A nagy amerikai összeesküvés: mi történt a Holdraszálláskor?

Apollo-11
Buzz Aldrin az amerikai zászló előtt tiszteleg a Holdon
Vágólapra másolva!
1969. július 20-a örökre beírta magát az emberiség történelmébe, mert ezen a napon lépett az első ember, Neil Armstrong, az Apollo-11 parancsnoka a Hold felszínére. A holdra szállás óriási tudományos-technikai bravúrnak számított, ami új fejezetet nyitott az asztronautika történetében. Az Apolló-program  mindeddig ez egyetlen olyan küldetés, melynek során emberek jutottak el egy idegen égitestre, de akadnak, akik mindezt kétségbe vonják.
Vágólapra másolva!

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek"

(Neil Armstrong, a Holdra lépés pillanatában)

Még ma is akadnak szép számmal, akik szerint a holdra szállás az évszázad átverése volt

Az 1960-as évek elejére kibontakozó űrverseny első szakaszát a Szovjetunió nyerte meg. A Szputnyik-1 – az első mesterséges hold –, 1957. október 4-én történ orbitális pályára állításával, majd Jurij Gagarin 1961. április 12-i első űrrepülésével úgy tűnt, hogy a Szovjetunió behozhatatlan előnyre tett szert a legfőbb riválisával, az Egyesült Államokkal szemben. Az 1950-es évek végén kibontakozó és a Hold eléréséért folytatott versenyfutásban is a szovjetek aratták le az első babérokat.

Jurij Gagarin a Vosztok-1 kabinjában a történelmi jelentőségű, 1961. április 12-én végrehajtott űrrepülése előtt Forrás: Ria/Novosti

A Luna-2 volt az első ember alkotta eszköz, amely 1959. szeptember 13-án elérte a Holdat. Nem egészen egy hónappal később, 1959. október elején a Luna-3 szovjet űrszonda sikeresen Hold körüli pályára állt,

és az emberiség történetében először küldött felvételeket a Hold túlsó oldaláról.

Az űrversenyben elért szovjet sikerekre adandó válaszként John F. Kennedy elnök a Kongresszus előtt 1961. május 25-én elmondott és egyenesben közvetített beszédében ország-világ előtt bejelentette, hogy még az évtized vége előtt Amerika embert küld a Holdra, ahonnan „biztonságban vissza is hozza".

John F. Kennedy amerikai elnök 1961 május 25-én megtartott kongresszusi beszédében jelentette be, hogy az évtized végéig Amerika embert küld a Holdra Forrás: Wikimedia Commons/NASA

Kennedy beszédét tekintik az Apolló-program nyitányának. A Hold-program megvalósítására minden korábbinál hatalmasabb összeget, mai árfolyamon számítva mintegy 200 milliárd dollárt fordítottak. Az elnök ígérete 1969. július 20-án teljesedett be, amikor az emberiség történetében elsőként Neil Armstrong, majd őt követve Edwin (Buzz) Aldrin a Sas holdkomp fedélzetéről a Hold felszínére lépett. Ez a páratlan technikai bravúr, ami új fejezetet nyitott az űrkutatás történetében, azonban nem mindenkit győzött meg arról, hogy a holdra szállás valóban megtörtént.

Az Apollo-11 felbocsátásának pillanata Forrás: AFP/Nasa

Már közvetlenül az Apolló-11 küldetésének teljesítése után megjelentek azok az első összeesküvés-elméletek, amelynek hirdetői szerint a holdra szállás nem volt egyéb, mint „az évszázad legnagyobb átverése". De mire is alapozzák e vélekedésüket azok, akik sziklaszilárdan hisznek a Hold-konteóban?

Lobogó zászló, nem párhuzamos árnyékok és csillagtalan holdi ég, valamint egy titkos nevadai filmstúdió

A „hamis" holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletek hívőinek az a (téves) kiindulópontja, hogy az 1960-as évek technológiai színvonala egész egyszerűen nem tette lehetővé azt, hogy három embert egy furgon méretű eszközbe zsúfolva közel 400 ezer kilométeres távolságra repítsenek el, letegyék őket a Holdra, majd vissza is hozzák őket onnan. E konteó híveit sem az Apollo-11 1969. július 16-i sok ezer néző előtt történt nyilvános startja, sem pedig Armstrong és Aldrin holdra szállásának egyenes televíziós közvetítése nem győzte meg.

