Lovaglóostorral kergette ki a román fosztogatókat a Nemzeti Múzeumból a tábornok

Román alegység vonul a megszállt Budapest utcáin

1919. október ötödikén kétségbeesett hangú üzenet futott be a budapesti Szövetséges Katonai Misszió irodájába. Az üzenet szerint a magyar fővárost megszállva tartó román hadsereg egyik alakulata a Magyar Nemzeti Múzeumot fosztogatja, és a páratlan értékű műkincseket éppen a múzeum előtt álló teherautókra készül felpakolni. A misszió aznap szolgálatban lévő amerikai elnöke, Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy, akit már korábban is felháborítottak az arcátlan román fosztogatások és rekvirálások, azonnal a helyszínre sietett. A rettenthetetlen tábornok egymagában érkezett a múzeumhoz, és nem törődve az „akciót" felügyelő fegyveresekkel, harsány hangon, a lovaglóostorával mutatva a kifelé vezető irányt azonnali távozásra szólította fel az erélyes fellépéstől megszeppent román fosztogatókat. Csak Bandholtz vezérőrnagy határozott közbeavatkozása akadályozta meg a magyar nemzeti kincsek elrablását, amiért a hálás nemzet 1936-ban szobrot állított a hős tábornok emlékének.

Soha többé nem akarok katonát látni!

Az Antant és Olaszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői között 1918. november 3-án létrejött padovai fegyverszüneti megállapodás értelmében a magyar királyi honvéd haderő alakulatai – demarkációs vonalként - az ország történelmi határaira voltak kötelesek visszavonulni. Az olasz frontról zárt egységekben hazaérkező fegyveres alakulatok legnagyobb részét azonban az október 28-án Budapesten kitört úgynevezett őszirózsás forradalom sodrásában hatalomra került Károlyi-kormány egyik első intézkedésével leszereltette, a katonákat pedig szélnek eresztette.

Budapesti látkép az őszirózsás forradalom napjaiból Forrás: Wikimedia Commons

Az ország haderejének tudatos leszerelésére azonban sem a szerbek, sem a csehek, sem pedig a románok nem valamiféle jóindulatú gesztusként, hanem a mohó területi igényeiket maradéktalanul kielégítő lehetőségként tekintettek.

Magyarország éppen ezért az elkövetkező zűrzavaros hónapokban számottevő hadsereg nélkül maradt a szomszédjai egyre arcátlanabb területi követeléseivel szemben.

Ráadásul gróf Károlyi Mihály és szocialistákból, valamint polgári radikálisokból (liberálisokból) álló kormánya nem fogadta el az ország számára egyébként kedvező padovai fegyverszüneti megállapodást, hanem annak újratárgyalását kezdeményezte.

Gróf Károlyi Mihály népköztársasága nem hagyott jó emlékeket maga után Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel pedig kvázi érvénytelennek tekintette a történelmi Magyarország határait de facto demarkációs vonalként kijelölő fegyverletételi megállapodást. Ezért Károlyi november 6-án a „soha többé nem akarok katonát látni" öngyilkos pacifista politikát folytató hadügyminiszterét, a részeges Linder Bélát bízta meg azzal, hogy kezdeményezze a padovai megállapodás újratárgyalását a belgrádi antant parancsnokságnál.

A belgrádi tárgyalások azonban megszégyenítő kudarccal végződtek Károlyiék számára,

mert az Antant új verdiktje – szemben a padovai fegyverszüneti megállapodással –, a szerbek számára lehetővé tette a történelmi Magyarország délvidéki területeinek a megszállását is.

A "békecsinálók" (balról jobbra) a versailles-i béketárgyalásokon: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök Forrás: Wikimedia Commons

Látva a magyar kormány tehetetlenségét és azt, hogy az ország számottevő fegyveres erő nélkül maradt, a belgrádi egyezmény a cseheket és a románokat

még a korábbiaknál is szemérmetlenebb területi követelésekre sarkallta.

