Vérben úszó csatatéren ült győzelmi tort Szulejmán

Rendkívül ritka, hogy egy világtörténelmi személyiségnek, mint Szulejmán szultánnak, két országban is legyen sírja (Részlet a népszerű Szulejmán TV sorozatból)

A magyar történelem Mátyás halála után kibontakozó hosszú, önsorsrontó folyamata 1526. augusztus 29. heves zivatarba torkolló fülledt délutánján teljesedett be a magyar királyi haderőnek a mohácsi síkon elszenvedett katasztrofális vereségével. A győztes csata után az Oszmán Birodalom feje, Szulejmán, az „iszlám és minden igazhitű kalifája”, még napokig nem akarta elhinni, hogy a legyőzött haderőn kívül nem kell szembenéznie más ütőképes királyi sereggel. Majdnem fél évezred távlatából is újra és újra megfogalmazódó kérdés, vajon mennyire volt szükségszerű Mohács végzete.

Tomori, miért hagytad el érseki székedet?

1526. augusztus 29-én, szerdán végre kisütött a nap a Mohácstól délre letáborozott királyi sereg feje felett.

Az előző napokban folyamatosan szakadó eső feláztatta a talajt, az időjárás, a hosszadalmas felvonulás, valamint a haditanácskozásokról naponta kiszivárgó ellentmondásos hírek nyugtalanná tették a katonákat.

A mohácsi győztesek. Pargali Ibrahim és a padisah rokonságban, illetve gyerekkori barátságban álltak egymással - ez olyan történelmi tény, amelyet hitelesen dolgoz fel a népszerű, Szulejmán című történelmi sorozat is Forrás: RTL Klub

Előző nap délután II. Lajos királyi sátra éles vitákkal terhelt haditanács színhelye volt.

A török had dereka ekkor már csak alig egynapi járóföldre volt a tábort vert királyi seregtől.

Tomori Pál kalocsai érsek, a mohácsi csata vezérének bronzszobra, Füredi (Führer) Richárd szobrászművész 1938-ban készült alkotása Forrás: MTI/Simó Endre

A mohácsi helyszínt egyébként a heves tiltakozása ellenére királyi paranccsal fővezérré megtett kalocsai érsek, Tomori Pál választotta ki. (A sereg másik fővezére az erdélyi vajda fivére, Szapolyai György gróf volt.)

II. (Jagelló) Lajos 1516 és 1526 között ült a magyar trónon. A tehetséges és jobb sorsra érdemes fiatal uralkodót pont a sógora, V. (Habsburg) Károly német-római császár és spanyol király hagyta cserben a török támadás idején Forrás: Wikimedia Commons/Maike

Az egykori délvidéki törökverő kapitányból obszerváns szerzetessé, majd főpappá lett, és egyáltalán nem papos kinézetű marcona hadfi taktikailag jó érzékkel választotta ki a döntő ütközetre szánt helyszínt.

Szulejmán (uralkodott 1520 és 1566 között) leghitelesebb fennmaradt portréja Forrás: Wikipedia

A Mohács városától 7 kilométerre délre húzódó széles lapályt keletről a Duna mocsaras ártere, valamint az Eszékre vezető földút határolta,

és a Borza-patak vágta ketté. A korabeli leírásokból tudjuk, hogy patak mögött nagyjából 2-2,5 kilométerre a mederrel párhuzamosan egy meredek, 20-30 méter magas teraszos emelkedő húzódott, amelynek utóbb döntő jelentősége lett a csata kimenetelében.

Parázs viták az utolsó haditanácson

Az augusztus 28-i utolsó haditanácson többen azt javasolták a királynak – csakúgy, mint két héttel korábban Tolnán –, hogy halassza el az ütközetet, vonuljanak vissza, és várják be Szapolyai János erdélyi vajda időközben 20–25 000 fősre felduzzadt haderejét, valamint Frangepán Kristóf horvát–szlavón bán erőltetett menetben közeledő seregét.

