Hat új, bizarr mélytengeri szivacsfajt fedeztek fel

Számos új szivacsot fedeztek fel a mélytengerben

Az óceán mélyének biológiai sokféleségét igen nehéz nyomon követni, tekintettel az ott fellelhető élővilágra jellemző vendégláthatatlanságra. Lent a mélység sötétjében azonban jóval több életforma van, mint amennyit a tudomány eddig megismert.

Egy új felfedezés tartja izgalomban a tudományos világot: hat új fajt és egy korábban ismeretlen üvegszivacs-nemzetséget fedeztek fel a kutatók, némelyiket 4820 méteres mélységben, Új-Zéland partjainál, az apotikus (alig napfényes) vizekben.

A szakemberek két olyan, már ismert fajt is felfedeztek, amelyeket korábban még soha nem láttak Új-Zéland óceánjaiban.

Az új felfedezések azonban azt is jelentik, hogy a régió élővilága jóval változatosabb lehet, mint eddig vélték. Mindez segíthet tájékoztatni és megtervezni az emberi tevékenységeket, illetve a jövőbeni természetvédelmi erőfeszítéseket.

Az expedíció nagy sikert aratott

– mondta Gert Wörheide, a németországi Ludwig Maximilian Egyetem tengerbiológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A leletek majdnem megduplázzák a Rossellidae szivacscsalád fajainak számát Új-Zélandon, kilenc fajból öt nemzetségben tizenhét fajra, amely nyolc nemzetséget képvisel.

A ZooKeys tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az üvegszivacsok (Hexactinellida) világszerte ismertek, de viszonylag ritkák. Ezek a finom élőlények vázát az tartja egybe, hogy az szilícium-dioxidból álló szivacstűik egymással összenőve rácsszerű hálózatos vázat, úgynevezett üvegvázat alkotnak, amitől testük más szivacsokénál jóval törékenyebb.

Ez a természetes anyag megtalálható a homokban, amelyből üveg készül.

Az Új-Zéland környéki vizek azonban egyre inkább az üvegszivacsok fontos élőhelyévé válnak, de a mélytengeri biológiai sokféleség feltérképezésének kihívásai miatt egyelőre nem világos, hogy pontosan mennyire változatos az élet odalent.

Számos új szivacsot fedeztek fel a mélytengerben Forrás: GEOMAR

Az új fajok:

• Bathydorus poculum (1150 méter mély),
• Scyphidium variospinosum (1630,5 méter),
• Caulophacus serpens (4816 méter),
• C. ramosus (4819 méter),
• Clouds tubulata ( 767-782 méter),
• N. poculiformis (1285 méter).

Expedíciónk felfedezte, hogy Új-Zéland partjainál a mélytengeri fajok sokfésége jóval gazdagabb, mint azt korábban véltük

– mutatott rá Wörheide. – A mélytengeri bányászat és a mélytengeri halászat bővítését célzó tervek összefüggésében ezek az eredmények fontos adathalmazt nyújtanak, amelyek segíthetnek ezen nagyon különleges élőhelyek védelmére irányuló erőfeszítésekben.

Az új szivacsok leírását a világ első számú üvegszivacs szakértője, Henry Reiswig, a kanadai Victoria Egyetem tengerbiológusa vezette.