A pókselyem új anyagok fejlesztésére inspirálja a mérnököket

pókháló
Countless dewdrops at the spiderweb on a plant
Vágólapra másolva!
A pókselyem a természet egyik legkifinomultabb alkotása, ráadásul az anyagot nemcsak hálószövésre lehet használni. Mindegyik funkcióhoz más szerkezet társul. Egyesült államokbeli kutatók most újabb előrelépést tettek a pókselyem titkainak felderítésében. A cellulózról is kiderült, hogy sok szempontból hasonlóan épül fel, mint a pókselyem.
Vágólapra másolva!

A pókselyem tulajdonságai régóta lenyűgözik a kutatókat. Az egyik legerősebb, legnagyobb szakítószilárdságú anyaga. Ráadásul többféle feladatot képes ellátni. Lehet húzófonál, vezetőfonál, horgonykötél, kémiai vezető ösvény, fészekbélés, sőt még ennivaló is. Mindegyik funkcióhoz kicsit eltérő szerkezetű selyem társul.

– mondta Sinan Keten, a McCormick School of Engineering docense. „A pókok tudják milyen gyorsan gombolyítsák a fonalat, hogy különböző tulajdonságokat kapjanak. A természet okos. Képes egy szerkezetet úgy alakítani, hogy eltérő mechanikai tulajdonságai legyenek.”

Harmatcseppek a sűrű szövésű pókhálón Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Romain Fellens

Új szintetikus modellek

A pókselyem csak az egyik biológiai anyag, amelyet Keten elemez a Nature Communications szakfolyóiratban megjelent új cikkében. A tengeri uborkáktól és a Vénusz-légycsapójától kezdve az emberi izmokig és a fákig a cikk feltárja azokat a stratégiákat, amelyet a biológia alkalmaz, hogy különböző funkciókat hozzon létre és az ezekben a funkciókban szerepet játszó mechanikai sajátosságokat.

Annak felderítése, hogyan és miért valósítják meg a biológiai rendszerek a megkívánt

statikus és dinamikus mechanikai funkcionalitást,

gyakran olyan alapelvekre is rávilágít, amelyek segítenek a biológiai rendszerekre alapozott új szintetikus modellek megvalósításában.

Az építőkövek elrendezésétől függ az anyag tulajdonsága

A cikk nagy része Keten fő kutatási területére, az úgynevezett nanobezártságra (nanoconfinement) fókuszál. A kifejezés azt írja le, hogyan lehetséges úgy szabályozni az anyag építőköveinek elrendezését a legkisebb szinten ahhoz, hogy valamilyen specifikus tulajdonságot hozzanak létre vele.

A fogalmat legjobban a pókselyem példáján világíthatjuk meg. Amikor a pók húzófonalat készít, akkor gyorsabban szövi azt, mint amikor hálót alkot.

Amikor gyorsabban sző, akkor a fonalat alkotó kristályok kisebbek, így erősebb anyag jön létre. Amikor a kristályok nagyok, a selyem kevésbé strukturált, és több hiba van benne.

Cellulóz nanokristályok Forrás: Purdue University image/Pablo Zavattieri

Golyóálló „üveg” cellulózból

A pókselyem után Keten figyelme mostanában a faágakban lévő cellulóz felé fordult.

„Ugyanazt látjuk a selyemben, amit a fában” – mondta Keten.

Ennek az lehet az oka, hogy a kisebb kristályokból felépülő anyagokban kevesebb a hiba, ezért erősebbek.

A csoport felfedezte, hogy nanoszinten a cellulózkristályok átlátszóak és olyan ellenállók, mint a Kevlar. Ezért úgy vélik, hogy utánzásukkal golyóálló „üveget” és szemüveget lehetne kifejleszteni.

A biológia csak inspirációt ad

– mondta Keten. „Vegyük például a repülést. A madaraktól tanulhatunk aerodinamikai ismerteket, de nem tervezünk olyan repülőgépet, amilyen egy madár. Ugyanez igaz a pókselyemre is, amely nagyon szívós és erős anyag. Mégsem használjuk pontosan ugyanazokat az építőelemeket egy ember alkotta, ellenálló anyag kifejlesztéséhez. Más építőkockákat alkalmazunk, de ugyanolyan módszerekkel rendezzük el ezeket, amilyeneket a biológiából ellestünk.”

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!