Szapolyai János erdélyi vajda azt üzente II. Lajosnak, hogy addig ne ütközzön meg a törökkel, amíg a vezénylete alatt álló erdélyi és a királyi csaptok nem egyesülnek Forrás: Wikimedia Commons

Ugyancsak úton voltak, és már Fehérvár térségében jártak azok a rendkívül jól képzett cseh zsoldosok, akiket – mint a királyi sereg többi zsoldos katonáját – a VII. Kelemen pápa által segélyként küldött 50 000 aranyból fogadtak fel.

A legjelentősebb anyagi segítség - 50 000 arany - VII. Kelemen pápától érkezett Budára Forrás: Wikimedia Commons

A felvetés egyáltalán nem volt indokolatlan, a nyár folyamán rendkívül lassan gyülekező királyi haderő csak Mohács alá érve hízott fel 24 800 főre.

Velük szemben a szultán és Pargali Ibrahim nagyvezír – aki Haticse szultána révén a padisah sógora volt – vezénylete alatt álló török haderő valamivel több, mint 60 000 főt tett ki.

Pargali Ibrahim (1493-1536) portréja Bécs 1529-es sikertelen ostroma alkalmából kiadott egykorú nyomtatványon. Ibrahim görög vagy genovai keresztény családból származott, és rabszolgasorból lett a birodalom második embere, az Oszmán-ház hercege és Szulejmán sógora Forrás: Wikimedia Commons

Szapolyai János maga is arra intette a királyt, hogy semmiféleképpen ne bocsátkozzon ütközetbe mindaddig, amíg a királyi had és az ő hadteste nem egyesül. A vajda a korábbi egymásnak ellentmondó királyi parancsok és a nehézkes gyülekező miatt csak megkésve tudott elindulni sokat próbált és harcedzett erdélyi csapataival.

A heves vitában végül Tomori Pál álláspontja győzött: eldőlt, hogy másnap megvívják az ütközetet.

II. Lajos király portréja 1525-ben, egy évvel a mohácsi csatavesztés és a király halála előtt készült Forrás: Wikimedia Commons

Az utókor részéről gyakran éri bírálat emiatt Tomorit, de tárgyilagosan be kell látni, hogy az ő érvei sem mellőzték a realitást.

A fővezér-érsek ugyanis már túl későinek tartotta a felszedelőzködést, és túl nagy kockázatnak a török közelségét, amely így esetleg a legrosszabb pillanatban, málházás közben támadhatott volna a király seregére. Augusztus 28-án este kihirdették a táborban, hogy másnap hajnaltól felállítják a hadrendet.

Tűző napon izzadva várták az ellenséget

Augusztus 29-én, napfelkelte után a király sátrában tartott rövid tanácskozás után a hadvezérek szétoszlottak, és megkezdték seregtesteik felállítását. Tomori terve szerint – amely egyébként a terep adottságaihoz és a rendelkezésre álló erőkhöz képest a legjobbnak volt mondható – két vonalban sorakoztatták fel II. Lajos haderejét.

A mohácsi ütközet Than Mór festményén Forrás: Wikimedia Commons

Az első vonalat az érsek-fővezér igyekezett minél hosszabban elnyújtani, elkerülendő, hogy a törökök átkarolhassák seregét.

(A haditanácson a lengyel származású báró Gonienski Lénárd azt tanácsolta, hogy legyen rövidebb az arcvonal, és a szárnyakat összeláncolt szekerekkel fedezzék – e javaslattal a Szulejmán hadba szállását Lajosnak hírül vivő, törökverő szerb vitéz, Bakics Pál is egyetértett.)

