A skóciai Aberdeentől északra fekvő Fyvie kastély gyakran burkolózik kísérteties ködbe. Az ódon épület a borzongásra vágyók számára már régóta kedvelt úti cél, mivel úgy hírlik, hogy a kastély az egyik leggyakrabban kísértett hely az országban.
A környéken az a szóbeszéd járja, hogy 1601 óta itt kísért Lilias Drummond szelleme.
Néhányan úgy tudják, hogy az asszonyt a férje éheztette halálra, mások szerint az összetört szíve végzett vele. Bármi is legyen az igazság, egy bizonyos és látható: réges-rég valaki Lilias nevét férje hálószobájának kőablakába véste.
Talán ő maga? Történt mindez azon az éjszakán, amikor a kastély ura az új menyasszonyával találkozott.
A kőbe karcolt írás még ma is látható,
Lilias Drummond zöld szelleme pedig azóta többször is felbukkant a Fyvie kastély új tulajdonosainak. Legalább is ők ezt állítják.
Amikor a közelben jár, néha halk dobpergés vagy trombitaszó is kíséri a jelenést. A furcsa hangok hatására az elmúlt évszázadok során többször is azt hitték, hogy valaki megtámadta a várat.
Amikor Lilias Drummond 1592-ben feleségül ment Alexander Setonhoz, Fyvie kastélyának urához, mondhatni hozzáment a családjához is. Az ifjú ara akkor még nem tudta, hogy a famíliát egy legendás bárd és látnok, Thomas the Rhymer valamiért elátkozta még a 13. században.
Ez az átok azt mondta ki, hogy a Fyvie kastély falain belül soha nem születhet egyetlen férfi örökös sem.
Az átok pedig igaznak bizonyult: a vár asszonyai mintegy hat évszázadon keresztül nem adtak életet egyetlen fiúgyermeknek sem.
A Fyvie urainak azért persze születtek fiai, ám leggyakrabban házasságon kívül. Ezt az átkot igyekezett elszántan megtörni Alexander Seton, amikor feleségül vette Liliast.
Miután az uraság a végletekig bizonyos volt abban, hogy képes fiúgyermeket nemzeni, szorgalmasan törekedett is erre.
Kilencévnyi házasságuk alatt azonban „csupán" négy lányuk született.
A férj, akinek büszkesége a korabeli leírások szerint „Luciferével vetekedett", ezt nem akarta tudomásul venni. Seton mániákusan szeretett volna fiúgyermekeket, és „törekvései" sikertelenségéért a feleségét hibáztatta.
A kudarc miatt később házasságon kívüli viszonyt alakított ki egy bizonyos Grizel Leslie nevű hölggyel,
aki a kastélytól néhány mérföldre élt. Közben pedig titokban elkezdett terveket szőni arról, hogyan szabaduljon meg Liliastól.
Amikor a huszonkilenc éves Lilias tudomást szerzett szeretett férje szerelmi viszonyáról, mély depresszióba esett. Négygyermekes anyaként a lányaiban keresett vigaszt, ám ez hiábavalónak tűnt.
Kilenc évvel a házasságuk után, 1601. május 8-án különös módon elhunyt.
Halálának körülményeit még ma is rejtély fedi.
Egyes vélemények szerint Lilias szíve akkor tört össze végleg, amikor megtudta Grizel Leslie és férje, Alexander Seton szerelmét. Mások viszont biztosak abban, hogy a büszke és sértett férj akarta mielőbbi felesége halálát.
Az asszony elhunytának okaként a halálra éheztetést és a mérgezést említik. Bárhogy is történt, a szerencsétlen sorsú feleség végül nem élhette meg a harmincadik születésnapját.
Alig hat hónappal Lilias halála után, 1601. október 27-én Alexander Seton feleségül vette korábbi szeretőjét, Grizel Leslie-t. Ebben az időben folyt a kastély átépítése, és a kőművesek ekkor éppen az úgynevezett Seton-torony munkálatain tüsténkedtek.
A ház urának új felesége ide kívánta áthelyeztetni pompázatos saját lakosztályát, így erre az időszakra tehető ennek a kialakítása. Amíg folytak a munkálatok, Seton és Grizel a kastély egy régebbi tömbjében éltek, amelyhez egy spirál alakú lépcső vezetett. Az esküvő után ide vonultak vissza aludni vagy pihenni, de gyakran napközben is itt szeretkeztek.