Armstrong a Hold felszínén Forrás: Wikimedia Commons/NASA/Edwin Aldrinhoto

Állításuk szerint a technológiai problémák már az 1960-as évek derekára világossá tették, hogy nem lesz beteljesíthető Kennedy ígérete, viszont a politikai döntéshozók bármi áron igazolni akarták a világ közvéleménye előtt, hogy Amerika a szovjeteket megelőzve leszáll a Holdra. A Hold-konteósok szerint az egyik nevadai titkos katonai bázison – talán a híres-hírhedt „Area 51" -en –, költségeket nem kímélve felépítettek azt a tévéstúdiót – tökéletes holdi díszletekkel –, ahonnan az előre megrendezett leszállási manővert közvetítették.

A holdkomp elindul a Nyugalom tengere felé Forrás: Wikimedia Commons/NASA Photo

Arra, hogy a holdra szállás nem, illetve csak a szupertitkos stúdióban történt meg, a konteósok jellemzően a következő „bizonyítékokat" szokták felhozni:

A Hold felszínén készített felvételeken nem látszanak a csillagok, noha a Holdnak nincsen atmoszférája, ezért pedig nappal is sokkal fényesebben ragyognak a világűr koromfekete kárpitján annál, mint ahogyan a Földön a legtökéletesebb környezetben, a fényszennyezéstől mentes vidékeken látszanak éjszaka.

A Hold felszínére lépett első asztronauták a holdkomp mellett leszúrták az amerikai zászlót, amiről fényképfelvételeket is készítettek. A konteósok szerint a képeken jól látható, hogy olyan, mintha a zászló lobogna, pedig az atmoszféra hiánya miatt a Holdon nincsen semmilyen légmozgás.

Buzz Aldrin az amerikai zászló előtt tiszteleg a Holdon Forrás: Wikimedia Commons/NASA / Neil A. Armstrong

Leszálláskor a holdkomp hajtóművének fúvókáiból kiáramló gázoknak mélyedést kellett volna kialakítaniuk a laza holdi talajban, ennek azonban nyoma sincsen a felvételeken.

Annak ellenére, hogy a Holdon a Nap az egyetlen fényforrás, a felszínen olyan árnyékok is láthatók, amelyek nem párhuzamosak. Ráadásul a képek nagyon szépen megkomponáltak, ami több mint furcsa, hiszen a kamerák az űrhajós-szkafanderek és sisakok elejére voltak rögzítve, magyarán az asztronauták kereső nélkül nem láthatták pontosan, hogy exponáláskor mit, illetve milyen szögben rögzítenek. A konteósok szerint mindez arra utal, hogy a szép fotók valójában műtermi felvételek.

Buzz Aldrin az Apollo 11 űrhajósa a Holdon. A konteósok szerint ilyen minőségű felvételeket csak műteremben lehetett készíteni Forrás: Nasa

Ezzel összefüggésben még arra is szoktak hivatkozni, hogy egyes képeken az objektív apró célkeresztjei közül több a fényképezett tárgy mögött látszik,

és ha ezek valódi fotók, akkor erre nincsen elfogadható magyarázat.

A mozgóképekkel kapcsolatban pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy ha ezeket két és félszeresére felgyorsítják, pont olyan mozgási képet kapnak mint amit a földi gravitáció viszonyai között rögzítenek.

Becsempészték az asztronautákat a profi módon összeégetett és előre preparált kabinba

Az összeesküvés-hívőknek természetesen a Földre visszahozott holdkőzetek eredetére is van magyarázatuk. Ezeket - szerintük – még az Apolló-küldetés előtt egy titokban tartott expedíció során

az Antarktiszon gyűjtötték, ahol már korábban is azonosítottak holdi eredetű meteoritokat.

Az Apolló-11 július 16-i startjával kapcsolatban pedig – amelyet a helyszínen tízezrek, a világon pedig a televízió jóvoltából milliók láthattak –, az az elméletük, hogy a Saturn V-B hordozórakétával egy üres űrkabin emelkedett a magasba, ami nem sokkal később – már távol a kíváncsi tekintetettől –, valahol a Csendes-óceán térségében a tengerbe csapódott.

Az Apollo-11 személyzete, balról jobbra haladva: Neil Armstrong, Michael Collins, és Buzz Aldrin Forrás: Wikimedia Commons/ NASA photo

Az Apolló-11 űrkabinjának visszatérésekor a legénységet jó előre „becsempészték" a kívülről profi módon összeégetett űrkabinba, amit titokban egy hordozó fedélzetéről kivontattak a vízre, majd nagy csinnadrattával és ünneplés közepette kiemelték a tengerből. A konteósok szerint a személyzet egy hosszú és speciális pszichológiai tréningen vett részt, hogy hitelesen tudják eljátszani a Holdat megjárt asztronauták szerepét a nyilvánosság előtt.