Batthyány Ferenc gróf parancsnoksága alatt állt a jobbszárny 6000 nehézlovasa Forrás: Wikimedia Commons

Az első vonal jobbszárnyán Batthyány Ferenc horvát–szlavón bán parancsnoksága alatt sorakozott fel a 6000 páncélos nehézlovasból álló elit királyi hadtest, a jobbszárnyat Perényi Péter temesi főispán 3000 lovasa fedezte.

Az 1526. augusztus 29-i mohácsi ütközet térképe, amelyen jól látható a szemben álló seregtestek elhelyezkedése Forrás: Wikimedia Commons

Középen helyezkedett el a 12 000 főből álló zsoldos gyalogság, élén Tomori érsekkel.

A második vonal, amely zömében főúri bandériumokból állt, ennél jóval rövidebbre sikeredett, középen a királlyal és az uralkodó védelmére rendelt 1000 nehézlovassal. Mögöttük a tartalék, valamint a málhát és az utánpótlást tároló szekerek és azok őrsége táborozott.

A sodronyinges és mellvértes gyalogság az ütközet előtt órákig állt a tűző napon Forrás: YouTube

A királyi sereget 85 tábori ágyú támogatta.

Kora reggelre befejeződött a hadrendbe állás, a lovas vitézek nyeregben ülve, a gyalogosok pedig sodronyingükben verejtékezve várakoztak. A királyi haderő déli irányba, az ellenség várható felbukkanása felé fordulva, és a Borza-patak mögötti emelkedővel szemben állt fel.

„Segítség jön Allahtól, a diadal közel van”

Szulejmán április 23-án indult el Isztambulból hadai élén.

Annak ellenére, hogy a törökök mind a Száván, mind pedig Eszéknél az ellenségtől mit sem zavartatva sikeresen átkeltek a Dráván, a tervezettnél sokkal lassabban haladtak. 1526 nyara különösen esős volt, a sártengerré vált utak jelentősen lelassították a török hadak felvonulását.

A mohácsi győztes, I. (Nagy) Szulejmán szultán lovas portréja Forrás: Wikipedia

A szultánnak pontos információi voltak arról, hogy mennyire vontatottan halad a magyar királyi hadak gyülekezése,

és hogy II. Lajos elégtelen létszámú hadereje miatt kénytelen volt külföldről is segítséget kérni. Szulejmán ezt így örökítette meg naplójában:

Ekkor a nyomorult ellenség magatartásáról megtudtam, hogy mikor hadjáratom híre hozzájuk érkezett,

a magyarok királya, Laos királ (az eredeti szövegben szó szerint így szerepel, a szerk. megjegyzése), az országában lévő átkozottakat összegyűjtötte; de mivel az igazhívőknek országhódító kardjától való félelem erőt vett tévelygő elméjén, a többi hitetlen fejedelmektől is kért segítséget és támogatást, s az alávaló hitetlenek tévelygő csoportja csakugyan küldött neki segédhadakat.” (Thúry József fordítása)

II. Lajos és Habsburg Mária eljegyzési portréja Forrás: Wikimedia Commons

Az előreküldött török könnyűlovas portyázók, az akindzsik, akikkel a magyar előőrsök meg is ütköztek,

már korábban jelentették a szultánnak a magyar had Mohács alatti táborverését.

A mohácsi síkot dél felől övező mocsaras lapályon – amelyet a helyiek Karasicaként emlegettek – a török had csak roppant nehézségek árán verekedte át magát.

Szulejmán a mohácsi csatamezőn. Egykorú török miniatúra Forrás:Wikimedia Commons

Már magasra hágott a nap, amikor a ruméliai hadtest első egységei elérték a Borza-patak mögött magasodó teraszt, és megkezdték a leereszkedést a síkságra. Kora délután volt, az anatóliai hadtest még kilométerekkel hátrébb a Karasica lápvilágán való átjutással küszködött.

A mohácsi ütközet egykorú török miniatúrán Forrás: Wikimedia Commons

Ibrahim nagyvezír javaslatára a szultán gyors haditanácsra hívta össze a bégeket. Mivel a megerőltető menet nagyon kifárasztotta „az igaz hit harcosait”,

Szulejmán úgy döntött, hogy tábort vernek, és másnapra halasztják a csatát.

