Ősi múmiák feliratai segítenek rekonstruálni az egykori klímát

Múmiák feliratainak segítségével rekonstruálják a római Egyiptom éghajlatát

A Svájci Nemzeti Tudományos Alapítvány (SNSF) által finanszírozott projekt múmiák feliratainak segítségével rekonstruálja a római Egyiptom éghajlatát. Ezek a kis méretű címkék fából, fajanszból vagy elefántcsontból készültek, amelyeket a ptolemaioszi és római korban erősítettek a múmiákra.

A „cédulákon" általában görög vagy démotikus (és néha hieratikus vagy hieroglifás) felirat szerepelt, amely megnevezte az elhunytat, a családját vagy egy rövid imát a túlvilági élethez. Ezeket a feliratokat arra használták, hogy azonosítsák az elhunytakat a mumifikálási folyamat után, amikor a halottat a nekropoliszba szállították, hogy eltemessék.

Szakemberek szerint ezek a kis címkék akár a temetkezési sztélék olcsó helyettesítőjeként is szerepet játszhattak, amint azt néha a formájuk és az a tény is jelzi, hogy „wy.t" vagy „στήλη" megjelöléssel azonosíthatók.

Az International Journal of Wood Culture tudományos szaklapban publikált, új tanulmány részeként a kutatók a fából készült „cédulákon" található évgyűrűket elemezték a dendroklimatológia néven ismert eljárás keretében.

Mindez rengeteg éghajlati adatot tárt fel, mivel a fák évgyűrűi szélesebbek, amikor a körülmények kedveznek a növekedésnek, és keskenyebbek, amikor nehéz idők, aszályos időszakok következnek.

A tudósok a kutatás során összesen háromszáz címkét elemeztek, és kerestek egyező szekvenciákat, hogy szélesebb képet kapjanak arról, milyen volt az éghajlat a Földközi-tenger keleti részén, a mai Libanonban, a görög szigeteken vagy a Nílus torkolatánál a római Egyiptom (Krisztus előtt 30 - Krisztus után 641) idején.

Múmiák feliratainak segítségével rekonstruálják a római Egyiptom éghajlatát Forrás: SNSF

Ezért ideálisak a múmia címkék a mi céljainkra

– magyarázta François Blondel, a Genfi Egyetem régésze a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Nemcsak, hogy több ezer van belőlük a világ múzeumaiban, hanem rengeteg különböző fafajból, például fenyőből, ciprusból, cédrusból és borókafából készültek.

Hozzátette: volt néhány jó év és megesett az aszályok szerencsétlen sorozata is, de a tényleges dátumok még mindig tisztázatlanok.

A következő lépés tehát az lesz, hogy a kutatók megpróbálják ezeket az eseményeket a történelemben lokalizálni. Ha szerencséjük van, találhatnak egy időben elhelyezhető feliratot. Ezután az azonos fafajból és régióból származó más címkékkel való átfedések keresésével pontosan meg tudják majd határozni a pontos dátumot. Ha nem, akkor

radiokarbonos kormeghatározást fognak alkalmazni.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, az ugyanazon példány évgyűrűi mentén vett több faanyagminta kombinálásával statisztikailag csökkenthető a keltezési bizonytalanság, a legjobb esetben gyakorlatilag nullára. A tudósoknak azonban előbb még meg kell találniuk a megfelelő vizsgálati darabokat.