Hetvenöt éve, 1946. január 18-án adták át a második háború utáni első állandó budapesti hidat, a Kossuth hidat a Kossuth tér és a Batthyány tér közötti szakaszon. Bár eleve úgy építették meg, hogy egyszer majd lebontják, a híd egészen 1960. március 17-ig ellátta feladatát: bontását ekkor kezdték meg. Története 1963. január 2-án ért véget véglegesen.

Egy „fél-állandó" híd megépítéséről határoztak

1946. január 18-án adták át a forgalomnak Budapest történetének legjelentősebb félállandó hídját. A Kossuth Lajosról elnevezett építmény egykor a Kossuth tér és a budai Batthyány tér között húzódott. A második világháború végén Kárpát-medencéből visszaszorultak a német csapatok, akik Hitler utasítása értelmében mindent elkövettek megállítsák a Vörös hadsereg előrenyomulását. A sokszor „második Sztálingrád" néven emlegetett, Budapest ostroma alatt a szovjet Vörös Hadsereg elől Budára visszavonuló németek több hónapos ostrom és pusztítás alá vették a fővárost.

A Lánchíd a Parlamenttel. A régi képen az ideiglenes Kossuth-híd látszik a háttérben, az új képen pedig a Margit híd.Forrás: Fortepan, Tuba Zoltán - Origo

Az ellenséges offenzíva lassítása érdekében a Duna két partja között összeköttetést biztosító valamennyi hidat felrobbantották. Vereségüket azonban ez sem tudta meggátolni, így az utolsó, Budán ellenálló egységek 1945. február 13-án tették le a fegyvert. A szovjetek a két oldal összeköttetésének fenntartása érdekében 1945 március-áprilisában a ma is jól ismert Margit híd mellett ideiglenes hidat vertek, majd a Fővám térnél a Ferenc József (mai nevén a Szabadság híd) híd és a Boráros térnél a Horthy Miklós (mai elnevezése szerint Petőfi híd) híd roncsaira úgynevezett szükséghidakat eszkábáltak.

Ennek eredményeként áprilisban a déli összekötő vasúti hídnál készült szükséghíd, majd novemberre a Petőfi térnél az Erzsébet híd mellett megépült a népnyelv által „Böskének" becézett pontonhíd.

Az 1849. április 14-i trónfosztás után Kossuth Lajos lett Magyarország kormányzójaForrás: Wikimedia Commons

Előre látható volt, hogy ezek az átkelők a téli jégzajlás idején használhatatlanokká válnak, így a kormány már 1945. április 19-én egy „fél-állandó" híd megépítéséről határozott. Helyét a budai Batthyány tér és a Parlament előtti Kossuth Lajos tér között jelölték ki (innen a híd neve), mert

a környéken ki lehetett alakítani a hídfőket és felhajtókat, és a mederben sem volt akadálya a pillérépítésnek.

Ezeknek a város ellátása, illetve az újjáépítés szempontjából is nagy jelentőséget tulajdonítottak.

A szakmunkásokat az ország minden részéből szedték össze

Az első tervek hétnyílású fahídról szóltak, a legnagyobb nyílás nyolcvan méteres lett volna. Nagy fahíd építésében azonban a szakembereknek nem volt tapasztalatuk, s a facölöpök sem tűntek elég megbízhatónak az akkor még igen gyakori jégzajlás ellen. A tervezők, Mistéth Endre és Hilvert Elek ezért vasbeton pilléreket és a főnyílásokban acélcsövekből hegesztett rácsos szerkezetet javasoltak. A híd középső három nyílása 55, 80 és 55 méter, a part melletti három-három nyílás 27,5 méteres volt – ezeket fából tervezték, de végül csak egy-egy készült fából, ezeket 1954-ben cserélték acélra. A kilencnyílású híd teljes hossza 355 méter volt.

