A Cymatioa cooki néven ismert kicsi, áttetsző kagylót a közelmúltban fedezték fel Dél-Kalifornia sziklás árapályzónájában rejtőzve: egy helyen, amelyet a tudósok sok-sok éven át gondosan átfésültek.
Nem túl gyakori, hogy élő fajt találnak először a fosszilis leletekből, különösen egy olyan jól tanulmányozott régióban, mint Dél-Kalifornia
– mondta Jeff Goddard, a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetem tengerökológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak, aki évtizedeket töltött azzal, hogy tengeri csigák és más gerinctelenek után kutasson, de csak 2018 novemberében bukkant rá két furcsa kinézetű, kis fehér foltra. – A kagylójuk mindössze 10 milliméter hosszú volt, de amikor kinyíltak és a héjuknál hosszabb fényes, fehér csíkos „lábbal" integetni kezdtek, rájöttem, hogy még soha nem láttam ezt a fajt.
A szakember készített néhány fényképet, amiket továbbított Paul Valentich-Scottnak, a Santa Barbara Természettudományi Múzeum puhatestűek kurátorának, akinek azonban fizikai mintára volt szüksége.
Goddard tehát visszament, ám a kagylók addigra eltűntek. Ezután hónapokba telt, mire végre talált egy újabb apró példányt. Végül négy egyedet gyűjtött be a tanulmányozáshoz.
Amikor gyanítom, hogy egy új fajjal találkoztunk, vissza kell néznem az összes tudományos irodalmat 1758-tól napjainkig
– magyarázta Valentich-Scott. – Ez ijesztő feladat, de tapasztalattal elég gyorsan megy.
A tudósok végül megtalálták egy 1937-ben rajzolt, megkövesedett kagyló illusztrációját, amit egy Edna Cook nevű helyi gyűjtött a Los Angeles-i Baldwin Hills-ben, és a kutatók akkoriban Bornia cookie-nak titulálták.
Érdekes adalék, hogy a régészeti lelőhely kora 28 ezer és 36 ezer év közé tehető, ami a késő pleisztocén időszaka, amikor a tengerszint sokkal beljebb ért a szárazföld belsejében, mint jelenleg.
Amikor pedig Valentich-Scott elkérte az illusztrációk alapjául szolgáló tényleges múzeumi példányt, megtalálta a tökéletes párját.
Ez ugyanaz a kagylófaj volt, amelyet Goddard talált Naples Point-ban, közvetlenül a parton.
A ZooKey tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint nem ez azonban az első, meglepetésszerű felfedezés egy olyan, élő tengeri állatról, amely a kövületek alapján feltételezhetően kihalt. És nem is a legrégebbi.