Az Isten megsegít benneteket több helyen"

– e szavakkal bocsátotta el vezéreit a szultán.

Lecsapott a „hollószárnyain lebegő zordon enyészet”

A magyar csatavonal hajnal óta izzadva, de rendületlenül állt a helyén, a fülledt hőség a talpig vasba öltözött páncélos lovagokat, valamint a sodronyinges, acélsisakos gyalogosokat egyaránt megviselte. Látva, hogy a törökök táborveréshez készülődnek,

Lajos tanácsosai felvetették, hogy a király is halassza el az ütközetet, és vonuljanak vissza a táborba.

Először a jobbszárnyon álló páncélos lovasság lendült támadásba Forrás: YouTube

Tomori határozottan ellenezte a tervet.

A szerzetes-hadfi azzal érvelt, hogy most, amikor a török sereg még nem állt fel csatasorba, keresve sem találnának jobb alkalmat egy meglepetésszerű támadásra. Tomori úgy vélte, hogy a külön-külön beérkező és letáborozó török erőkkel szemben sokkal esélyesebb a létszámhátrányban lévő királyi sereg győzelme, mint a hadrendbe már felállt, túlerőben lévő szultáni sereggel szemben.

A kevéssé ismert második mohácsi csata. Az 1526-os csatavesztés után másfél évszázaddal később, az 1687-es nagyharsányi, vagy második mohácsi ütközetben Szulejmán nagyvezír hadai megsemmisítő vereséget szenvedtek el a császári és magyar csapatoktól Forrás: Wikimedia Commons

A vitát végül annak a török lovascsapatnak a felbukkanása döntötte el, amely Bali bég vezetésével az emelkedő takarásában megpróbált a magyar sereg mögé kerülni.

Az ifjú, huszadik életévét éppen csak betöltött király ekkor Tomori unszolására kiadta a támadási parancsot.

Lovas küldöncök vágtattak a szárnyakon várakozó páncélos nehézlovassághoz, Tomori pedig a hadilobogóval a gyalogság élére állt. Megfújták a harci kürtöket, és megperdültek a dobok.

II. Lajos király ezüstözött lovagi tornasisakja Forrás: metmuseum.org

A király – mintha csak megérezte volna a végzet szelét –, elsápadt, amikor fegyverhordozója a fejére emelte vékony aranykoronával díszített tollforgós sisakját.

Kezdeti sikerből katasztrofális vereség

Délután három óra körül járt az idő, amikor a jobbszárny – Batthyány Ferenc nehézlovassága – megindította a támadást. Egyszerre csattantak a leeresztett sisakrostélyok, és előrelendültek a hosszú kopják. Kürtszó harsant, és a 6000 nehézlovas sarkantyúba kapva paripáját elsöprő rohamra lendült a török állások ellen.

Ibrahim nagyvezírt megdöbbentette a magyarok merész és váratlan támadása,

amely éppen akkor vette kezdetét, amikor a beérkező anatóliai hadtest megkezdte a leereszkedést a síkságra.

II. Lajos és hadvezérei tanácskoznak a mohácsi táborban, 16. századi török miniatúra Forrás: Origo

A már lőállásba vontatott zarbuzánokat (török nehézágyúk) elsütötték, de a lejtő tövében felállított lövegeket rosszul pozicionálták a topcsik (török tüzérek), ezért az ágyúgolyók magasan a támadó lovasok feje felett süvítettek el.

Az előreszegezett kopjákkal, mennydörgésszerű robajjal vágtató páncélos sereg lökését nem tudták feltartóztatni

– a sebtében felállított török hadrend először hátrálni kezdett, majd megfutott. A lovasok rohama azonban lelassult, majd teljesen megtorpant a lejtő előtt, ahol a felsorakozott janicsárok heves puskatüze fogadta őket.

