Az ember agya aránytalanul nagy, testéhez képest mintegy hatszor akkora, mint amekkorát más emlősök arányai alapján várnánk. Az egy-másfél kilogrammos szerv a test energiaszükségletének egyötödét teszi ki. Az evolúciós elmélet szerint komoly oka lehetett ilyen "költséges" szerv kialakításának és fenntartásának.
Számítógépes modellel fejtették meg amerikai tudósok, miért nőtt aránytalanul nagyra az ember agya az evolúció során, eredményeik szerint a legfontosabb tényezők nem társadalmiak, hanem gazdaságiak voltak: az élelem megszerzése, tárolása, eszközök készítése.
Az okokat keresve a tudósok gondoltak arra, hogy az emberelődnek talán ekkora agykapacitásra volt szüksége, hogy felvegye a harcot a környezet kihívásaival, az élelem felkutatásával és tárolásával vagy az egyre bonyolultabb társadalmi viszonyokkal. A múltban a kutatók többnyire összehasonlítással igyekeztek választ kapni a kérdésre: vizsgálták például a ma élő emberszabású majmok és az emberelődök csoportnagysága és agyuk mérete közötti összefüggést.
A Nature tudományos lap friss számában megjelent tanulmány szerzői, Mauricio Gonzáles-Forero és Andy Gardner, a skót St. Andrews-i Egyetem kutatói számítógépes szimulációval keresték a választ a kérdésre. Kitaláltak - az egyszerűség kedvéért - egy csak nőkből álló populációt és követték őket az élet kihívásainak útján. Betáplálták az újszülött agyméretét, az agy és a szaporodási szervek energiaszükségletét és olyan feladatokat szimuláltak, amelyek az agyi evolúció környezeti és társadalmi kihívásokat számba vevő elméleteiben jelennek meg.
A természettel folytatott küzdelem befolyásolta legjobban az agyméretet
A gép azt mérlegelte, hogy az egyes gazdasági és társadalmi kihívások mennyire befolyásolták idővel az agy méretét. Azt találta, hogy a komolyabb kihívás általában nagyobb agyméretet eredményezett. A két kutató azt várta, hogy a társadalmi kihívások estek nagyobb súllyal a latba, ez volt évtizedeken át a vezető elmélet.
Meglepetésükre a gép azt az eredményt hozta, hogy az agynövekedést serkentő feladatok 60 százalékát olyan tevékenységek tették ki, amikor az egyén maga küzdött a természettel, egyedül kereste, tárolta és készítette el az élelmet, állított elő kőeszközöket. 30 százalékot jelentettek azok a feladatok, ahol másokkal együttműködve szerezte meg a táplálékot, például közös vadászaton vett részt. Az utolsó 10 százalékot az embercsoportok közötti versengés tette ki. A kulturális - többek között a nyelvfejlődési - tényezőket a jövőben tervezik modellezni.
A tudósok nem gondolják, hogy ezzel az "övék az utolsó szó", inkább arra bátorítanák a többi kutatót, hogy vizsgálják számítógépes modellekkel az agyméret kialakulásának kérdéseit.
(MTI)