Az Apollo 11 űrhajósai által végzett szeizmikus kísérlet Forrás: NASA

Az összeesküvés-elmélet hívők szerint természetesen az Apollo-11-et követő többi küldetés is „színházi expedíció volt", amit a titkos tévéstúdióból közvetítettek.

A fanatikus konteósok hitét még a cáfolhatatlan bizonyítékok sora sem tudja kikezdeni

A technikai tudományokban, valamint az asztronautikában kicsit is járatosak számára mindez természetesen nyilvánvaló ostobaság. Ami viszont megdöbbentő, hogy ennek ellenére meglepően magas azoknak az aránya, akik ma is úgy gondolják,

hogy az Apolló-program Hold-expedíciói csupán rafinált szimulációk, átverések voltak.

Az Egyesült Államokban egyes felmérések szerint a lakosság 10–20 százaléka hisz a Hold-konteóban, ami megdöbbentően magas szám.

Az Apollo-11 leszállóhelye a Holdon Forrás: Wikimedia Commons/NASA photo

Ezért is érdemes végigvenni e megalapozatlan állítások cáfolatát, amit a NASA már többször megtett. Arra a feltevésre, miszerint az Apollo-11 asztronautáinak felvételein a holdi égen nem látszanak a csillagok, igen egyszerű a magyarázat; a képek rövid expozícióval készültek a tereptárgyak, az űrhajósok, illetve a holdkomp megörökítésére. Ahhoz, hogy az igen fényes felszín hátterében látszódjanak a csillagok,

hosszabb expozíciós időre lett volna szükség,

de ekkor a felszíni alakzatok túlexponáltakká, és a képeken élvezhetetlenné váltak volna.

Buzz Aldrin A holdkomp lábánál Forrás: Heritage Images via Getty Images/Heritage Space/Heritage Images/Neil Armstrong

A „lobogó" zászló valójában nem lobog, hanem csak a zászlórúd végén lévő nyélre erősített rugalmas szövet gyűrődései látszanak, miután kitekerték azt a tokjából. A konteósok állításával szemben a hajtóműfúvókák kialakítottak egy mélyedést, csak jóval kisebbet mint a földi viszonyok között, ahol a levegő nyomása is hozzájárul a por elfújásához.

Ezzel szemben a Holdon, ahol nincsen levegő, csak a hajtóműgázok „dolgoztak".

Ráadásul az utolsó másfél méteren ki is kellett kapcsolni a holdkomp hajtóművét, hogy az „lehuppanással" landoljon, elkerülendő a felvert por hajtóműbe kerülését. A Holdon valóban a Nap az egyetlen fényforrás, de a sziklák és a talaj is erősen visszaveri a fényt, ezért látható több árnyék, amelyek a terepadottságok miatt nem feltétlenül párhuzamosak. (A légkör hiánya miatt a Holdon a fény-árnyék határ különösen éles, a szerk.)

Neil Armstrong, az Apollo-11 parancsnoka, az első ember aki a Hold felszínére lépett Forrás: Wikimedia Commons/NASA photo

Az űrhajósok által készített több tízezer fotóból csak a legjobban sikerülteket publikálták,

sok kép a »félrecélzás« miatt valóban nem lett jó minőségű.

A célkeresztek »tárgyak mögötti látszódása« pedig egész egyszerűen ostobaság, mert nincs ilyen. A Holdon az égitest kis tömege miatt a gravitáció nagyjából az egyhetede a földinek, ezért látszik úgy, hogy az űrhajósok szökellve, illetve lassabban mozognak. Az űrhajósok nemcsak holdkőzeteket, hanem regolitot, holdport is magukkal hoztak, ilyen pedig nincs sem az Antarktiszon, sem máshol a Földön. (A holdi eredetű meteoritok amúgy is rendkívül ritkák.)

Edwin (Buzz) Aldrin, az Apollo 11 űrhajósának lábnyoma a Holdon. A Hold felszínét rendkívül finom por, az úgynevezett regolit borítja Forrás: Nasa

Ami talán a legcsattanósabb bizonyíték, hogy a Sas holdkomp leszálló/indító talpa most is ott áll a Hold felszínén a Nyugalom-tengerének nevezett régió landolási területén, amiről a modern holdszondák számos felvételt is készítettek. Persze a Hold-konteósok szilárd meggyőződését még a kézzelfogható bizonyítékok sem képesek megingatni, mert az ő esetükben fanatikus hitről, nem pedig a tényszerű bizonyossághoz való ragaszkodásról van szó.