Janicsár puskák Forrás: Wikimedia Commons

Az ismétlődő sortüzektől a magyar lovasság hátrálni kezdett, majd visszavonulót fújt.

A lovasrohammal egyidejűleg előretört magyar gyalogság is összecsapott Ibrahim időközben felocsúdott, túlerőben lévő ruméliai hadtestével. Észlelve a bajt, harcba küldték Perényi Péter addig a balszárnyon várakozó lovasságát, amelyet gyilkos küzdelemben végül szétszórt a török túlerő. Miután a magyar lovasság súlyos veszteségek után mindkét szárnyról visszaszorult,

a középen küzdő gyalogosok magukra maradtak, bekerítették őket a törökök.

Vonuló janicsárok. A mohácsi csatában a szultán védelmét ellátó elitgyalogság 4000 janicsárból állt Forrás: Origo

Az időközben kitört, jégesővel tarkított felhőszakadásban teljesen áttekinthetetlenné vált a helyzet.

A gyilkos kézitusában a 12 000 fős királyi gyalogságból alig másfél ezren maradtak életben. A kortársi krónikák szerint ekkor esett el Tomori Pál érsek és Szapolyai György gróf is. (Tomori levágott fejét kopjára tűzték, és később Szulejmán sátra előtt állították fel.)

Patakba zuhant a jobb sorsra érdemes fiatal király

A beteljesedő vereség miatt a királyt megpróbálták kimenteni Pécs irányába, de menekülés közben lovával a megáradt Csele-patakba zuhant, és elmerült.

II. Lajos menekülés közben belezuhan a Csele-patakba. Dorffmeister olajfestménye Forrás: Wikimedia Commons

Brodarics István szerémi püspök és királyi kancellár, aki részt vett a csatában, az 1527-ben Krakkóban kiadott „Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről” című könyvében, a szemtanú hitelességével beszéli el a király vesztét: „A szabályos ütközet körülbelül másfél óráig tartott. Mohács fölött fél mérföldnyire egy falucska alatt, melyet Cselének nevezünk, és amely környék a Duna áradása miatt a szokásosnál több víz alatt állt, egy meredélyes szakadékban találták meg a király testét, akiről némelyek azt mondták, maga is amott esett el, itt fulladt vízbe lovastul, úgy ahogy volt, fegyverben…”

A király holttestének megtalálása Székely Bertalan 1860-ban festett képén Forrás: Wikimedia Commons

A középkori magyar állam halálos sebet kapott Mohács mezején: elesett a király, 4000 lovas és 10 000 gyalogos, mindkét fővezér, valamint Szalkai László esztergomi érsek és további 5 püspök, 16 zászlós és 6 főúr.

Lajos halálával ráadásul életbe lépett a Habsburg-ház és Jagelló-ház közötti szerződés,

amelynek értelmében – mivel Lajos király trónörökös nélkül hunyt el – automatikusan Ferdinánd főhercegre szállt a korona.

Lajos király holttestét megtalálják a mohácsi csatamezőn. Mohács súlyos rendet vágott a főnemesség és a főpapság soraiban Forrás: Wikipedia

A történelembe kettős királyválasztás néven bevonult, belső viszályokkal és csatározásokkal terhelt 15 év után, Buda 1541-es megszállásával háromfelé szakadt az ország, és beköszöntött a török hódoltság másfél évszázados tragikus korszaka.

A titokzatos szulejmáni ajánlatok

Mind a mai napig vitatott, hogy az 1526-os török hadjáratnak mi lehetett a valódi célja.

A mohácsi síkról a vereség után néhány nappal Buda alá vonuló padisah megszállta a Mária királyné és udvartartása által elhagyott királyi palotát, felgyújtatta Pestet, majd 1526. október végén kivonult az országból, anélkül, hogy helyőrséget hagyott volna hátra.