Így például Románia Erdély bekebelezésén felül azt követelte, hogy az új a román-magyar határ a Tiszánál húzódjon, és ezt az arcátlan követelést lényegében az Antant is elfogadta. Az 1919. március 20-án Károlyi Mihálynak átnyújtott Vix-jegyzék ugyanis felszólította Magyarországot, hogy Erdély mellett a Tiszántúlt is adja át a Román Királyságnak.

Károlyi Mihály látogatóban egy honvéd alakulatnál. A Károlyi-kormány a hadsereg legnagyobb részét szélnek eresztette Forrás: Pinterest

Károlyi ezt az ország megsemmisüléséhez vezethető diktátumot azonban már nem akarta teljesíteni. A Vix-jegyzék keltette zűrzavart kihasználva pedig Kun Béla és a kommunistái 1919. március 21-én puccsszerűen lemondásra kényszerítették Károlyi Mihályt, majd magukhoz ragadták a hatalmat.

De hogyan kerültek Budapestre a románok?

Az ezt követő 133 napos kommunista rémuralomnak csupán egyetlen pozitív hozadéka akadt: Kun és a Forradalmi Kormányzótanács úgy döntött ugyanis, hogy fegyveresen ellenáll a cseh és a román területrablással szemben. A bolsevista lózungokat félretéve a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács hazafias jelszavakkal mozgósított a „betolakodó hódítók" elleni harcra, méghozzá sikerrel.

Kun Béla (középen kalapban és iratokkal) a rossz emlékű kommün vezetőivel Forrás: Tormay Cecile

A május 20-án elindított felvidéki offenzíva a csehek és az antant legnagyobb megrökönyödésére váratlan sikereket hozott;

a Tanácsköztársaság hadserege kiűzte Miskolcról a cseheket és a Felvidék jelentős részét is visszafoglalta

Nyitra, Zólyom, illetve Kassa vonaláig. Még a felvidéki offenzíva megindítása előtt, április 16-án a román királyi hadsereg önkényesen átlépte a számára megállapított demarkációs vonalat, és a Tiszáig nyomult előre. A párizsi békecsinálókat megrémítették a magyar tanácskormány katonai sikerei. Attól tartottak, hogy ha a magyar Vörös Hadsereg egyesül a szovjet-orosz bolsevik csapatokkal, ezzel elvághatják a cseh illetve a román hadsereg közötti összeköttetést.

Stromfeld Aurél vezérkari ezredes (a képen középen ülve) mozgó, vasúti harcálláspontján a felvidéki offenzíva idején Forrás: Wikimedia Commons

Ráadásul a Lenin vezette szovjet-bolsevik kormánynak komoly területi követelései voltak Romániával szemben. Georges Clemenceau francia miniszterelnök ezért június közepén a Kormányzótanácsnak küldött jegyzékében

a visszafoglalt felvidéki területek kiürítését követelte az antanthatalmak nevében.

A Felvidék kiürítéséért cserébe viszont azt ígérte, hogy a románok egyidejűleg kivonják megszálló csapataikat a Tiszántúlról. Kun a katonai vezetők tanácsa ellenére elfogadta Clemenceau ajánlatát, és kivonult a Felvidékről. Románia azonban Clemenceau ígérete ellenére sem volt hajlandó kiüríteni a Tiszántúlt.

Kun Béla és Garbai kikiáltják a Tanácsköztársaságot a Kossuth-téren, 1919. március 21-én. Kun bízott az Antant ígéretében Forrás: Wikimedia Commons

A Tiszántúl felszabadításáért a jelentős túlerőben lévő román csapatok ellen július 20-án elindított magyar offenzíva kudarcba fulladt. A románok már július 20-án bevonultak Szolnokra, karnyújtásnyi közelségbe kerülve ezzel a magyar fővároshoz.

A magyarországi bolsevista rendszer augusztus elsején összeomlott; Kun és társai Bécsbe menekültek.

