Új magyarázat van a rejtélyes Tunguszkai-eseményre

2020.06.06. 06:56

112 éve, 1908. június 30-án kora reggel a transz-szibériai expressz utasai egy a Naphoz hasonló fényerejű objektumra figyeltek fel, amely szédítő sebességgel száguldott át a felhőtlen égbolton. Néhány másodperccel később olyan erősen kezdett rengeni a föld, hogy a vonat kénytelen volt vészfékezéssel megállni. A rengést félelmetes dübörgés kísérte. Azokat, akik kiszálltak a vagonokból, forró fuvallat csapta meg, az arcuk pedig leégett a mikrohullámú sugárzástól. Hogy pontosan mi lehetett a tudománytörténetbe Tunguszkai-esemény néven bevonult jelenség, máig nem tudni. Csak abban van egyetértés, hogy egy kozmikus eredetű objektum robbant fel a köves-Tunguszka és a Léna folyam vidéke felett.

Ítéletnapi fény villant fel a tajga felett

Az 1908. június 30-án helyi idő szerint reggel 7 óra 13 perckor a szibériai Alsó-Tunguszka és a Léna folyó térségében a földi atmoszférába belépett tűzgömbbé vált objektum az utólag elvégzett számítások szerint a légkör legalsó rétegébe érve, a talajszinttől számítva nagyjából 6-10 kilométeres magasságban robbanhatott fel.

A Tunguszkai-eseményre még mindig nincsen egyértelmű magyarázatForrás: Tunguska Forest

A detonáció, amelynek ereje hozzávetőleg 15-20 megatonna TNT robbanási energiájával, azaz 1500-2000 hirosimai atombomba energiájával volt azonos, a robbanás epicentrumától 65 kilométeres távolságra fekvő Vanavara községben bezúzta az ablakokat, tokostól kifordította az ajtókat, és a lökéshullám földhöz vágta az embereket.

Azokat, akik a szabadban tartózkodtak, erős mikrohullámú sugárzás perzselte meg.

Az orkánszerű légáramlat olyan forró volt, hogy akadt, akinek a bőrébe égett az inge.

„Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, az ingem majdnem teljesen leégett a hátamról" – nyilatkozta egy helyi gazda, Szergej Szemjonov az egykorijegyzőkönyvbe. A szemtanúk azt is elmondták, hogy az „ítéletnapi fényvillanást" dobhártyaszaggató dörej kísérte.

Máig nem tudni pontosan, hogy mi robbanhatott fel a tajga felettForrás: QUARKS TO QUASARS

A robbanás epicentruma lakatlan terület fölé esett, viszont az a jakut rénszarvaspásztor, aki 400-500 jószágból álló nyáját a közelben legeltette, már nem volt olyan szerencsés, mint Vanavara lakói. A pásztor a nyájával együtt szó szerint elpárolgott az iszonyatos erejű robbanásban.

Úgy rengett a föld, hogy a mozdonyvezető azt hitte, kisiklik a vonat

Még az epicentrumtól jóval távolabb, nagyjából 500 kilométeres távolságban haladó transz-szibériai expressz utasai számára is félelmetes élmény volt a robbanás. A szemtanúk elbeszélése szerint egy Naphoz hasonló fényességű objektum haladt át a kora reggeli derült égbolton,

majd amikor eltűnt, néhány másodperc múlva erős rázkódást éreztek, amelyet mély és hangos morajlás követett.

A talaj olyan erősen rázkódott, hogy a mozdonyvezető, aki attól tartott, kisiklik a szerelvény, vészfékezéssel megállította a vonatot.

A tajga látképe 1910 körül, a transzszibériai expressz vonalánForrás: Wikimedia Commons

Azok, akik kiszálltak a vagonokból, forró fuvallatot éreztek az arcukon. Amikor visszaszálltak a kocsikba, csak akkor fedezték fel, hogy leégett a bőrük. Az Irkutszki Geofizikai Obszervatóriumban pár perccel a tajga felett történt robbanás után

erős mágneses zavarokat észleltek az atmoszférában,

a jelenség több óráig tartott. A detonáció keltette rengés erőssége elérte a Richter-skála szerinti 4,5 -5-ös fokozatot.