Pest és Buda látképe a hódoltság idején egy 1617-ben készült színezett rézmetszeten Forrás: Wikipedia

Többek – köztük Perjés Géza hadtörténész, az akciórádiusz-elmélet kidolgozója – szerint az 1526-os hadjárat legfőbb célja a korábban visszautasított „szulejmáni ajánlatok”, azaz egy Habsburg-ellenes és török dominancián alapuló szövetség kikényszerítése lett volna.

Az úgynevezett szulejmáni ajánlatok létét sokan vitatják, de több érv szól mellettük, mint ellenük.

Szulejmán apja, Szelim politikáját megváltoztatva, a Habsburg hatalom erejének megtörését tűzte ki fő céljául Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1520 szeptemberében I. Szelim hirtelen meghalt, az örökébe lépő fia, Szulejmán

már 1520 decemberében Berhám csausz vezetésével követséget küldött Budára,

felajánlva az 1519-ben megkötött békeszerződés (ma úgy mondanánk, semlegességi megállapodás) meghosszabbítását. Az ifjú Lajos király azonban – nyilván tanácsadói sugalmazására – elutasította az ajánlatot, sőt bebörtönözte Szulejmán követeit. Erre volt válasz az 1521-es délvidéki hadjárat, amikor Nándorfehérvár (Belgrád) török bevételével komoly csapás érte a Magyar Királyságot.

A három részre szakadt Magyarország Forrás: Wikipedia

A padisah felhagyott apja közel-keleti és észak-afrikai hódításaival, mivel a Habsburg-hatalom megtörését tette legfőbb külpolitikai céljává. Magyarország e tervekben amolyan pufferzónaként szerepelt, Szulejmán ugyanis Bécs elfoglalásával a Habsburgok keleti irányú terjeszkedését akarta elzárni.

Nagyhatalmi játszmák és kisstílű torzsalkodások

A szultán 1524-ben újabb követséget menesztett Budára.

A tárgyalások titokban zajlottak, de híre ment, hogy a török császár szabad átvonulást kért

Bécs ostromához, cserébe pedig szövetséget ajánlott a magyar királynak.

Az özvegy Mária királyné. II. Lajos felesége Európa akkori legnagyobb hatalmú ura, V. Károly császár húga volt Forrás: Wikimedia Commons

Lajos nem volt abban a helyzetben, hogy elfogadhassa a szultán ajánlatát, a felesége, Habsburg Mária ugyanis Európa leghatalmasabb urának, V. Károly német-római császárnak, illetve Ferdinánd ausztriai főhercegnek (később, 1527 novemberétől magyar király) a testvére volt. Az 1525. februári paviai csatavesztés – amelyben V. Károly legyőzte I. Ferenc francia hadait, sőt magát a királyt is foglyul ejtette – új helyzetet teremtett.

I. Ferenc király szövetségre lépett Szulejmán szultánnal Forrás: Wikimedia Commons

A franciák a török császár szövetségét kérték V. Károllyal szemben, amit Szulejmán el is fogadott, mert ez beleillett Habsburg-ellenes terveibe. Mivel Lajossal nem sikerült diplomáciai egyezségre jutnia,

elhatározta, hogy erővel kényszeríti jobb belátásra a makacskodó magyar királyt

– e feltételezés szerint ez álhatott az 1526-os hadjárat hátterében.

II. Lajos szobra Mohácson Forrás: Wikimedia Commons

A Szulejmán által áhított szövetség az 1526. november 11-én, Székesfehérváron királlyá választott és megkoronázott I. (Szapolyai) Jánossal végül is létrejött.

Szapolyai János Forrás: Origo

A Mátyás halála – és különösen az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés – után a bárói és köznemesi párt között kialakult éles szembenállás, az ország gazdasági mélyrepülése, valamint a meggyengült királyi hatalom együttesen egyengették a Mohácshoz vezető utat.