Továbbra sincs magyarázat Szibéria rejtélyére

1908 június 30-án akkora erejű detonáció történt a tajgán, mintha egy közel 20 megatonnás hidrogénbombát robbantottak volna fel

Akkorát robbant, mint kétezer hirosimai atombomba. Nem csapódott földbe, nem ütött krátert, mégis a Richter-skála szerinti közel 5-ös erősségű szeizmikus lökéshullámot keltett. Nem hagyott radioaktív nyomokat, de növényi mutációk sarjadtak abban a sávban, amely felett a titokzatos objektum elhaladt. Több mint száz éve kérdőjel a Tunguz-esemény.

Rengett a föld, azt hitték, kisiklik a vonat

1908. június 30-án kora reggel, helyi idő szerint 7 óra 13 perckor váratlanul egy másik nap kelt fel a tajga felett, a vakítóan kék szibériai égbolton.

1908. június 30-án akkora erejű detonáció történt a tajgán, mintha egy közel 20 megatonnás hidrogénbombát robbantottak volna fel Forrás: devianart

A transzszibériai expressz elegáns étkezőkocsijában néhányan éppen a korai reggeli kávéjukat szürcsölgették, amikor hirtelen éles, vakító fény világította be a vagont. Mindenki az ablakhoz ugrott;

egy nap fényességű objektum hasított át sebesen az égbolton, majd eltűnt a látóhatár alatt.

Néhány pillanattal később furcsán remegni kezdett a föld.

A transzszibériai expressz vonala, valahol Szibériában. 1910-ben készült, színezett fotó Forrás: Library Of Congress

A mozdony hosszú füttyöt hallatva, szikrázó vészfékezésbe kezdett, majd megállt. A mozdonyvezetők attól tartottak, hogy a különös földrengéstől kisiklik a száguldó vonat, ezért megállították a szerelvényt. A megdöbbent utasok közül többen is leszálltak.

A transzszibériai expressz egyik hálókocsija, éjszakai megállón. A föld rázkódása és a dübörgés miatt megállt vonatból kiszállt utasok arca enyhén leégett a mikrohullámú sugárzástól Forrás: Creative CommonsCC-BY-SA

Forró fuvallatot éreztek az arcukon, majd

néhány perc elteltével félelmetes, erős dübörgés hangját hallották.

Amikor értetlenkedve visszaszálltak a vagonokba, észrevették, hogy néhányuk arca enyhén leégett.

Tokostól fordultak ki az ajtók

A transzszibériai expressz nyomvonalától ötszáz kilométerre északra, Vanavara község jellegzetesen orosz faházait a napénál erősebb, rémisztő fény világította be, majd rögtön erős és forró, orkánszerű légáramlat tört rá a mit sem sejtő falura.

Szibériai tájkép a transzszibériai vasútvonal környékén, 1910 körül Forrás: Wikimedia Commons

A felvillanást kísérő dörej dobhártyaszaggató volt;

a lökéshullám betörte az ablakokat, földhöz vágta az embereket, és tokostól kitépte a bejárati ajtókat.

Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, az ingem majdnem leégett a hátamról”

– így rögzítette Szergej Szemjonov helyi gazda visszaemlékezését a korabeli jegyzőkönyv.

Akik a szabadban tartózkodtak, azoknak mind leégett az arcuk a mikrohullámú sugárzástól. A robbanás epicentruma Vanavarától 64 kilométerre volt. Éppen egy jakut rénszarvaspásztor legeltette arrafelé több száz állatból álló csordáját.

Ő és a rénszarvasai szabályosan elpárologtak.

1908. június 30-a az értetlen döbbenet napjaként vonult be a távoli, sokat látott szibériai tajga történetébe.

Földrengés és mágneses zavarok az ionoszférában

Csak egyetlen dolog bizonyos: a Tunguz-eseményt egy, a kozmoszból érkezett objektum okozta. Hogy mi lehetett ez közelebbről, aszteroida, szétesett üstökös darabja vagy egy kisebb üstökösmag, esetleg más egyéb tárgy vagy jelenség, erről mind a mai napig erősen megoszlanak a vélemények.

