Miután a vizekben nagy mennyiségben kimutatható, ezért igazán nem számít túl nagy meglepetésnek, hogy a hulló hóban is viszontláthatjuk a műanyagokat. Ma már bátran kijelenthető, hogy jóval több műanyag vesz minket körül, mint amennyit a szemünkkel látunk; benne van az esőben, a hóban és szerves része a környezetünknek. De pontosan miről is van szó?
A világszerte terjedő mikroműanyag-szennyezés nagy része evidens módon a szemétből származik
és bármilyen öt milliméter méretű műanyag darab mikroműanyagnak tekinthető. A plasztikhulladék mintegy 90 százaléka ráadásul nem újrahasznosított, így a természetbe kerülve lassan kisebb és kisebb darabokra hullik.
Ilyen mikroműanyagok kerülnek a víz körforgásába minden egyes mosásnál a nem természetes anyagból készült ruhákról, néhány ipari gyártási folyamat melléktermékeként is megjelennek, de számos kozmetikum révén is észrevétlenül az ökoszisztémákba kerülhetnek.
Így talán már az a közismert tény sem meglepő, hogy a mikroműanyag-részecskék könnyedén bejutnak a szervezetünkbe az elfogyasztott táplálék és italok révén.
Ezt a légkörben megtalálható és a hóval lehullott mikro- és nano-szemcsék mennyisége alapján pedig nem szabad elhanyagolható tényezőnek tekinteni.
A kutatók először azt hitték, hogy a mikroműanyag főleg a víz révén kerül az életünkbe, ám most kiderült, hogy ez csak a történet egy részére igaz.
Igen nagy mennyiségben találhatunk a kiolvasztott hó mintáiban mikroműanyagokat a világ minden táján
– mondta Melanie Bergmann, a kutatás egyik vezetője, aki kollégáival együtt négy éven át vizsgálta az Alpok hegyeiből, Helgoland szigetéről, Bréma városáról, bajor vidéki helyszínről, a sarkvidéki Spitzbergák szigeteiről, valamint e szigeteket Grönlandtól elválasztó tengeri jég felületéről összegyűjtött havat. – Egyértelmű, hogy világszerte a hóval hullik le a mikroműanyag legnagyobb része.
A kutatás során arra a jutottak, hogy a tengerbe kerülő műanyagok a hullámzás és a napfény ultraibolya sugárzásának hatására egészen apró szemcsékre esnek szét, amelyek
eljutnak a felhőképződés szintjére, ahonnan pedig egyenes út vezet ahhoz, hogy a csapadékkal visszatérjenek eső vagy akár hó formájában a felszínre.
A műanyag szemcséi részecskék bekerülnek a vízcseppekbe, amikor esik, onnan pedig a folyókba, tavakba, tengerekbe és a talajvízbe, így a Szaharából eljutnak akár az Atlanti-óceán legészakibb területére is.