A sáskarák egyszerűen leüti azt, aki el akarja lopni a rejtekhelyét

Az egészen extrém tulajdonságokkal rendelkező sáskarák

Tökéletes rejtekhelyet nagyon nehéz találni, ám a sáskarákok szó szerint keményen dolgoznak azért, hogy megtalálják a leginkább megfelelőt. Ez azt is jelenti, hogy ha annak a bizonyos „lakásnak" már van egy gazdája, akkor a betolakodó „szupererőt bevetve" fog küzdeni a kilakoltatásáért.

A sáskarák fürge mozgásának köszönhetően gyorsan el tud bújni egy homokban ásott üregben vagy a korallok közötti résekben, és ezekből a rejtekhelyekből vadászik. Ezek az apró, körülbelül tíz centiméteres rákfélék azonban igen agresszívan harcolnak ezekért a „lakásokért".

A tudósok ennek pontos feltérképezéséhez laboratóriumi akváriumokban úgynevezett arénákat hoztak létre, ahol sáskarákok (Neogonodactylus bredini) között rendeztek csatákat egy kívánatos „álgödör" birtoklása céljából. Eredményeiket az Animal Behaviour tudományos szaklapban publikálták.

Az egészen extrém tulajdonságokkal rendelkező sáskarák Forrás: Dominique Barray

A megrendezett küzdelmek során a kis harcosok a legjobban az ideálisnál valamivel kisebb otthonok megnyeréséért küzdöttek

– mondta Patrick Green, az angliai Exeter Egyetem Ökológiai és Természetvédelmi Központjának kutatója a LiveScience online tudományos portálnak. – Talán azért, mert a betolakodók felismerték, hogy a kisebb odúkban olyan riválisok bújhatnak meg, amelyeket könnyebb legyőzni.

A sáskarák több mint 80 kilométeres óránkénti sebességű ütésekkel tudja leteríteni áldozatát, ütésenként 1500 newton erővel.

Ezzel akár a csigahéjat is összetörhetik, de megrepeszthetik az akvárium üvegfalát is.

Ráadásul a hímek és a nőstények ugyanúgy versenyezhetnek egy-egy jó vadászhely birtoklásáért. A szakemberek ennek tanulmányozására véletlenszerűen párosították a hím és nőstény sáskarákokat, az egyedek külön-külön kerültek a különböző méretű barlangokba.

A sáskarák elképesztő elszántsággal képes harcolni Forrás: Pinterest

Azt látták, hogy amikor az állatoknak egy már elfoglalt rejtekhelyekért kellett megküzdeniük, akkor keményebben harcoltak és sikeresebbek voltak, ha az odúk kisebbek voltak az „ideális" méretűnél.

A küzdelmet természetesen megszakították, ha valamelyik egyedet súlyos sérülés vagy a pusztulás fenyegette. A kutatók azt tapasztalták, hogy a betolakodók a harcok mintegy 67 százalékában sikeresen foglalták el az általuk kiválasztott rejtekhelyeket.

Tudjuk, hogy az állatok különféle tényezőket mérnek fel, beleértve az ellenfél méretét és a „nyeremény" értékét, amikor eldöntik, hogy harcolnak-e és hogy ha igen, akkor milyen intenzitással –

magyarázta Green. – Ebben az esetben úgy tűnik, hogy mivel egy kisebb barlangot valószínűleg egy kisebb ellenfél foglal el, ezért a sáskarákok képesek kompromisszumot kötni az otthon méretével kapcsolatban, ha az könnyebb harcot is jelent.

Hozzátette: bár feltételezhető, hogy az állatok jobban küzdenek a nagyobb „vagyonért", de ez a tanulmány jó példa arra, hogy a maximális erőfeszítéseket csak a tényleg megfelelő" dolgok érdekében vetik be.