A hatalmas robbanás erős elektromágneses sugárzással, hő- és lökéshullámmal járt együtt Forrás: Quarks to Quasars

Az Alsó-Tunguszka és a Léna között húzódó tajgavidék felett 6-8 kilométeres magasságban bekövetkezett detonáció ereje

a számítások szerint 15–20 megatonna TNT robbanási energiájával lehetett egyenértékű, azaz 1500-2000 hirosimai atombomba erejével.

A robbanás 40-60 kilométer sugarú körben kidöntötte a fákat.

A robbanás 40-60 kilométeres körzetben kidöntötte a fákat. A Kulik expedíció alkalmával 1927-ben készített felvételen jól láthatók a majd húsz évvel korábbi pusztítás nyomai Forrás: Wikimedia Commons

Az epicentrum 4-5 kilométeres zónájában viszont a fatörzsek ágaiktól és kérgüktől megfosztva ugyan, de állva maradtak. (A terület erről kapta az 1927-es expedíció vezetőjétől, Kulik professzortól a Telegráf-erdő nevet, mivel az ág nélküli fák a távírópóznákra emlékeztették a tudóst.) A detonáció keltette rengés a Richter-skála szerinti 4,5-5-ös erősségű szeizmikus esemény volt, amelyet Szibériától távol is észleltek.

A Tunguz-esemény helyszínét jelző térkép Forrás: Wikimedia Commons

Az Irkutszki Geofizikai Obszervatórium

a robbanás után 4-5 órával zavarokat észlelt a Föld mágneses terében.

Aznap este, majd az ezt követő hetekben feltűnően megnőtt egy ritka magaslégköri jelenség, a mezoszférában felbukkant világítófelhők száma. A kortársak úgy vélték, hogy hatalmas meteoroid csapódott a középső szibériai tajgába.

Az első expedíciót kísérteties táj fogadta

A lakott településektől távoli, nehezen megközelíthető vidékre az első világháború, majd az 1917-es bolsevik forradalom okozta zűrzavar miatt csak 1927-ben, majd két évtizeddel a Tunguz-esemény után indult az első expedíció.

Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezette az első, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája által finanszírozott Tunguz-expedíciót, 1927-ben Forrás: Wikimedia Commons

A Szovjetunió Tudományos Akadémiája által szervezett és Leonyid Alekszejevics Kulik akadémikus, geológusprofesszor által vezetett expedíció legfőbb célja a - feltételezések szerint - becsapódott kozmikus test maradványainak felkutatása volt. Az expedíció kalandos körülmények között jutott el az isten háta mögötti helyszínre.

1927-es tájkép a robbanás helyszínéről. Majd húsz év múltán is holdbéli világra emlékeztetett a vidék Forrás: Wikimedia Commons

Legnagyobb csodálkozásukra majd húsz évvel az esemény után, még mindig a teljes pusztulás képét mutatta a táj.

A tudósokat megdöbbentette a halott vidék, a kidőlt, szabályos formában fekvő fatörzsekkel elborított, látóhatárig húzódó hatalmas terület.

A Kulik-expedíció számításai szerint 8 millió fa esett az 1908-as esemény áldozatául. Az volt a legfurcsább, hogy a szemmel láthatóan hatalmas pusztítás ellenére sem bukkantak annak a nyomára, amit kerestek; sem becsapódási krátert, sem pedig meteoritokat nem találtak.

A tajga csak nehezen adja ki titkait

A Kulik-expedíció később feledésbe merült - és noha az 1930-as években szerveztek még egy kutatóutat a Köves-Tunguszka vidékére -,

Szibéria nagy rejtélyének megfejtése évtizedekig lekerült a napirendről.

A Szovjetunió 1991-es szétesése után, amikor szabadon bejárhatóvá váltak középső Szibéria lakatlan tájai is, leporolták a Tunguz-esemény lezáratlan dossziéját.

A robbanás után a számítások szerint egymillió tonna por és törmelék jutott az atmoszférába Forrás: Tunguska Forest

A szovjet idők utáni első államilag támogatott expedíció 2001-ben kereste fel az egykori titokzatos esemény helyszínét.

Közel egy évszázad elteltével a táj még mindig magán viselte az 1908-as katasztrófa nyomait.

Noha az aljnövényzet már benőtte a Kulik-expedíció idején még sivár holdbéli vidékre emlékeztető területet, a bemohosodott kidőlt fatörzsek ugyanúgy hevertek szanaszét a talajon, mint száz évvel korábban.

