A cápák viselkedésbiológiájával foglalkozó tengerbiológusok két nagy csoportba sorolják a cápatámadásokat.  Az úgynevezett provokált, azaz tudatos vagy gondatlan emberi magatartás által kiváltott agressziók közé tartozik az a szokatlan baleset is, amely most vasárnap történt, Floridában.

Holtában sem engedte el a megragadt kart

A cápatámadásokról szóló hírek hátterében általában az emberre nézve potenciálisan fokozott veszélyt jelentő nagy, vagy igen nagytestű cápafajok, a nagy fehér (Carcharodon carcharias), a tigris (Galeocerdo cuvier), a bika (Carcharhinus leucas,) vagy éppen az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) állnak.

A  még oly ritka cápatámadások legnagyobb része  a nagy fehér cápa agresszióihoz fűzhetőForrás: Elter Tamás

Sokkal ritkábbak az olyan balesetek, amelyeket az emberrel szemben unoffenzívan, békésen viselkedő fajok okoznak, és az

egészen különleges kategóriába tartoznak azok az agressziók, amelyek cápaivadékoktól származnak.

Ez utóbbira példa a floridai Boca Rotan partjainál 2016. május 15-én, vasárnap, sekély vízben történt baleset.

A pórul járt fürdőző karját még a parton sem engedte el az ivadék dajkacápaForrás: Sun Sentinel

Május 15-én, vasárnap  a part közeli vizekben fürdőző társaság  egy, a felszín alatt úszó, mintegy két láb (62 cm) hosszú  cápára lett figyelmes. Nate Pachter, - aki az unokahúgával éppen a közelben légzőcsővel búvárkodott, és szemtanúja volt a balesetnek - a Sun Sentinel portál munkatársának elmondta, hogy

a társaság „játszani” kezdett  a kisméretű, ivadék, közönséges dajkacápával

(Ginglymostoma cirratum). Elkezdték fogdosni a lassú mozgású cápát, illetve az állat farokúszójába kapaszkodtak.

Közönséges dajkacápa a karibi vizekbenForrás: Duncan Wright

Ekkor történt meg a baleset; az ivadék dajkacápa a társaság egyik tagja, egy 23 éves nő jobb alkarjába harapott. Ami különösen szokatlan, hogy

az apró ragadozó a harapást követően sem engedte el a nő karját,

akit – miután nem tudták lefejteni róla a cápát - vele együtt vittek ki a partra.

A parton elpusztult cápa holtában sem engedte el a fiatal nő karját; az áldozatot a Boca Rotan Körzeti Kórházba szállították, Szerencséjére nem vesztett sok vért, illetve nem szenvedett el súlyos sérülést, így olcsón megúszta a felelőtlen kalandot.

Az alig 60 cm hosszú ivadék dajkacápa holtában is fogta háborgatójátForrás: Sun Sentinel

Még sohasem láttam ilyet, és nem hallottam hasonlóról”

– kommentálta a furcsa balestet Clint Tracy, a helyi Rotan Rescue tengeri mentőszolgálat kapitánya.  A legjobban feldolgozott cápatámadási adatbank, a Floridai Természettudományi Múzeumban vezetett International Shark Attack File (ISAF) nyilvántartása szerint, a tudomány által jelenleg ismert mintegy 450 cápafajból 36 olyan faj dokumentált, amelynél bizonyított az ember elleni agresszió.

A vasárnapi incidens az emberi felelőtlenség következményeForrás: Sun Sentinel

E fajok között a jól ismert és sokak által félt nagytestű fajokon  kívül ott található például az alig 60 cm testhosszúságú kispettyes macskacápa (Scilihorhinus canicula) ugyanúgy, mint a tőle nem sokkal nagyobb nyestcápafélék (Trirakidae) néhány egyede, újfent felhívva arra a figyelmet, hogy a cápa, még ha ártalmatlannak tűnik is, amennyiben provokálják, bizony, harapni szokott.

Jámbor és békés, de ha háborgatják, kimutatja a foga fehérjét

A közönséges dajkacápa (Ginglymostoma cirratum) a dajkacápa-alakúak rendjébe (Orectolobiformes), illetve ezen belül a dajkacápafélék családjába (Ginglymostomatidae) tartozó közepes-nagytestű faj,

amely az Atlanti-óceán trópusi, szubtrópusi területein honos. 

Rokon fajai élnek az indo-pacifikus régióban a Vörös-tengertől Polinéziáig, illetve a kaliforniai partvidékig terjedően.

A közönséges dajkacápa kifejlett egyedeinek testhossza akár a 3 métert is meghaladhatjaForrás: Dr. Mathew Gilligan

A nyugat-atlanti területen Rhode Island-tól Brazíliáig fordul elő, beleértve a karibi térséget is.

A dajkacápák egyik egyedi jellegzetessége a „bajusz”, a tapogatószálak,

amelyek más cápaféléknél, - az ugyancsak az Orectolobiformes rendhez tartozó szőnyegcápák kivételével - hiányzik.  A  közönséges dajkacápa a parti öv sekély vizeiben honos. Elviseli a csökkent sósvízi környezetet is, így egyaránt előfordul a folyótorkolatok környékén, valamint a mangrove- mocsaras lagúnákban.  Ideje jelentős részét az aljzaton fekve, vagy szorosan a felett komótosan úszkálva tölti el.

A kifejlett egyedek átlagos mérete 2,8 – 3, 6 méter körül mozog;

az eddig ismert legnagyobb példány teljes hossza 4 méter 25 cm, a súlya pedig 330 kilogramm volt.

A közönséges dajkacápa elsősorban fenéklakó élőlényeket zsákmányolForrás: Origo

Táplálékát elsősorban fenéklakó állatok, languszták, tarisznyarákok, tengeri sünök, puhatestűek, valamint kisebb csontos halak alkotják.  A közönséges dajkacápa békésen viselkedik, és

mindaddig nem jelent semmilyen veszélyt az emberre nézve, amíg nem provokálják.

Az a magáról megfeledkezett búvár vagy sznorkeles, aki a lassú mozgású vagy éppen a tengeraljzaton resten heverésző dajkacápa „jámborságát” félreértve késztetést érez az állat fogdosására, ne lepődjön meg, ha kórházba juttatja a felelőtlen kaland.

A közönséges dajkacápa gyakran húzódik üregekbe, vagy a korallok aláForrás: Peppe Cirotti

A felbőszített dajkacápa  harapása ugyanis  - erőteljesen csipkézett fogainak köszönhetően – nagyon csúnya, súlyos sérülést okozhat.  A hétvégi hírekben szereplő fiatal példány által okozott baleset az intő példa arra, hogy a cápa akkor sem játék, ha csak ivadék.