Az Országház és a Kossuth híd 1957-benForrás: Fortepan

Az alapozásnál pillérenként 14 darab 256 milliméter átmérőjű vascső cölöpöt vertek le, köréjük, a meder fenekéig 15 centiméteres előre gyártott vasbeton köpenyfalat engedtek le, azt a víz alatt kibetonozták, a sodrás ellen kőhányással védték meg.

A cölöpverést 1945. május 16-án kezdték, a nyolc mederpillér öt és fél hónap alatt készült el.

Ezt követte a felszerkezet, ez volt Magyarországon az első hegesztett főtartójú híd. A vasanyagot olajkutakból, kiemelt hídroncsokból és összedőlt házakból szerezték, a fa a dunai fürdők elbontásából származott. A kétszer egy forgalmi sávos pálya szélessége hét, a fapallókból készült járdáké 3,35 méter volt, a hidat 15 tonnás járművekre méretezték.

Kossuth híd és a ParlamentForrás: Fortepan

Építéséhez 850 tonna vasat és 3000 köbméter fát használtak fel, a szakmunkásokat az ország minden részéből szedték össze.Az acélszerkezetet a Csepel Vasmű és a Győri Vagongyár készítette, a beépítést a szeptember 22-én felavatott 100 tonnás József Attila úszódaru végezte, ez később (társával, Ady Endrével együtt) a roncskiemelésnél és a hidak újjáépítésnél is szolgált. A munkát Széchy Károly, a minisztérium hídosztályvezetője irányította.

Az építők még a januári mínusz tíz fokos hidegben is napi 16-20 órát dolgoztak, a „hídcsatának" egy halottja volt, egy szállítóhajó elsüllyedésekor pedig hat embert mentettek ki a Dunából.

A hídépítést Zádor István festőművész örökítette meg

A gyalogos forgalom már 1946. január 15-én megindulhatott, de a hivatalos ünnepséget az utolsó Duna hidak felrobbantásának első évfordulóján, 1946. január 18-án tartották. A jégzajlás ráadásul egy héttel korábban tönkre tette a pontonhidakat. Az avatáson jelent volrt Tildy Zoltán kormányfő, Gerő Ernő közlekedési miniszter, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről a szovjet Ivan Levuskin és Pavel Trajnyin tábornokok, Dallas Townsend amerikai ezredes és Oliver Pearce Edgecumbe brit tábornok; a hidat a fővárosiak nevében Bechtler Péter alpolgármester vette át.

A híd bontása 1960-banForrás: Fortepan/Nagy Gyula

A hídon a járművek óránként tíz kilométeres sebességgel, húsz méteres követési távolsággal közlekedhettek, az autóbusz-forgalom azonban csak két hónappal később, március 12-én indult meg. A hídépítést Zádor István festőművész örökítette meg, és Háy Gyula nagysikerű drámát is írt róla „Az élet hídja" címmel.

A korlátozott teherbírású Kossuth híd az állandó Duna hidak (a Szabadság híd, a Margit híd, a Lánchíd és a Petőfi híd) újjáépítése után nélkülözhetővé vált. Tíz esztendő után a városvezetés úgy döntött, hogy 1956 tavaszán lezárja a járművek, 1957-ben a gyalogosforgalom elől is.

A Kossuth Lajosról elnevezett, ideiglenes híd bontását végül 1960. március 17-én kezdték meg.

Emléktábla a pesti partonForrás: Fortepan

A hídnyílások vasszerkezetét két úszódaru egy darabban tette partra, itt feldarabolták és elszállították őket. A pilléreket lazító robbantással, majd légkalapáccsal távolították el, a törmeléket a mederből úszódaru emelte ki. A cölöpöket elvágták, a köpenyeket kiemelték és Kulcsig úsztatták le, itt a partba építették őket, a meder tisztítása 1963. január 2-án ért véget.

Nyoma sem maradt a korábbi vészterhes időkben nélkülözhetetlennek számító hídnak. A háború utáni gyors újjáépítés memoárját, a két hídfő helyét a pesti és a budai rakparton is emléktáblák őrzik.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)