Szibériának is köze lehetett a kerámiaedények gyártásához

Verhojanszkban mérték Szibéria legmagasabb hőmérsékleté: 2020. június 20-án 38 °C-os maximumot

Egy új tanulmány szerint a kerámiaedények gyártásához szükséges tudás nemcsak a Közel-Keletről, hanem a Távol-Keletről is érkezett Európába, Szibérián és a Kaszpi-tengeren keresztül.

A kerámiafigurák példái, mint például a Cseh Köztársaságban felfedezett, a gravetti kultúrából származó Dolní Věstonice Vénusz figurája, időszámításunk előtt 29–25 ezer körüli időkre datálhatók, míg a kerámiaedények legkorábbi példái Kínából származnak, mintegy 20–19 ezer év körüli időkből.

A tudósok körében uralkodó eddigi nézet szerint a kerámiaedények készítéséhez szükséges tudás a mezőgazdaság megjelenésével érkezett Európába a Távol-Keletről a Közel-Keleten keresztül.

A most publikált, új tanulmány azonban most azt sugallja, hogy a kerámiaedények gyártásának képessége az európai kontinens északkeleti sarkaiban is megjelent Nyugat-Szibériából és a Kaszpi-tenger térségéből, ahol a legrégebbi edények időszámításunk előtt 5 900 körül keletkeztek Kelet-Európa legészakibb részén, a pezmogi régészeti lelőhelyen.

A most publikált, új tanulmány azonban most azt sugallja, hogy a kerámiaedények gyártásának képessége az európai kontinens északkeleti sarkaiban is megjelent Nyugat-Szibériából és a Kaszpi-tenger térségéből Forrás: Pinterest

Európában, azaz a Baltikum környékén, ahol a mezolitikus kerámia előfordul, az edények eredete összetett

– mondta Dr. Hab. Agnieszka Czekaj-Zastawny a Lengyel Tudományos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézetének munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Megjelenése időszámításunk előtt 4700 körüli időpontra tehető, és úgy gondoljuk, hogy mind a korai neolitikum, mind a keletről érkező másodlagos hatások eredménye.

A Yorki Egyetem és a British Museum, valamint Lengyelország szakembereiből álló tudóscsoport több mint 1200 kerámiaedény maradványait elemezte, amelyek Észak- és Kelet-Európa kilenc országának 156, vadászó-gyűjtögető közösségekhez kapcsolódó lelőhelyéről származnak.

A tanulmány megállapította, hogy a fazekasművészet képessége Szibériából és a Kaszpi-tenger térségéből terjedt el Európa északkeleti részére, körülbelül időszámításunk előtt 5900-tól, valószínűleg egyetlen generáció élettartama alatt.

A kapcsolódó tudás gyors elterjedése így nem a vándorlások és népességmozgások, hanem az egymás mellett élő közösségek közötti eszmecsere révén vált lehetővé.