Elképesztő látvány lehetett a két óriás életre-halálra zajló csatája

Fantáziarajz egy ősi ámbráscetre támadó megalodonról, amelynek a közelében egy nagy fehér cápa is felbukkant

Minden idők leghatalmasabb húsevő cápája, a miocén és pliocén korban élt óriásfogú cápa gyakran rátámadhatott a nagy ámbráscetre a Peruban előkerült új fosszilis bizonyítékok szerint. A ma élő kardszárnyú delfinekhez hasonlóan azonban az óriásfogú cápa is csak néhány „ínyencfalat", vagyis a nagy ámbráscet fején lévő zsírszövet kedvéért támadt rá a világtenger legnagyobb húsevő cetféléjére. Az akár húszméteres testhosszúságot is elérő óriási cet, valamint a nem sokkal kisebb cápa közötti véres közelharc döbbenetes küzdelem lehetett.

Ínyencfalat lehetett az óriásfogú cápa számára az ámbráscet homloka

Érdekes felfedezésre jutottak perui tudósok, akik a miocén időszak ( 23 és 5,3 millió év között) második felében élt nagy testű csendes-óceáni cetek fosszilis koponyáit vetették vizsgálat alá. Számos cetkoponyán ugyanis jól felismerhető harapásnyomokat azonosítottak, amelyek döntő többsége a földörténeti újidő, a kainozoikum végén élt gigantikus tengeri ragadozótól, az óriásfogú cápától (Carcharocles, vagy Otodus megalodon) származtak.

A C. megaldon volt minden idők legnagyobb húsevő cápája Forrás: AFP/Hugo Salais

A megaladon harapásnyomai mellett a ma is élő nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) valamint az Isurus nemetségbeli makócápák harapásait is felfedezték a vizsgált fosszilis koponyákon. Találtak olyan cetkopnyát, amelyen több mint egy tucat harapásnyomot azonosítottak.

Néhány fosszilis ámbráscet koponya töredéke az orrészen azonosított cápaharapások nyomaival Forrás: Aldo Benites-Palomino/Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences

A harapások kivétel nélkül a cetek orrát és homlokát vették célba, a legnagyobb valószínűség szerint azért, hogy a ragadozók hozzájussanak a nagy ámbráscet homlok illetve orrüregében lévő olajhoz, valamint az azt körülvevő tápláló zsírszövetekhez. Ebből az tűnik ki, hogy a megalodon és néhány más nála kisebb cápa számára a ceteknek ez a testrésze különleges ínyencségnek számított. Ilyen jelenséget ma is ismernek a tengerbiológusok; a kardszárnyú delfinek például kizárólag csak a bálnák nyelvéért támadnak meg egyes cetfajokat, a nagy fehér cápákat pedig a májuk megszerzése miatt ejtik el.

A megalodon sikeres támadásán felbuzdulva estek neki a sérült cetnek a kisebb rokonok

A nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus) a világtenger legnagyobb húsevő ragadozója. A kifejlett példányok átlagos testhossza 16 méter körüli, de a legméretesebb egyedeik elérhetik a 20 méteres hosszúságot és az ötven tonnás testtömeget is. A nagy ámbráscet legjellegzetesebb testtája az órási fej, ami az állat testének csaknem a harmada.

A nagy ámbráscet törzsének mintegy harmadát teszi ki az óriási fej Forrás: BRANDON COLE, NORBERTWU.COM

A megnyúlt fej legnagyobb részét a két orrüreg teszi ki, amelyek olajban és zsírban gazdag testtájak. A tudósok felfedezték, hogy a miocén korú fosszilis koponyákon azonosított cápaharapások kivétel nélkül ezt a testtájat érték.

Egy fosszilis megalodon fog és egy ugyancsak fosszilis cetkoponya darabja a megalodon harapásnyomaival Forrás: Aldo Benites-Palomino

Aldo Benites-Palomino, az e tárgyban a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences szaklapban publikált tanulmány vezető szerzője, a svájci Zürichi Egyetem Őslénytani Múzeumának doktorjelöltje szerint

a cápák egyfajta zsírraktárként hasznosították az ámbráscetek fejéből kitépett húsdarabokat.

Igen valószínű, hogy ezek a támadások meghatározott sorrendet követtek, hiszen – jelenkori példák alapján – a hatalmas testű nagy ámbráscetek egészséges példányaira sem a fehércápa, sem pedig a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus) nem mernek rátámadni.

Recens röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus) Forrás: Elter Tamás

A miocén kor végén élő ámbráscetekre viszont a hozzájuk hasonló méretű óriásfogú cápa igen gyakran rátámadt, amit a fosszilis leletek bizonyítanak.

Csak feltételezni tudjuk, hogy milyen lehetett egy-egy ilyen életre-halálra zajló küzdelem.

A szakértők feltételezése szerint a megalodon először hátulról támadhatott rá a nagy ámbráscetre, és miután a farokúszó letépésével megbénította a tengeri emlőst, a cet homloktájáról igyekezett minél nagyobb darabokat kihasítani.

Fantáziarajz egy ősi ámbráscetre támadó megalodonról, amelynek a közelében egy nagy fehér cápa is felbukkant Forrás: Live Science/Jaime Bran

A nagy fehér és a makócápák, mint a jelenkor szavannáin a hiénák, már csak a megalodon harapásától súlyosan megsérült, legyengült cetre mertek rárontani, hogy tovább folytassák a lakomát. Amikor a pliocén kor végén bekövetkezett drasztikus klímaromlás miatt a világtenger átlaghőmérséklete jelentősen lecsökkent, és a cetek vastag szalonnaréteget növesztetve megkezdték a hidegebb vizekbe való vándorlásukat, ehhez már nem tudott alkalmazkodni a melegvízi életmódot folytató megalodon.

Hosszúszárnyú bálna tetemét marcangoló nagy fehér cápa Forrás: Earth Sky/Chris Fallows

Az utolsó példányaik legkésőbb a pleisztocén kor elején, nagyjából 2,6 millió éve tűntek el a világtengerből. A megalodon kipusztulásával megüresedett ökológiai fülkét pedig a kisebb távoli rokon, a nagy fehér cápa vette át.