A transzszibériai-expressz vonala a századforduló utáni években, egy jakut vadásszalForrás: Wikimedia Commons

A Tunguszkai-esemény utáni napokban világszerte világítófelhőket figyeltek meg a magas légkörben, többek között az Egyesült Államok felett is. A korabeli szaktudósok a beérkező hírek alapján

a Tunguszkai-eseményt egy, a Föld légkörbe érkezett aszteroida felrobbanásával magyarázták.

Ezt a koncepciót követte az a tudományos expedíció is, amely csaknem két évtizeddel a Tunguszkai -esemény után, 1927-ben kereste fel a helyszínt.

Elborzadtak a pusztítás látványától a tudósok

A lakott településektől távol fekvő és nehezen megközelíthető területre az első világháború, majd a bolsevik forradalmat követő zűrzavaros idők miatt csak az esemény után 19 évvel később, 1927-ben küldték ki az első tudományos expedíciót.

A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának finanszírozásában Szibériába küldött expedíciót Leonyid Alekszejevics Kulik geológusprofesszor vezette.

Leonyid Alekszejevics Kulik professzor, az 1927-es expedíció vezetőjeForrás: Wikimedia Commons

Kulik professzornak - kollégáihoz hasonlóan - az volt a prekoncepciója, hogy a Tunguszaki-eseményt egy légkörbe érkezett méretes meteoroid, vagy kisebb aszteroida felrobbanása okozta.

Ezért a Kulik-expedíciónak a becsapódási kráter illetve meteorit darabok felkutatása lett volna az elsődleges célja.

A helyszínre érkezett tudósokat megdöbbentette az eléjük táruló látvány. Még 19 évvel a Tunguszkai-esemény után is, mindenfelé jól láthatók voltak a pusztítás nyomai.

A Tunguszkai-esemény helyszíne térképenForrás: Wikimedia Commons

Ameddig csak a szem ellátott, mindenhol kidőlt fatörzsek borították a vidéket. A Kulik-expedíció pontos felmérést végzett; a tudósok számítása szerint

a detonáció az epicentrumtól számított 40-60 kilométer sugarú körben mintegy 8 millió fát döntött ki.

A kidőlt fatörzsek az epicentrumhoz képest körkörösen feküdtek, viszont az egykori robbanás középpontjában nagyjából egy -4-5 kilométer széles területen az ágaiktól megfosztott fatörzsek villanypóznák módjára állva maradtak.

A Tunguszkai-esemény miatt kidőlt fák a Kulik-expedíció felvételénForrás: Wikimedia Commons/ Leonid Kulik

Kulik professzor találóan telegráf-erdőnek nevezte el ezt a területet. A legfurcsább felfedezésük az volt viszont, hogy a leggondosabb kutatás ellenére sem találtak semmiféle becsapódásra utaló nyomot.

A sok új eredmény ellenére is nyitva maradt a nagy kérdés

A Kulik-expedíció után hosszú évtizedekre feledésbe merült a Tunguszkai-esemény kérdésköre. Csak a Szovjetunió 1991-ben történt felbomlása után került ismét az érdeklődés középpontjába Szibéria megválaszolatlan rejtélye.

A Szovjetunió 1991-es összeomlása után ismét leporolták a tunguszkai-esemény aktáitForrás: The Daily Plasma

Az országon belül a szovjet időkben általános utazási korlátozások megszűnés, valamint a katonai körzetek jelentős részének felszámolása lehetővé tette a tudósok számára, hogy az 1990-es évektől korlátozások nélkül kereshessék fel a Tunguszkai-esemény helyszínét.

A szovjet idők utáni első, államilag támogatott expedíció 2001-ben kereste fel a vidéket.

