Ezen a helyen módszeresen ölték le a mamutokat

mamut
A gyapjas mamutok a késő pleisztocén kor legismertebb állatai, amelyek az utolsó eljegesedés végén, nagyjából 12 ezer éve haltak ki
Vágólapra másolva!
Egy új tanulmány szerint a mexikói San Salador Atenco településen található, Santa Isabel Ixtapanban felfedeztek egy nagy szezonális vadásztábort, amelyen valószínűleg mamutokat öltek le.
Vágólapra másolva!

Még 1954-ben, a Santa Isabel Ixtapanban végzett közmunkák során egy mamut maradványait tárták fel, majd a következő évtizedekben további felfedezéseket tettek a területen. Egy újabb felfedezés során egy másik mamut maradványait találták meg, ahol a bordák alatt három kőszerszámot tártak fel, valamint emberi tevékenység nyomai kerültek elő.

Ez a későbbi felfedezés volt az első közvetlen bizonyíték a jégkorszak embere és a pleisztocén megafauna közötti kölcsönhatásra a Mexikói-medencében.

Azóta a Tultepecben talált, lehetséges mamutcsapdák és a Santa Luciában felfedezett, nagyszámú megafauna-maradványok arra késztették a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) kutatóit, hogy a Nemzeti Antropológiai és Történeti Iskolával (ENAH) együttműködve egy új régészeti, geoarcheológiai és paleokörnyezeti vizsgálat részeként a Santa Isabel Ixtapan-i lelőhelyre irányítsák figyelmüket.

A gyapjas mamutok a késő pleisztocén kor legismertebb állatai, amelyek az utolsó eljegesedés végén, nagyjából 12 ezer éve haltak ki Forrás: PNA

– mondta Patricia Pérez Martínez, az ENAH Vadász-gyűjtögető technológia laboratóriumának munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Nem csak kulturális szempontból, az emberi interakciót vizsgálva, hanem a táj rekonstrukcióját is elvégezzük, hogy meghatározzuk, hogyan változott, és megtudjuk, hogy az első telepesek nemcsak a megafaunát használták-e ki, hanem a közeli tó erőforrásait is.

A kutatók próbagödröket tártak fel a tárgyi bizonyítékokért, és talajmintákat vettek a paleokörnyezeti rekonstrukcióhoz, amelynek alapján azt az értelmezést kapták, hogy a Santa Isabel Ixtapan-i lelőhely a Texcoco-tó partján egy szezonális vadásztábor volt mintegy 9000 évvel ezelőtt, amely az első ilyen jellegű lelőhely, amelyet a Mexikói-medencében találtak.

A szén- és obszidián mikropehely-maradványok mellett talált halcsontdarabok apró töredékei arra utalnak, hogy a tábor lakói kihasználták a tó erőforrásait és változatosan táplálkoztak, valamint a térség megafaunájára vadásztak.

A szezonális vadásztáborok általában a Mexikó északi részén található hegyvidéki régiókban található barlangokhoz és sziklabarlangokhoz kapcsolódnak.

– tette hozzá Patricia Pérez Martínez.