A temető közepén található hetedik halom tanulmányozása során a szakemberek egy tizenhét darab, nagy tölgyfa oszlopból álló, féltölgy gerendákkal borított fasírt tártak fel, amely időszámításunk előtt a negyedik századból származik. Itt bukkantak egy 40-49 év körüli férfi csontvázára, valamint apró arany félgömblapokra, egy vaskésre, egy ló bordájára, egy lándzsahegyre és három dárdára.
A temetkezési hely mellett a csapat lóhámokat, hat farkas alakú bronzlemezt, egy fiatal medve vágott állkapcsát, egy öntött poharat és több fekete mázas edényt is felfedezett.
A legfigyelemreméltóbb felfedezés mégis egy 34,7 centiméterszer 7,5 centiméter méretű ezüstlemez, amely számos istenséget ábrázol, köztük Artimpasa (más írásmóddal Argimpasa) istennőt, akit általában a termékenységgel, a szuverenitás feletti hatalommal és a papi erővel hoztak összefüggésbe.
Ő volt emellett a hadviselés, a termékenység és a növényzet androgün istennője, és az iráni Arti istennő szkíta változata, akit Hérodotosz Aphroditével azonosított.
A két oldalról szárnyas sasfejű griffmadarak figuráival körülvett táblán az Artimpasa látható, amely a régészek szerint a kisázsiai és az ókori Görögország hagyományainak kulturális „fúzióját" ábrázolja. A tábla bal oldalát az úgynevezett heraldikai pózban álló lények ábrázolásai díszítik, a jobb oldalon pedig két kerek csat található, amelyek egy antropomorf karaktert ábrázolnak, két griffmadárral körbezárt koronával.
A felfedezés jelentősen hozzájárul a szkíta hiedelmeinkről alkotott elképzeléseinkhez
– mondta Valerij Guljajev professzor, az expedíció munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Először is, egy meghatározott számú istenséget ábrázoltak rajta, másodszor pedig ez az első példa bármilyen istenségeket ábrázoló tárgyra, amelyet a fő szkíta központoknál eddig találtunk.