Modern építési technika nyomait találták a Notre-Dame újjáépítése során

Notre Dame, Építési szarvashibák
2019. április 15-én kigyulladt a Notre Dame: a teteje már lángokban állt, odabent azonban még zajlott a mise. A tűz nem sokkal hét óra előtt tört ki, egy órán belül pedig már az egész tető lángokban állt.
Vágólapra másolva!
A 2019-es tűzvész döbbenetes rombolása ellenére a rekonstrukció egyedülálló lehetőséget kínál a párizsi régészeknek, hogy bepillantást nyerjenek a katedrális építésének történetébe. A híres épület évszázadokon át megbújó részleteit most ugyanis szétválasztják és újra összerakják, ami révén úgymond ablak nyílik azokra az építészeti újításokra, amelyek a 32 méter magas épületet egykor korának legmagasabb katedrálisává tették.
Vágólapra másolva!

Már a kezdeteknél is vasat használhattak

Az új felfedezések szerint a Notre-Dame harminckét méteres magassága nagyrészt annak a vasszerkezetnek köszönhető, amely a fenséges építmény „ereiben folyik". A régészek a katedrális különböző részein fémkapcsok ezreit tárták fel, amelyek közül néhány az 1160-as évek elejéről származik.

A leletek arra utalnak, hogy a vas kiterjedt használata a falazatban nem olyan modern, mint azt a szakértők egykor feltételezték.

A Notre-Dame-on dolgozó középkori építészek már jóval azelőtt alkalmazták ezt az építészeti technikát, hogy megkezdődtek volna a helyreállítási munkálatok a 19. században.

2019. április 15-én kigyulladt a Notre Dame: a teteje már lángokban állt, odabent azonban még zajlott a mise. A tűz nem sokkal hét óra előtt tört ki, egy órán belül pedig már az egész tető lángokban állt. Forrás: SchisCom

– állapították meg a Párizsban dolgozó régészek, akiket a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

A kutatócsoport becslése szerint a Notre-Dame-ban talált vasrögzítőket akár két évtizeddel a franciaországi Soisson székesegyház építése előtt és négy évtizeddel a bourges-i székesegyház létrejötte előtt tervezték. Megjegyzik, a tudomány eddig ezeket a gótikus épületeket tartotta a rendszerszerű vasfalazás első példáinak. Ám ahogy most kiderült, a Notre-Dame építésével eredetileg megbízott építész egyértelműen előttük járt.

Merész döntést hozott az építőmester

Úgy tűnik, hogy az első építőmester bőkezűen használta a korabeli vasszerelvényket a kövek összekötésére. Ezeket a szívós kapcsokat találták meg a szakemberek most a székesegyház szónoki emelvényeinek padlózatán és számos boltozatának ívén.

– írják a kutatók a PLOS One tudományos szaklapban. – Míg más épületek a boltívek közé feszített fa kötőrudakat használtak, addig a Notre-Dame első építőmestere merész döntést hozott: egy tartósabb, könnyebben elrejthető anyagot használó rendszert választott.

Teljes pompájában így nézett ki a párizsi Notre-Dame Forrás: pexels.com

Az „okos megerősítések" nyilvánvalóan beváltak és úgy tűnik, hogy a későbbi építészek is követték őket a 13. században, amikor kiegészítéseket és javításokat végeztek a székesegyházon.

A fémdetektorok például több száz, a Notre-Dame főhajójában használt fémkapcsot tártak eddig fel, és bár ezek korát nem lehet a megfelelően datálni, de az biztos, hogy másképp néznek ki, mint a padlózaton lévő társaik.

A kutatók azt gyanítják, hogy egy későbbi építész munkáját tükrözhetik, akit a történelmi dokumentumok szerint valószínűleg 1170 és 1190 között alkalmaztak, és aki a technikát valószínűleg az őt megelőző mestertől vette ét, majd adta tovább a tudást a következő megbízottnak.

Újszerű kivitelezést használt az építőmester

Az épület oldalfalainak tetején található kapcsok sora legkésőbb a 13. század elején készülhetett a vizsgálatok alapján, ami a szakemberek szerint arra utal, hogy a szerkezeteket azután emelték, hogy az épület vázát már lerakták.

– mutattak rá a régészek. – Az építőmesterek tehát úgy döntöttek, hogy az ókor óta ismert formákat újszerű kivitelezésben alkalmazzák az innovatív építészet szolgálatába állítva.

Törött kapocs az emelvények padlóján: piros vonal jelzi, hol vágták el elemzés céljából Forrás: L'Héritier et al., PLOS ONE , 2023

Hozzátették: ilyen kapcsokat például a római Colosseumban is széles körben használtak. A Notre-Dame-székesegyházon több restaurálási munkálatot végeztek a 19. században, és ezek során is vasszerkezeteket és kötőrudakat használtak.

A szakértők hagyományosan azt feltételezték, hogy a vaselemeket csak ezeknél a modernebb korszerűsítéseknél használták.

A székesegyház legutóbbi helyreállítása azonban láthatóan „új megvilágításba helyezte a gótikus építkezés kezdetét, ami a kőművesmesterek gondolkodásának jobb megértéséhez vezetett".

És ami még ennél is érdekesebb az az, hogy a középkori kapcsok kémiai elemzése arra utal, hogy több különböző forrásból származnak, és hogy általában hegesztették őket.

A tudósok szerint lehetséges, hogy a középkori nagyvárosban az új és az újrahasznosított vasszerkezetek virágzó piaca működött a 12. században. Történelmi dokumentumok arra is utalnak, hogy a 12. és 13. században megadóztatták a vasimportot.


Miközben a Notre Dame-on folytatódnak a javítási munkálatok, a kutatók azt remélik, hogy egyre többet tudhatnak meg ezekről a lenyűgöző középkori építőkről és arról, hogy hogyan szerezték be egykoron az alapanyagokat, és hogyan rakták össze őket évszázadokkal ezelőtt.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!