A „természetfelettinek látszó győzelem" harangszava

Hitükkel erősítve, szellemiségükkel józanítva, testükkel védve állították meg ma 567 évvel ezelőtt Hunyadi János és Szilágyi Mihály hős magyarjai, s Kapisztrán János keresztesei Nándorfehérvárnál - Európa akkori falainál - a keresztény világot fenyegető rontást. Július 22-én a magyar hősökre, s a „Magyarország kulcsa"-ként emlegetett Nándorfehérvár „természetfelettinek látszó" győzelmére emlékezik a keresztény világ. A magyar történelem számos ihletett pillanatának egyikére, amely a világi gyarlóságon, az emberi hitetlenségen túli, magasabb rendű igazságért vívott küzdelem transzformáló ünnepnapja, s a déli harangszó megszületésének emléknapja...

A déli harangszó születése...

III. Callixtus pápa – aki rövid pápaságát teljes mértékben a keresztény Európa megóvására fordította – látta, hogy a Jóisten magyarjai, Szilágyi Mihály és a segítségére siető sógora, Hunyadi János rettenthetetlen vitézei, valamint Kapisztrán János ferences szerzetes keresztesei a sokszoros túlerővel szemben magukra maradva miképpen védelmezik az akkori Európát a magyar végvári rendszer déli „kulcsánál", Nándorfehérvár falainál.

Kapisztrán Szent János

Látta, hogy az európai keresztény eszmeiséget óvó Nándorfehérvári várvédők iránti tisztelet jeléül - akik II. Mehmed szultán nagy túlerőben lévő seregével szemben a lehetetlennel dacolnak - el kell, hogy rendelje a „természetfelettinek látszó győzelem" megsegítésére a déli harangszót.

Mert III. Callixtus pápa tisztán látta az 1456. július 4-22. közötti, emberfeletti, ám természetfeletti erővel vértezett, magára hagyott, magyar áldozathozatalt. Ezért három héttel a diadal előtt a „Bulla orationum" nevű imabullájávan elrendelte, hogy a kereszténység valamennyi templomában déltájban háromszor kongassák meg a harangokat a magyar várvédők megsegítésére, hogy „ jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak".

Hunyadi János képmása, Nemzeti Múzeum

Mert a dicső Nándorfehérvár hősei azok, akikért akkor, és azóta is minden áldott nap, a déli harang szól! Így vált az Isten segedelmével vívott csata eredetileg könyörgésre felszólító déli harangszója, a hálaadás máig zúgó harangszaváva.

Égi -földi transzfiguráció...

A transzfiguráció, olyan metamorfózis, spirituális átalakulás, avagy természetfeletti beavatás, amely során felébred az emberben az isteni önvaló. Olyan isteni igazságot kereső emberi küzdelem, azaz a magasabb rendű igazságért vívott földi küzdelem, amelyben elvész minden testi, minden földhöz ragadt, elmúlásra ítélt, minden önző és halandó. Mert felváltja az örök halhatatlan...

A Magyarország kulcsaként emlegetett Nándorfehérváron a keresztény vitézek szellemi rendíthetetlenségükkel, lelki elköteleződésükkel és testi megfeszítettségükkel szakrális értelemben vett transzfigurációt keltettek életre önzetlen, áldozatkész cselekedetük által.

Callixtus pápa

A mély, szellemi analógiákat értette még a régmúlt világa... S értette ezt a hős Hunyadi János kortársa, III. Callixtus pápa is, aki már a saját korában, a saját szemével látta – az azóta is ismert analógiákat, hogy - miképpen érvényesül a kereszténynek mondott Európában, a többi európai országban már akkor is, „a keresztes eszmét fölülíró államérdek"... Vagyis 1456 tavaszán Callixtusz pápa már tisztában volt vele, hogy a nyugati uralkodóktól egyetlen katonát sem remélhet, s Magyarország - a kereszténység védőbástyáján -, Nándorfehérvárnál egyedül marad...

Ám az 1456-os magyar hősiesség a világtörténelem kerekét is megfordította, s hetven évre távol tartotta Magyarországtól, s Európától az abszolút uralomra törni kívánó „egy az Isten az Égben, egy fejedelem uralkodjék a földön is" jelmondatot hirdető török inváziót. A vélt, sötétbe borulni látszó, rettegett jövőt is megváltoztató, dicsőséges Nándorfehérvári csata, s az ott zajló történelmi, égi-földi transzfiguráció, a magyarok „természetfeletti" győzelmét hozta el.

Dugovics Titusz

III. Callixtus pápa ezért értve az idők szavát, s a vészjóslón figyelmeztető égi jeleket – azaz az 1456. június 3-án, az égen feltűnő, csóvájával kelet felé fenyegetően mutató üstökös „üzenetét" - a Nándorfehérvári diadal magyar hőseinek a dicsőségére, a dicsőséges csata pápai hírül vételének augusztus 6. -i napjára emlékezetül, minden év augusztus 6-ra illesztette be a keresztény emlékezetbe, azaz a szakrális év keresztény naptárába, Jézus történelmi transzfigurációjának, a Tábor-hegyen történt metamorfózisának, azaz az apostolok megvilágítására tett Színeváltozásnak a dicsőítését.

Mély főfajtással tartozik a világ, s mi, mai magyarság is - Vitéz János szavait idézve – „az emberiség legnemesebb nemzete", a dicsőséges Nándorfehérvári diadal magyar hősei előtt!

Szerző: Wieber Orsolya, a csízió.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója