Félelmetes tudományos áttörés: sikerült majmokat klónozni

2018.01.27. 17:56

A makákók klónozásához a kínai tudósok ugyanazt a módszert használták, amellyel brit kollégáik egykor Dolly bárányt, a világ első klónozott emlősét létrehozták. Főemlősnél most először járt sikerrel ez az eljárás.

A világon elsőként hozott létre a testisejt-magátültetés (somatic cell nuclear transfer, SCNT) néven ismert eljárással klónozott főemlősöket a Kínai Tudományos Akadémia Idegtudományi Intézetének kutatócsoportja. A sanghaji intézetben nyolc, illetve hat hete született hosszúfarkú makákókat a tudósok a kínai nemzet saját elnevezése (Csunghua) nyomán Csung Csungnak és Hua Huanak keresztelték.

A Cell című folyóirat január 24-i számában közölt eredmény nemcsak technikai áttörést jelent, de komoly gyakorlati jelentőséggel bír az orvostudományi kutatások szempontjából: a főemlősök sikeres klónozása elérhető közelségbe hozza annak lehetőségét, hogy a betegségeket modellező vagy gyógyszerek hatását tesztelő vizsgálatokat genetikailag azonos egyedek csoportjain végezzék.

Forrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Jin Liwang

Ezzel a technikával még nem hoztak létre klónozott főemlőst

E technika a segítségével a főemlősök biológiájának számos új kérdése válik vizsgálhatóvá – emelte ki Csiang Szun, az intézet Nem-humán Főemlős Kutatóközpontjának igazgatója. – Létrehozhatjuk a klónozott majmok olyan vizsgálati csoportjait, amelyek egyetlen, általunk manipulált géntől eltekintve teljesen azonos genetikai háttérrel rendelkeznek. Ez nemcsak az örökletes agyi megbetegedések, de a daganatos, valamint immunrendszeri és anyagcsere-betegségek terén is valósághű modelleket ad majd a kezünkbe, és lehetővé teszi, hogy az e betegségek ellen kifejlesztendő gyógyszerek hatékonyságát megbízhatóan teszteljük a klinikai használatba vétel előtt.”

Csung Csung és Hua Hua nem az első klónozott főemlősök: ez a cím Tetrát, az 1999-ben született rézuszmajmot illeti meg. Tetrát azonban egy egyszerűbb módszerrel, az embrióhasítás eljárásával hozták létre, amely a természetes ikrek keletkezésének mesterséges megfelelője. A természetben az ikrek a megtermékenyített petesejt egy, illetve két osztódása után előálló két-, illetve négysejtes embrió spontán hasadása útján jönnek létre; ebből következően az embrióhasítás módszerének leglényegesebb korlátja az, hogy ezen az úton egyszerre legfeljebb négy genetikailag azonos utód állítható elő. A közelmúltban született kis makákók ezzel szemben testisejt-magátültetésnek köszönhetik életüket – ugyanannak az eljárásnak, amely több mint húsz évvel ezelőtt Dolly bárányt, az első klónozott emlőst segítette világra.

Ennek a technikának a lényege az, hogy a kutatók eltávolítják egy petesejt sejtmagját, és az így „kimagozott" petesejt magját egy másik egyed testi sejtjéből kinyert sejtmaggal helyettesítik. A petesejt citoplazmája – a sejtmagon kívüli része – ezek után úgy programozza át a belé ültetett sejtmagot, hogy az immár petesejt-magnak „érzi magát”, s ezzel képessé válik a teljes egyedfejlődési folyamat levezénylésére. A művelet eredménye a testi sejt donorának tökéletes klónja, genetikai hasonmása, hiszen a művelet kikerüli az ivarsejtek képződése során normálisan lezajló gén-újrakeverési (rekombinációs) lépéseket.

Forrás: XINHUA/Xinhua News Agency/Jin Liwang

Majmok esetében nem ment olyan könnyen

A testi sejtté érett, ún. differenciált sejtmagok azonban nem minden fajban egyaránt fogékonyak a petesejt-maggá történő visszaprogramozásra: az egerek vagy a tehenek esetében a dolog viszonylag simán megy, a majmok testi sejtjei viszont mindeddig ellenálltak a próbálkozásnak. Szun és munkatársai úgy hidalták át a nehézséget, hogy a magátültetés után további epigenetikus szabályozókat vittek be a petesejtbe, s ezek segítségével be-, illetve kikapcsoltak olyan géneket, amelyek e módosítás híján akadályozták volna az embrió fejlődését. A kutatók rájöttek továbbá, hogy az is növeli a siker esélyét, ha a sejtmagot adományozó differenciált donorsejt nem egy felnőtt állatból, hanem egy fejlődő magzatból származik, így végül magzati kötőszöveti sejteket, ún. fibroblasztokat választottak sejtmagdonornak. Csung Csung és Hua Hua egyazon magzati fibroblaszt klónjai. A kísérletekben felnőtt donorsejtekkel is próbálkoztak, ám az ezekből létrehozott klónok a születés után mindössze néhány óráig éltek. Jó pár különböző módszert kipróbáltunk, de csak ez az egy működött – mondta el Szun. – Rengeteg kudarcon mentünk át, mire végre kitaláltuk, hogyan lehet sikeresen majmot klónozni."

A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!

Előző
  • 1
  • 2
Következő