A belpolitikai káoszt és az Antant erélytelenségét kihasználva (a Tiszántúl megszállása a demarkációs megállapodás nyílt megsértése volt, amiért a románokat nem érte semmiféle retorzió a párizsi békecsinálók részéről, a szerk.) a román királyi hadsereg augusztus elején bevonult Budapestre, majd nem sokkal később az észak-dunántúli területeket is megszállta.

Basáskodó román hódoltság szervezett fosztogatásokkal, rekvirálásokkal és sorozatos atrocitásokkal

A románok fittyet hányva az Antant felszólításainak katonai közigazgatást vezettek be a jogtalanul megszállt magyar területeken, és azonnal szervezett fosztogatásba kezdtek. Vagonok százain vitték ki az országból az elorzott mezőgazdasági terményeket és az elrablott javakat.

Ezzel párhuzamosan egymást érték a felháborító önkényeskedések és a lakosság sérelmére elkövetett sorozatos atrocitások.

Mivel a román királyi hadsereg a Nemzetek Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának rendelkezéseit semmibe véve szállta meg Magyarországot, és az általánossá vált túlkapások az ország egyes vidékein lázadás közeli helyzetet teremtettek, a párizsi békecsinálók is kezdték megelégelni a szervezett román garázdálkodást.

Georges Clemenceau nem a demarkációs megállapodást nyíltan megsérő románokat, hanem a magyar kormányt szólította fel a tűzszüneti feltételek betartására Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ám mindezek ellenére Clemenceau mégsem a bukaresti kormányt, hanem a magyarokat figyelmeztette a fegyverszüneti diktátum - úgymond - betartására: „Magyarország tegyen eleget a fegyverszünet előírásainak és tartsa tiszteletben a Legfelsőbb Tanács által rögzített határokat, és mi megvédjük Önöket a románoktól, akik nem kaptak tőlünk semmilyen felhatalmazást. Azonnali hatállyal küldünk egy szövetséges katonai missziót, amelynek feladata a leszerelés felügyelete, valamint gondoskodni arról, hogy a román csapatok kivonuljanak" - állt Clemenceau üzenetében, amit Romanelli alezredes, az Antant képviselője adott át a budapesti kormánynak.

Román megszállók Budapesten Forrás: Tormay Cecile

Így a Szövetséges Katonai Misszió felállítására lényegében a megszálló román hadsereg túlkapásai miatt került sor. Harry Hill Bandholtz vezérőrnagyot 1919. augusztus 6-án nevezték ki a Budapesten felállítandó angol, francia, olasz és amerikai tábornoki bizottság, a Szövetséges Katonai Misszió amerikai delegáltjának. A tábornok augusztus 11-én érkezett meg Párizsból Budapestre, hogy elfoglalja az új állomáshelyét. Bandholtz vezérőrnagyot először Habsburg József főherceg fogadta, aki amolyan homo regiusként látta el az ideiglenes államfői teendőket.

Habsburg-Lotharingiai József főherceg, magyar királyi herceg Forrás: PestBuda

A főherceg részletes tájékoztatást adott Bandholtz vezérőrnagynak az aznap, augusztus 11-én átvett román ultimátum tartalmáról, és az amerikai tábornok segítségét kérte a megszállók elviselhetetlenné vált túlkapásainak a megszüntetéséhez. Az arcpirító ultimátum a megmaradt magyar hadikészletek azonnali átadását követelte azzal a meghagyással,

hogy a magyarok a továbbiakban minden román utasítást ellenvetés nélkül kötelesek teljesíteni.

A diktátum olyan arcátlan követelést is tartalmazott, ami azt írta elő, hogy Magyarországnak kötelező támogatnia Romániát a Bánát megszerzésére irányuló törekvéseiben. De ez még nem volt minden: a román ultimtáum perszonálunió bevezetését irányozta elő a két ország között, természetesen a román király jogara alatt.