A Kulik-expedíció számításai szerint 8 millió fát döntött ki a detonáció Forrás: Wikimedia Commons

Az elmúlt évtized expedíciói - a modern technika vívmányaival felszerelkezve – lényegében ott folytatták, ahol Kulik professzor 1927-ben abbahagyta; a kozmikus robbanás (becsapódás) nyomait keresték.

Talajmintákat gyűjtöttek az epicentrum vidékén, megvizsgálták az elpusztult fák maradványait,

illetve geodéziai módszerekkel megpróbálták minél pontosabban rekonstruálni a robbanás mechanizmusát. Újra átnézték a levéltárak mélyéről előbányászott korabeli dokumentumokat, jelentéseket, és a Kulik-expedíció feljegyzéseit.

Sok új és érdekes részlet vált ismertté, de a nagy kérdés megválaszolása még mindig várat magára.

Irídiumanomália és kozmikus nyomok kérdőjelekkel

A robbanás körzetéből gyűjtött talajminták laboratóriumi analízise kimutatta, hogy

a katasztrófa térségében a talaj nagy mennyiségben tartalmaz kozmikus eredetű szferulákat,

és egy természetes körülmények között ritka elemet, az irídiumot. Az irídiumkoncentráción kívül a szén-, hidrogén- és nitrogénizotópok magas aránya is arra utalt, hogy kozmikus becsapódási esemény színhelye lehetett a tajga.

A hatalmas erejű robbanás a földfelszíntől számítva 6-8 kilométeres magasságban következhetett be Forrás: Wikimedia Commons

Egyedül azt nem sikerült bizonyítani, hogy ezek az anomáliák valóban a Tunguz-eseménnyel állnak-e kapcsolatban, vagy pedig korábbi, jégkorszaki kozmikus becsapódás emlékei. A 2004-es, szintén államilag finanszírozott expedíció egyik tagja,

Jurij Labvin orosz geofizikus bejelentette, hogy a hatalmas objektum nem keletről nyugati irányba tartott, ahogy addig feltételezték,

hanem éppen fordítva haladt a pályáján. Az orosz kutató szerint ezért addig rossz helyen keresték a nyomokat. Labvin és kollégái Poligusz község határában egy olyan, általuk szarvaskőnek nevezett sziklát találtak, amely állításuk szerint az 1908-ban felrobbant kozmikus objektum maradványa lehet.

A helyi lakosság hagyományában úgy szerepelt a „szarvaskő”, mint égből hullott szikladarab.

2010-ben Labvin apró, ismeretlen fémszilánkdarabokat talált a területen, amelyeket Krasznojarszkba vitt laboratóriumi vizsgálatra.

A Labvin-expedíció az objektum maradványait keresi a terepen Forrás: Siberian Times

Ez utóbbi vizsgálatok eredményét még nem publikálták. Jurij Labvin egyike azoknak, akik nem tartják kizártnak, hogy

a Tunguz-esemény hátterében úgynevezett földönkívüli beavatkozás lehetősége is fennállhat,

de ezt az elméletét, azon kívül, hogy sokan vitatják, egyelőre semmiféle bizonyítékkal sem tudta alátámasztani.

Olyan volt, mint Csernobil, de radioaktivitás nélkül

A Moszkvában, 2006 augusztusában megrendezett 5. Nemzetközi Aerokozmikus Kongresszusnak a Tunguz-esemény volt az egyik kiemelt témája.

A kongresszuson részt vett szakemberek több lehetséges magyarázatott is felvázoltak a tisztázatlan hátterű kozmikus robbanásra.

Vlagyimir Alekszejev, az orosz Innovációs és Termonukleáris Kutatások Intézetének munkatársa szerint a helyszínen gyűjtött, a talajból és fákból vett minták arra utalnak, hogy a Tunguz-esemény hátterében egy szerves anyagokban gazdag üstökös állhat.

