A Massachusets Institute of Technology (MIT) kutatóinak friss tanulmánya az utóbbi 66 millió év paleoklímai eseményeit vizsgálja a kainozoikum alatt, ami röviddel a dinoszauruszok kihalása után kezdődött el. A tudósok azt találták, hogy e periódus idején a Föld klímájában lévő fluktuációk meglepően nagy melegedési hajlamot mutattak.
Más szavakkal, sokkal több meleg időszak- elnyújtott globális felmelegedési periódus - volt, mint lehűlési esemény. Sőt, a melegedési események sokkal extrémebbek voltak, jóval nagyobb hőmérséklet változásokkal, mint a lehűlési periódusok.
A kutatók szerint erre a melegedési hajlamra az egyik lehetséges magyarázat az úgynevezet sokszorosító hatásban rejtőzhet, ami által a mérsékelt fokú melegedés – például a vulkánokból az atmoszférába felszabaduló szén-dioxid nyomán- természetesen felgyorsít bizonyos biológiai és kémiai folyamatokat, amik tovább fokozzák ezeket a fluktuációkat, átlagosan még nagyobb felmelegedéshez vezetve.
Érdekes módon a csapat megfigyelte, hogy ez a melegedő hajlam körübelül 5 millió éve eltűnt, az idő tájt , amikor az északi pólus teljesen eljegesedett. Az még nem világos, hogy ennek milyen hatása volt a klímaváltozásokból eredő további hatásokra. De mivel sarkvidéki jég jelenleg visszahúzódik, az új tanulmány azt sugallja, hogy egy ehhez hasonló multiplikátor hatás visszaüthet, aminek az ember indukálta globális felmelegedés további erősödése lehet a következménye.
„Az északi félteke jégtáblái zsugorodnak és potenciálisan eltűnhetnek az emberi tevékenység hosszú távú hatása miatt. Kutatásunk azt sugallja, hogy ez a Föld klímáját alapvetően érzékenyebbé teheti az extrém, hosszú távú globális melegedési eseményekre, úgy mint ahogyan ez a geológiai múltban is látható" – mondja a tanulmány vezető szerzője, Constantin Arnscheidt.
Az analízisükhöz a kutatók megvizsgálták a mélytengeri bentikus likacsosházúak (Foraminifera) héjait artalmazó üledékeket. E héjak kialakulására nagy hatással van az óceán hőmérséklete, ezért a foraminiférák héjai megbízhatóan tájékoztatnak a Föld régmúltbeli hőmérsékleteiről.Hosszú ideig tanulmányozták ezeket a héjakat, amelyeket világszerte gyűjtöttek és különböző időszakokra datálták, hogy nyomon kövessék a Föld hőmérsékletének változásait az elmúlt évmilliók során.
„Ezeket az adatokat felhasználva az extrém klímaesemények tanulmányozásához a legtöbb kutatás az egyes nagy hőmérsékleti csúcsokra fókuszál, tipikusan a néhány Celsius-fokos felemelgedési csúcsokra. Ehelyett mi a teljes statisztikát próbáltuk megvizsgálni és valamennyi fluktuációt tekintetbe venni, mintsem a nagyokat kiemelni"- mondja Arnscheidt.
A tudóscsoport először elvégezte az adatok statisztikai analízisét és megfigyelte, hogy az utóbbi 66 millió év alatt a globális hőmérsékleti fluktuációk eloszlása
nem hasonlít az úgynevezett standard haranggörbéhez,
aminek szimmetrikus végei az extrém melegedés és extrém hűlés fluktuációjának egyenlő valószínűségét mutatják.
Ehelyett, a görbe figyelemreméltóan aszimmetrikus volt, inkább a melegedési és nem a hűlési események felé hajlott. „Ez azt mutatja, hogy van valamiféle erősödés ahhoz képest is, amit másként vártunk volna. Mindez valamiféle olyan alapvető dologra utal, ami ezt a felmelegedési hajlamot kiváltja" - –mondja Arnscheidt. Azt már régóta tudják a tudósok, hogy a melegebb hőmérsékletetek egy ponton túl felgyorsítják a biológiai és kémiai folyamatokat.
Mivel a szén-ciklus, amely a hosszú távú éghajlat-ingadozások egyik fő hajtóereje, maga is ilyen folyamatokból áll, a hőmérséklet emelkedés nagyobb ingadozásaihoz vezethet, extrém melegedési események felé térítve el a rendszert.
A matematikában létezik egy sor egyenlet, ami az ilyen általános erősödést, vagy sokszorosító hatásokat leírja. A kutatók ezt a sokszorosító elméletet alkalmazták az analízisükhöz is, hogy megnézzék, vajon az egyenletek előre tudják-e jelezni az aszimmetrikus eloszlást.Végül azt találták, hogy az adatok és a megfigyelt felmelegedési hajlam megmagyarázható a multiplikatív teóriával. Más szavakkal, nagyon valószínű, hogy az elmúlt 66 millió év alatt a mérsékelt melegedő periódusokat átlagban tovább fokozták a sokszorosító hatások, ami pedig még tovább melegítette a bolygót.
A kutatás során a tudósok megvizsgálták a múltbéli felmelegedések és a Föld pályájának változásai közti korrelációt. A tudósok arra is kíváncsiak voltak, hogy a sok múltbéli felemelgedési esemény miért eesett egybe ezekkel a változásokkal, és hogy ezek az események miért mutatnak a szokottnál is nagyobb felmelegedést, összehasonlítva azzal, amit a Föld pályájának változása önmagában okozhatott volna.
Daniel Rothman a MIT geológia professzora, és a tanulmány társszerzője egyesítette a Föld keringési változásait a sokszorosító modellel és azt találták, hogy a sokszorosító hatások kiszámíthatóan erősítik a Föld pályájának változásai által okozott önmagában kisebb fokú hőmérsékletemelkedést.
„A klímamelegedések és lehűlések egyidejűek a Föld keringési változásaival, de az orbitális ciklusok csak mérsékelt klímaváltozást jeleznének előre. De ha figyelembe vesszük a sokszorosító modellt, akkor a mérsékelt melegedésmár szélsőséges eseményeket hoz, amelyek az orbitális változásokkal általában egyidejűleg történnek" - nyilatkozta Rothman.
(Forrás: Massechusets Institute of Technology: https://news.mit.edu/)