Azonban egyre gyakrabban megzavarták együttlétüket.
Többször hallottak furcsa zajokat, amelyek a vastag falak ellenére is beszűrődtek a szobába.
Néha szokatlanul hangos, keserű sóhajok riasztották meg őket. A hangok forrását viszont többszöri keresgélés és kutatás ellenére sem találták meg sem ők, sem pedig a szolgálók.
Egyik reggel a friss házasok ismét furcsa zajokra ébredtek, ám ezek nem hasonlítottak egyetlen korábbi hangra sem. A házaspár szobájában mindössze egy ablak volt, az is körülbelül tizenöt méter magasan lehetett a padlótól. Aznap hajnalban az alábbi, fejjel lefelé álló (tehát kintről az ablak irányába elhelyezett) feliratot fedeztek fel az ablak kőpárkányába vésve: „D. Lilias Drummond".
Arra, hogy a betűk hogyan kerülhettek oda, senki nem talált épeszű magyarázatot.
Az ablak párkányát - a magasságból ítélve - élő ember állvány nélkül képtelen lett volna elérni, ráadásul a „fordítva" írt szöveg is gyanúsan szabályosnak tűnt.
A véset felfedezése után rendszeressé váltak nemcsak a már korábban hallott furcsa zajok, hanem más, még ennél is ijesztőbb jelenségek: egy zöld ruhás hölgy ragyogó szelleme kísértett időről időre a Fyvie kastély falai között. Mindenki szinte azonnal biztos volt benne, hogy csakis a megbántott és „eldobott" Lilias Drummond lehet az.
A büszke Setonok végül elveszítették a Fyvie kastélyt. A vár urának szerepét 1733-tól a Gordon család vette át.
Azonban a Gordonok is jó néhány alkalommal látták Lilias szomorú alakját végigsuhanni az épület folyosóin.
Jelenléte számukra is rossz ómennek bizonyult: a család több tagja, miután találkozott a kísértettel, váratlanul elhunyt. A legutolsó ilyen esetet már a 20. század elején, 1925-ben jegyezték fel.
Közben szintén hírhedtté vált a megalázott feleség titkos szobájának átka is: a legenda szerint a helyiséget keresők elveszítették szemük világát. Ráadásul a kastély 1920-ban történt renoválása során
a munkások a fal mögött egy csontvázra bukkantak.
A megtalált női maradványokat a keresztény szertartás szerint temették el.
Ám ekkor újabb, furcsa jelenségek vették kezdetüket: a várkastély tulajdonosai a hőmérséklet-megváltozást érzékeltek, miközben kopogást és zajokat észleltek, főként abban a szobában, ahol megtalálták a csontvázat.
Szokatlan módon oldották meg a félelmetesen idegesítő jelenést; a korábban előkerült maradványokat exhumálták és visszafalazták
oda, ahol eredetileg megtalálták. A különös jelenségek ezzel véget is értek, a titokzatos csontváz pedig még napjainkban is a falban pihen.
A várkastélyban, az egykori csaták, pártütések, és békekötések helyszínén öt nemesi család fordult meg az évszázadok során. Név szerint a Preston, a Meldrum, a Seton, a Gordon és a Leith famíliák, akik mindegyike építtetett egy-egy tornyot a kastélyhoz, így alakult ki a ma látható impozáns, öt toronnyal ékesített épületegyüttes.
Lilias Drummond aláírása még napjainkban is látható, a borzongani vágyók részére pedig időnként kísértetsétákat szervez a várkastély jelenlegi tulajdonosa,
a National Trust for Scotland az ódon falakon belül. A Lady Drummondnak tulajdonított ablakpárkányba vésett írás mellett az egyik szobában egy állítólag „könnyező kő" is megtekinthető.
A legenda úgy tartja, hogy a követ a középkorban egy mágus bosszúból helyezte az épület elé, mivel nem nyert oda bebocsátást.
A Fyvie vár utolsó tulajdonosa 1984-ben adta el az épületet a National Trust for Scotlandnek. Azóta a várkastély méltán híres turistalátványossággá vált, hiszen ez az egyik leggyakrabban kísértett hely Skóciában.