Amikor az épületeket több mint 1000 évvel ezelőtt az ókori zapotékok felhúzták, egyfajta vallási templomként használták, és Lyobaa, tehát a „nyugalom helye" néven ismerték. Szakemberek szerint úgy tűnik, hogy
több sír is a földalatti hálózat részét képezi, amely mintegy 5-8 méterrel a felszín alatt található.
A földalatti építmények megtalálásához a kutatók három szkennelési módszert alkalmaztak, hogy feltárják, mi rejtőzik ott: talajradart (ami az elektromágneses hullámok visszaverődését méri), elektromos ellenállás-tomográfiát (az elektromos áramok előrehaladásának mérésére használják) és szeizmikus zaj-tomográfiát (a szeizmikus hullámok előrehaladását méri).
A csapat az adatok kombinálásával átfogó térképet készített arról, hogy mi található a föld alatt: ma egy templom áll a helyszínen, amelyet azután építettek, hogy misszionáriusok érkeztek a területre; a templom oltára rejti a most feltérképezett földalatti hálózat bejáratát.
Lyobaa-t a misszionáriusok dokumentálták és zárták le. Francisco de Burgoa domonkos rendi szerzetes 1674-ből származó írásai egy földalatti templomot írnak le a helyszínen, amely négy kiterjedt, egymással összekapcsolt kamrát, valamint több barlangot és sikátort foglal magában, mélyen a föld alatt.
Most úgy tűnik, hogy ez a helyet ismét megtalálták. A labirintus építői erősen hittek az alvilágban, több istent imádtak, és nagy hangsúlyt fektettek a rituálékra – többek között akkor is, ha valaki meghalt.
A templomot a 15. század végéig használhatták, úgy gondolják, ekkor az aztékok, majd a spanyolok vették át a régió irányítását
– mutattak rá a szakemberek a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A legújabb 3D-s képalkotó technikáknak köszönhetően a hálózatot újra feltárhatjuk.
De ez még csak a Lyobaa-projekt első szakasza, a következő években további szkenneléseket és tanulmányokat terveznek a területen. A mögötte álló csapat 15 multidiszciplináris kutatóból áll, a régészektől a mérnökökig.