„Úgy éreztem magam, mintha kivégzésre vezetnének"
(Sztanyiszlav Petrov alezredes)
1983. szeptember 26-án az akkor negyvennégy éves Sztanyiszlav Petrov alezredes látta el a Moszkvától délre fekvő titkos légtérfigyelő bázis földalatti irányító központjában az ügyeletes tiszti szolgálatot. Ezekben a napokban ismét a tetőpontjára hágott a hidegháborús szembenállás a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, a Korean Air légitársaság KAL 007-es számú járatának alig három héttel korábbi lelövése miatt. A dél-koreai légitársaság Boeing 747-es óriásgépe New Yorkból az alaszkai Anchorage érintésével Szöulba tartott, 240 utassal és 29 fős személyzettel a fedélzetén.
A Jumbo szeptember elsején a kora hajnali órákban a repülési terv szerinti irányvonalról jelentősen letérve Szahalin térségében belépett a szovjet légtérbe.
A sziget feletti légtér tiltott területnek számított
az ott állomásoztatott szupertitkos atomrakéta-bázis miatt. A szovjet hadvezetés titkos parancsára az Egyesült Államokkal megkötött SALT II. szerződést megsértve, éppen ezekben az órákban készültek egy RT-2PM Topol interkontinentális ballisztikus rakéta próbaindítására.
A szovjet légvédelemi parancsnokságon már ezt megelőzően is roppant feszült hangulat uralkodott, mert a tiltott légtér közvetlen határán bemértek egy ott járőröző amerikai Boeing RC-135-ös katonai rádióelektronikai felderítőgépet.
Miután a koreai utasszállító személyzete semmilyen kapcsolat felvételi kísérletre nem reagált, a Szovjet Honi Légvédelem egyik magasba emelt Szuhoj Szu-15 TM elfogó vadásza a szovjet főparancsnokság utasítására légiharc-rakétákat indított a Szahalin légterét éppen elhagyó Boeing 747-esre.
A találatot kapott utasszállító a tengerbe zuhant, a tragédiát senki sem élte túl. Az áldozatok között volt az Egyesült Államok kongresszusának egyik szenátora is.
A máig nem teljesen tisztázott hátterű incidens hatalmas felháborodást váltott ki a nyugati világban.
Ronald Reagan amerikai elnök barbár kalózcselekedetnek minősített a gép lelövését, a Szovjetuniót pedig a „gonosz birodalmának" aposztrofálta.
A KAL 007-es járatának megsemmisítése után a két atomnagyhatalom közötti amúgy is fagyos viszony a mélypontjára süllyedt, és a hidegháborús szembenállás soha nem látott módon kiéleződött.
Ebben a feszült, kiélezett helyzetben vette fel a szolgálatot Petrov alezredes, 1983. szeptember 26-án. Néhány eseménytelen óra elteltével bekövetkezett az, aminek eljövetelére titokban soha és senki sem számított: éles, berregő csengőhang kíséretében a műszerpanelen felvillant az ellenséges atomtámadást jelző rettegett vörös indikátor. Az 1980-as évek elején, a nukleáris elrettentés korszakában mindkét szuperhatalom a földkörüli orbitális pályán keringő katonai kémműholdjainak tucatjaival figyelte a másik területét.
A kémműholdak voltak hivatottak kellő időben jelezni a nukleáris ballisztikus rakéták indítását, akár szárazföldi silókból, akár pedig a világtengeren cirkáló ellenséges atom-tengeralattjárók fedélzetéről történt volna az első csapás. Szeptember 26-án, a Moszkva melletti földalatti irányító központban döbbent csend követte a riasztófény felvillanását, és a csengő megszólalását.
A vészjelzés teljesen egyértelműnek látszott: az Egyesült Államok területéről ballisztikus rakétát indítottak
a Szovjetunió ellen. Ilyen esetben a mindenkori ügyeletes tiszt hatáskörébe tartozott a Szovjetunió vezérkari főnökségének azonnali, késedelem nélkül való értesítése.
Petrov alezredesre elképesztő súlyú felelősség nehezedett ebben a rendkívül kritikus helyzetben. Petrov pontosan tisztában volt azzal, ha felemeli a telefont, és riasztja a feletteseit, a vezérkari főnökség minden teketória nélkül azonnal parancsot fog adni a válaszcsapásra,
ami perceken belül nukleáris tűzbe boríthatja a világot.
Ha viszont nem jelent, és saját hatáskörében eljárva vakriasztásnak minősíti a rendkívüli eseményt, a fejével, sőt, az életével játszhat. Gondolkodásra, tépelődésre pedig nem volt idő. Az ösztöneit követve úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a vészjelzést, és nem emelte fel a telefonkagylót.
„Kategorikusan visszautasítottam, hogy én legyek a bűnös a harmadik világháború kirobbantásában. Olyan érzésem volt, mintha kivégzésre vinnének, de mégsem cselekedtem" – fogalmazta meg sok-sok évvel később mindazt, hogy mi játszódott le benne ezekben a vészterhes pillanatokban.
A szovjet tiszt - az emberiség nagy szerencséjére-, téves riasztásként, rendszerhibaként jegyezte be az ügyeletes tiszti naplóba a rendkívüli eseményt. A vezérkari főnökség belső vizsgálata tisztázta Petrov alezredest, megerősítve, hogy súlyos technikai hiba idézte elő a téves vészjelzést.
Petrov e rettenetes nap után hosszú éveken át soha senkinek sem beszélt az incidensről, ami könnyen nukleárisháborúba lökhette volna a világot.
Elgyötörten jött haza, de nem mondott nekünk semmit sem"
– idézte fel fia, Dmitrij a szeptember végi napokat. Még ugyanebben az évben Petrov alezredes „a Szülőföldért tett szolgálataiért" kitüntetésben részesült, de az irányítóközpontban történt eseményt természetesen a szovjet katonai hatóságok is államtitokként kezelték.
1984-ben elhagyta a hadsereg kötelékét, és Moszkva közelében, Fryazinóban telepedett le a családjával együtt. Sztanyiszlav Petrov alezredes
csak a Szovjetunió 1991-ben történt felbomlása után szólalt meg a „rettenet napjáról".
Dimitrij Petrov szerint az apja soha sem tekintett hősként magára, és meglepte, , hogy az incidens kitudódása után a közvélemény hőst faragott belőle. „Egyszerűen csak azt tettem, amit tennem kellett" – hangoztatta a férfi, aki megmentette az atomháborútól a világot.
A volt szovjet főtiszt számos kitüntetésben részesült, így többek között az ENSZ nagydíját is megkapta. 2014-ben mutatták be a „The Man Who Saved the World" vagyis A férfi, aki megmentette a világot című rőla forgatott filmet, Kevin Costner főszereplésével. Az egykori, visszavonultan élő katona 2017-ben halt meg az otthonában, hetvenhét éves korában. Halálának híre csak több hónappal később kapott nyilvánosságot, amikor az egyik német barátja írt róla méltatását.
A New Yorkban 2018-ban Sztanyiszlav Petrov alezredes emlékére megrendezett ülésen, az ENSZ egykori főtitkára, Ban Ki-Moon a következő szavakkal tisztelgett a hős katona előtt: „Sztanyiszlav Petrov megérdemli az emberiség mély háláját. Határozzuk el, hogy együtt dolgozunk egy olyan világ megvalósításán, amely mentes lesz az atomfegyverektől."