Egy rézkori nő túlélt két koponya műtétet 4.500 évvel ezelőtt

A rézkori nő csontváza a temetkezési helyszínen.

Egy spanyolországi temetkezési helyszínen talált koponyán lévő sok lyuk két műtétnek a maradványai. Erre jutottak Spanyolország délkeleti részén lévő a Camino del Molino temetkezési helyszínen talált koponyát elemző tudósok. A felfedezést az International Journal of Paleontology magazinban publikálták. - írja a Live Science.

A nő 35-45 éves volt, amikor meghalt és ő az 1.348 egyén egyike, akit a 2566 és 239 közt használt temetkezési helyszínen találtak.

De a többi csontváztól eltérően, az ő koponyáján lékelések sorozata van, melyek orvosi kezelésre szolgáló olyan műtéti beavatkozások, amiknek során lyukakat fúrnak, vagy kaparnak a koponyán keresztül, hogy felfesjék az endocraniumot (az agyat és csigolyát körbevevő legkülső szövetréteg). Találtak két átfedő lyukat a halánték és a fül csúcsa között. Az egyik nyílás 53 mm széles X31 mm hosszú, a másik 32 széles X12 mm hosszú)

A kutatók több okból is úgy vélik, hogy a nyílásokat nem sérülés okozta. Az egyik például, hogy nincsenek a sebből szétsugárzó törésvonalak, és az egyes lyukaknak jól körülhatárolt élük van. Arra jutottak, hogy a lyukak két különálló műtét maradványai.

Egy rézkori nő átesett két különálló műtéten, amik két egymást átfedő lyukat hagytak a koponyáján. Forrás: https://www.livescience.com/archaeology/copper-age-woman-survived-two-skull-surgeries-up-to-4500-years-ago

Két különböző beavatkozásból származó két lyukat azonosítottak. A lyukak és a lyukfalak ferdesége alapján a kutatók azt állapították meg, hogy kaparó technikát alkalmaztak a lékeléshez. Ilyenkor a koponyaboltozatot egy durva felületű kőszerszámmal dörzsölik, fokozatosan elkoptatva a széleinek mentén és így egy lyuk jön létre. Ehhez valószínűleg a közösség tagjai mozgásképtelenné tették a kezelt egyedet, vagy korábban fájdalomcsillapító, vagy öntudatlanná tévő pszichoaktív anyagot kapott. Úgy tűnik, hogy meglepő módon a nő túlélte mindkét műtétet, mivel a koponyán begyógyult a csont. A kutatók úgy vélik, hogy a második műtét után több hónapig élt.

A prehisztorikus műtéti eljárások dokumentációja ritka, különösen a fej halánték régióján. Az Ibériai-félszigeten gyakoribb volt a koponya frontális és parietális régiójának a lékelése. A temporális régió egyik műtéti kockázata, az az inherens feladat, hogy a skalpon keresztül lehet hozzáférni ehhez a területhez. Ez a terület különösen sok véredényt és izmot tartalmaz, amik sérülékenyek és könnyen elvérezhet a műtét során.

Azonban, a kaparásos technikát alkalmazó prehisztorikus lékelések sokkal sikeresebbek voltak - és biztonságosabbak -, mint a fúrásosak.

A rézkori nő csontváza a temetkezési helyszínen. Forrás: https://www.livescience.com/archaeology/copper-age-woman-survived-two-skull-surgeries-up-to-4500-years-ago

Az ókori műtétek általában nem okoztak kárt az agyhártyában vagy az agyban, ami csökkenti a műtét utáni potenciális fertőzéseket, és a steril eszközök és a természetes antibiotikum növények segítettek a fertőzések mérséklésében.

A kutatók az nem tudják biztosan a műtét okát. Bár a csontvázon vannak gyógyult bordatörések és fogszuvasodások, ezek a nyavalyák valószínűleg nem állnak összefüggésben. A kutatók a Camino del Molino területről származó csontvázakban dokumentált traumatikus sérülések nagy gyakorisága miatt nem zárják ki annak lehetőségét, hogy trauma miatt hajtották végre a műtétet. A műtét kiküszöbölhetett minden zúzódást, vagy bemetszést, és a károsodott csonttöredékeket eltávolíthatták a procedúra alatt.

(Forrás: Live Science: https://www.livescience.com/)