A kutatókat megdöbbentette, hogy csaknem egy évszázaddal a katasztrófa után még mindig jól láthatóak voltak a pusztulás nyomai.

Ezen az 1927-ben készült felvételen jól láthatók a pusztítás nyomaiForrás: Wikimedia Commons/Leonid Kulik

Az elmúlt két évtizedben a területet felkereső expedíciók lényegében ott folytatták a kutatást, ahol Kulik professzorék 1927-ben abbahagyták. Természetesen napjaink kutatóit már a csúcstechnika is segíti. A modern expedíciók talajmintákat gyűjtöttek

az epicentrum környékén, alaposan megvizsgálták a kidőlt fák törzseit

és korszerű geodéziai módszerekkel rekonstruálták a robbanás mechanizmusát. A közelmúlt vizsgálatai sok új eredményt szültek, de a nagy kérdést, hogy mi is történt valójában 1908. június 30. kora reggelén a tajga felett, még mindig nem sikerült tudományos egzaktsággal megválaszolni.

A 2001-es Labvin-expedíció az objektum maradványait keresi a terepenForrás: Siberian Times

Mivel a kinematikai modellszámítások legalább 70, de legfeljebb 200 méter közötti átmérőjűre becsülik a titokzatos kozmikus objektum átmérőjét, a legtalányosabb kérdés továbbra is az, hogy egy ekkora tömegű égitest talaj feletti kis magasságban történt (emlékeztetőül 6-10 ezer méter közötti)  felrobbanása miért nem hagyott semmilyen becsapódási nyomot maga után.

Kozmikus eredtű maradványok, becsapódási nyomok nélkül

A talajminták laboratóriumi vizsgálta kimutatta, hogy az epicentrum környékén nagy koncentrációban találhatók kozmikus eredetű szferulák, valamint egy normál esetben rendkívül ritka fém, az irídium is. (A meteoroidokban és aszteroidákban az irídiumnak igen nagy a koncentrációja.)

Ezek egyértelműen becsapódási eseményre utalnak,

csak azt nem sikerült bebizonyítani, hogy ezek a Tunguszkai-eseménnyel, vagy pedig egy jóval korábbi pleisztocén becsapódással hozhatók-e összefüggésbe.

A Tunguszkai-esemény egy évszázada foglalkoztatja a tudósokatForrás: Devianart/A. Loy

Először 2006-ban a Moszkvában megtartott 5. Nemzetközi Aerokozmikus Kongresszuson próbáltak magyarázatot találni az addigi kutatási eredmények alapján a Tunguszkai-eseményre.

Vlagyimir Alekszejev, az orosz Innovációs és Termonukleáris Kutatások Intézetének munkatársa szerint a helyszínen a talajból és fákból vett minták arra utalnak, hogy a Tunguz-esemény hátterében egy szerves anyagokban gazdag üstökös állhat.

Az egyik teória szerint szerves anyagban gazdag üstökös robbant fel Szibéria felettForrás: NASA

Alekszejev szerint a „tunguszkai üstökös" szerves anyagokban gazdag kométa volt,

amely belépve a Föld légkörébe felhevült és intenzív bomlásnak indult, miközben rengeteg szén-dioxidot juttatott az atmoszférába.

A tudósok egyelőre nem tudják százszázalékos biztonsággal megállapítani a tunguszkai égitest összetételét, mindössze annyi bizonyos, hogy magas hőmérsékleten zajló folyamat, robbanás zajlott le.

Olyan hőhatás alakult ki, mint a csernobili atomkatasztrófánál

A kutatók egységes álláspontja szerint kizárható, hogy termonukleáris robbanás történt, még ha bizonyos nyomok erre is emlékeztetnek. Jevgenyij Kolesznyikov, a Moszkvai Állami Egyetem szaktudósa

ezt a tőzegminták analízisére alapozva jelentett ki,

hozzáfűzve, hogy a tőzegből kimutatható platinoid fémek valamint a nehéz szénizotópok aránya kozmikus eredetű anyagok jelenlétére utal.

Giuseppe Longo professzort Csernoblire emlékeztette a fák évgyűrűjének vizsgálataForrás: RIA NOVOSTI/KOSZTYIN IGOR

Giuseppe Longo, a Bolognai Egyetem professzora arról számolt be, hogy a kidőlt fák évgyűrűinek elemzése azt mutatja,

a tunguszkai égitest felrobbanása olyan hőhatást gyakorolt a fákra, mint a csernobili atomkatasztrófa.

Mind e mellett azonban Longo professzor sem látja bizonyítottnak a robbanás nukleáris eredetét.

A Tunguszkai-esemény robbanásának ereje egy erős hidrogénbombáéval vetekedett, de a hasonlóságok ellenére is a szakemberek kizárják a termonukleáris robbanás lehetőségétForrás: Wikimedia Commons

Genagyij Bibin orosz fizikus szerint egy jégaszteroida robbant fel a tajga felett, amely fagyott vízből és szénhidrogénekből állt. Ezt az állítását a helyszínen talált apró, gáztartalmú jégmintákkal igyekezett alátámasztani.

Akadnak azonban ennél merészebb magyarázatok is:

az egyik álláspont szerint kis mennyiségű antianyag került a Föld légkörébe, ahol normál anyaggal érintkezve annihilációs robbanást okozott, ezért nincs becsapódási nyom sem. És persze olyanok is akadnak, akik a földönkívüliekre vezetik vissza azt, ami 112 éve a tajga felett történt.

Kétszáz méter átmérőjűre becsülik a kozmikus objektumot

A Tunguszkai-esemény lehetséges magyarázatai most egy újabb teóriával gyarapodtak. A Royal Astronomical Society, a brit Királyi Csillagászati Társaság szaklapjában idén márciusban publikált tanulmány szerzői merőben más magyarázatot találtak arra a nagy kérdésre, hogy a tunguszkai becsapódási eseménynek miért nem maradt nyoma a felszínen .

A legtöbb tudós egy aszteroidát sejt a Tunguszkai-esemény hátterébenForrás: NASA

Az elvégzett modellszámítások alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy 1908. június 30-án kora reggel

egy rendkívül nagy méretű vas aszteroida lépett be a Föld légkörébe.

„Megvizsgáltuk a 200, 100 és 50 méter átmérőjű, háromféle típusú anyagból - vasból, kőből és vízjégből álló - aszteroidák áthaladásának körülményeit a Föld légkörén, minimális pályamagassággal a 10–15 kilométer közé eső tartományban." –írják a tanulmányban.

Számos magyarázat született már a Tunguszkai-eseményreForrás: Wikimedia Commons/Don Davis

A számítógépes szimulációval elvégzett számítások azt mutatják, hogy egy nagyméretű, 200 méter körüli átmérőjű vas aszteroida léphetett be a légkörbe.

A kutatók szerint a nagy tömeg és a pályaszög miatt az atmoszférába behatoló égitest nem semmisült meg,

hanem a felszín felé közeledve összenyomta maga alatt a légoszlopot, ami egyfajta katapult-hatásként „visszalőtte" az égitestet, amely az atmoszféráról lepattanva, tovább folytatta útját a Nap körüli pályáján.

A Cseljabinszk felett 2013. február 15-én felrobbant meteor 17 méter átmérőjű lehetettForrás: MTI/EPA/Vjacseszlav Nyikulin

Ez megmagyarázza a robbanást, valamint azt is, hogy miért nem maradt semmiféle becsapódási nyom.

Azt azonban a tanulmányt jegyző tudósok is megjegyzik, hogy az elméletük modellszámításokon alapul, tehát ez is csak egy  lehetséges magyarázat a Tunguszkai-eseményre. Hogy mi is történt valójában több mint egy évszázada a tajga felett, ezért még mindig nyitott kérdésnek számít.