Ezért hagyták el a vikingek rejtélyes módon Grönlandot

A vikingek végül elhagyták a szigetet

Négy évszázad jelentős részében Grönland déli partja határozta meg a viking megszállások legnyugatibb szegélyét. A 10. század végén a zöldellő dombokról és a termékeny talajról szóló álmok csábítónak tűntek, így skandináv bevándorlók indultak útnak a könnyebb élet reményében. Csúcspontján az itt élő viking lakosság több ezerre volt tehető, három nagyobb településen szétszórva. És akkor vége lett. Egy új kutatás most ennek az okaira kereste a választ.

Számos tényező közrejátszott a hanyatlásban

Szó sincs a fellelhető dokumentumokban nehézségekről, de esetleges küzdelmekről sem találhatunk feljegyzéseket. A 15. század közepére a grönlandi skandináv kísérlet mégis „csődöt jelentett".
Egy új kutatás szerint a tudomány tévedhetett az összeomlás elsődleges okát illetően, mivel a szakemberek szerint a hangsúlyt a szélsőséges hidegről az extrém szárazságra kell áthelyezni. A történészek azt feltételezték, hogy

a kolónia összeomlásának sokféle oka lehetett, a megszálló kultúra hirtelen erőszakos viselkedésétől kezdve a születési arányok fokozatos csökkenésén át, a változó éghajlat okozta nehézségekig, amit a kis jégkorszaknak nevezett tartós hőmérséklet-csökkenés tovább nehezített.

A Grönlandon élő vikingek ma is látható nyomai a szigeten Forrás: Pinterest

A Science Advances tudományos szaklapban közzétett új kutatás szerint ehhez azonban hiányzik a bizonyíték. A Massachusetts Amherst Egyetem és az Egyesült Államok Buffalo Egyetem kutatóiból álló csapat most úgy véli, hogy egy ősi skandináv tanya maradványai melletti lelőhely üledékébe temetett hőmérsékleti és csapadékrekordok a nyári esőzések erőteljes csökkenését mutatják, ami miatt valószínűleg egyre képtelenebbé vált az élet Grönlandon.

Több generáción át virágzott és bővült

Már maga Grönland (angolul Greenland, azaz „zöld föld") neve is téves elnevezés, amelyet a sziget viking kolóniáinak alapítója, Erik Thorvaldsson, ragadványnevén Vörös Erik szándékosan alkotott meg egyfajta propaganda céljából, hogy messziről bevonzza oda a telepeseket. Mindazonáltal azok, akik itt telepedtek le, gyorsan hozzászoktak a hosszú és jeges telekhez, valamint a sziget rendkívül távoli fekvéséhez; ráadásul gazdagságban éltek.

A túlélés a csekély termény és állatállomány extrém körülmények között történő tenyésztésének öröklött tudásán múlott, miközben azt az óceánból származó táplálékkal egészítették ki.

A vikingek hajóikkal több területet kerestek fel Forrás: Flickr

De bármilyen nehéznek is hangzik a grönlandi viking élet, a népesség időszámításunk szerint 985-ös megalakulása óta több generáción át virágzott és bővült, mielőtt valamikor az 1400-as évek közepén eltűnt volna a történelmi feljegyzésekből.

A betelepedés időszaka történetesen egy olyan történelmi időszakot is jelent, amely az Atlanti-óceán északi részének regionális lehűlésének kezdetét öleli fel,

ami miatt egyes történészek azt gyanítják, hogy a kolónia létrejötte csak a lehűlési időszak beköszönte előtti viszonylagos melegnek köszönhető. Ennek bizonyítékai azonban meglehetősen csekélyek, és csupán olyan jégmagok adatain alapulnak, amelyek a korabeli legközelebbi viking kolóniától több mint 1000 kilométerre távolabb eső területekről származnak.

Az egyre több aszályos év számos nehézséget okozott

Az új tanulmány szerint jó okunk van azt feltételezni, hogy a 10. század körül az élet ugyanolyan hideg volt Grönlandon, mint a 15. században.

Az aktuális kutatásunk előtt még nem álltak rendelkezésre adatok a viking települések tényleges helyéről

– mutatott rá Raymond Bradley, az UMass Amherst geotudósa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez pedig problémát jelent.

A vikingek végül elhagyták a szigetet Forrás: Pinterest

Bradley csapata ehelyett a kolónia keleti településének egyik legnagyobb kibirtokának a helyszínére ment, és három évig anyagminták után kutatott egy közeli tómederben. Ez az üledékből, baktériumokból és bomló növényi anyagokból álló „sárszendvics" egy körülbelül kétezer éves történetet mesélt el a stabil hőmérsékletről és az egyre csökkenő csapadékról.

Felfedeztük, hogy míg a dél-grönlandi skandináv településen a hőmérséklet alig változott, az idő múlásával folyamatosan szárazabb lett

– magyarázta Boyang Zhao, a tanulmány vezető szerzője és a Brown Egyetem geotudósa. – Amikor az élet már óriási nehézségekkel járt, minden aszályos év egy szöggel többet jelentett a képzeletbeli koporsóban.

A társadalmi kapcsolatok esetleges megszakadása, a kisebb családok kialakulásának tendenciája, és a rozmárok agyarai értékének csökkenése tovább nehezíthette az aszályos időszakokat, amelyeket így sokkal nehezebb volt elviselni az itt élő közösségek számára.