Vlagyimir Alekszejev orosz kutató szerint egy szerves anyagokban gazdag üstökösmag felrobbanása állhat a Tunguz-esemény hátterében Forrás: NASA

A laza szerkezetű égitest a légkörbe lépve gyors bomlásnak indult, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsátott az atmoszférába, majd az alsó, sűrű légrétegekbe érve felrobbant. Jevgenyij Kolesznyikov, a Moszkvai Állami Egyetem oktatója szerint

néhány hasonlóság ellenére is határozottan kizárható, hogy a Tunguz-esemény termonukleáris robbanás lett volna.

Giuseppe Longo, a Bolognai Egyetem professzora a robbanás körzetében vizsgált növényi mutációk alapján arra a következtetésre jutott, hogy

a felrobbant objektum olyan hatást fejtett ki, mint a csernobili atomkatasztrófa,

csak hogy az előbbinek nincsen nukleáris vonatkozása.

A Tunguz-esemény robbanásának ereje egy erős hidrogénbombáéval vetekedett, de a hasonlóságok ellenére is a szakemberek kizárják a termonukleáris robbanás lehetőségét Forrás: Wikimedia Commons

Genagyij Bibin orosz fizikus szerint 1908. június 30-án egy tömegét tekintve túlnyomó részt fagyott vízből és szénhidrogénekből álló jégaszteroida robbant fel a Köves-Tunguzka vidékén.

A kutató szerint ezzel magyarázható, hogy nem találtak meteoritokat, illetve becsapódási nyomokat.

Egészen fantasztikus megközelítések is elhangzottak; Jurij Labvin előadásában lehetséges opciónak tartotta földönkívüliek szerepét is a Tunguz-eseményben.

A fő tipp: aszteroida

A 2008. június 26. és 28. között az Orosz Föderáció Tudományos Akadémiája és a moszkvai Lomonoszov Egyetem közös szervezésében megtartott centenáriumi Tunguzka–konferencián nem ismertettek falrengetően új eredményeket. A szakemberek többségi véleménye szerint a legnagyobb valószínűséggel aszteroida állhat a rejtélyes Tunguz-jelenség hátterében.

A tudósok többségi álláspontja szerint aszteroida vagy üstökösmag légköri robbanása okozhatta a Tunguz-eseményt Forrás: NASA

Számítógép segítségével a Tunguz-objektum 886 lehetséges pályáját modellezték, és

a pályaelemek 80%-a az aszteroidapályák jellegzetességeit mutatta.

Az is elhangzott, hogy az égitest rendkívül lapos, 5-20 fokos szögben hatolt be az atmoszférába.

Mit rejthet a Csalko-tó mélye?

A Tunguz-rejtély megoldásához vezető úton a 2010-es közös orosz-olasz expedíció új és érdekes felfedezést tett. A szakemberek ekkor vizsgálták meg először alaposabban a tajgai környezetben ugyancsak furcsa, és az epicentrumtól 8 kilométerre fekvő Csalko-tavat. A tó csak 2008-ban került a kutatók látóterébe.

A Csalko-tó panorámaképe Forrás: Flickr

A sekély és egyenletesen lapos aljzatú, kiterjedt és szabálytalan formájú tajgai tavaktól eltérően a Csalko-tó tölcsérszerűen összeszűkülő, és a tajgai tavakhoz képest rendkívül mély mederrel rendelkezik. (Legnagyobb mélysége 54 méter.) A 300 méter átmérőjű tó szabályos, elnyúlt ellipszis alakú formája, valamint a mederszerkezet tökéletesen leképzi egy lapos szögben becsapódó égitest által vájt kráter paramétereit.

A Csalko-tó hangradarral készített térképe. A tó struktúrája teljesen eltér a hagyományosan sekély tajgai tavakétól, és erősen emlékeztet egy becsapódási kráter szerkezetére Forrás: University of Bologna

A Giuseppe Longo professzor által vezetett csoport hangradarral megvizsgálta a tómedret, és az aljzat alatt 10-15 méter mélyen anomáliát, a környezetétől eltérő tulajdonságokkal rendelkező anyagtömböt találtak.

Azt gyanítják, hogy a Csalko-tó mélyén találhatják meg a Tunguz-rejtély Szent Grálját, a felrobbant égitest becsapódott maradványát.

A mederből mintát is vettek, de csak 1,6 méteres mélységig sikerült megfúrniuk a titokzatos tó fenekét, amely nem szerepel az 1908 előtt készült térképeken. E rejtély megoldása már a következő expedícióra vár.