Nyugodtan megüzenheti a küldőnek, hogy menjen egyenesen a pokolba

Bandholtz tábornok figyelmesen végighallgatta József főherceget, majd a következőt tanácsolta neki: "Figyelembe véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú megbízott adta át (ti. az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek, hogy menjen egyenest a pokolba. „ Bandholtz vezérőrnagy másnap felkereste Constantine Diamandit, a Román Királyság budapesti teljhatalmú megbízottját, akivel száraz hangon közölte, hogy a Szövetséges Katonai Bizottság képviselőjeként abszurdumnak tartja a román követeléseket. A Párizsból érkező egyre határozottabb nyomás hatására a román királyi kormány végül augusztus 13-án kénytelen volt elismerni az Antant delegálta katonai misszió primátusát.

Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy, a Szövetséges Katonai Misszió elnöke Forrás: Wikimedia Commons

Harry H. Bandholtz vezérőrnagy kezdeményezésére a katonai misszió egy igen szigorú hangnemű jegyzéket állított össze, amit augusztus 16-án adtak át Madarescu tábornoknak, a román megszálló csapatok főparancsnokának.

A jegyzékben a misszió felszólította a román katonai megszálló hatóságot mindenféle rekvirálás azonnali hatályú beszüntetésére,

valamint a lefoglalt, illetve elsajátított javak, autók, lovak, hintók, és más ingóságok jogos tulajdonosaiknak történő késedelem nélküli visszaadására. A misszió ugyancsak azonnali hatállyal megtiltotta épületek és más ingatlanok lefoglalását, valamint felszólította a románokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg a posta, a vasút és a távíróvonalak visszaszolgáltatásának megszervezését is az Antant által elismerendő magyar kormány számára.

Román alegység vonul a megszállt Budapest utcáin Forrás: Tormay, Cecile

A román megszállóknak azonban nem nagyon akaródzott felhagyniuk a szervezett fosztogatással.

Augusztus 25-én csak Bandholtz tábornok személyes közbeavatkozása akadályozta meg, hogy az Állami Vasúti Üzemből 135 rekvirált javakkal megpakolt vagont Romániába indítsanak. Ugyancsak az amerikai tábornok hiúsította meg 25 rablott holmival megrakott teherautó elindítását is. Bandholtz vezérőrnagy egyre bosszúsabban konstatálta, hogy a románok ahol csak tudják, igyekeznek szabotálni a misszió ultimátumát.

Lovaglóostorral verte ki a Magyar Nemzeti Múzeum fosztogatóit

Az erélyes amerikai tábornok, akit időközben kineveztek a misszió elnökének, 1919. október ötödikén éppen az irodájában tartózkodott. A kora délelőtti órákban kétségbeesett üzenet futott be a Szövetséges Katonai Misszió rezidenciájára.

Román katonák a Múzeum körúton Forrás: National Military Museum Archive

Az üzenet szerint román fegyveresek vették körbe a Magyar Nemzeti Múzeumot, ahová több szakaszra való katona nyomult be, a múzeum előtt pedig vagy tucatnyi üres teherautó áll. A bejelentés szerint a románok arra készülnek, hogy kifosszák a múzeumot és elrabolják a magyar történelem felbecsülhetetlen értékű relikviáit.

Ünnepi fényfestés a Magyar Nemzeti Múzeum homlokzatán, március 15-én Fotó: Ladóczki Balázs - Origo

A hír hallatán Bandholtz tábornokot elöntötte a pulykaméreg, és úgy ahogy volt egymagában, fegyveres kíséret nélkül azonnal a múzeumhoz sietett. A tábornoknál szolgálati fegyver sem volt, egyedül csak az elmaradhatatlan lovaglóostorát vitte magával. Amikor az amerikai tábornok a múzeumhoz ért, már egy szakaszra való román „műkincsvadász" volt az épületben. Bandholtz vezérőrnagy öles léptekkel felsietett a bejárati lépcsősoron, majd az előtérbe érve ráordított az éppen ott tébláboló és fosztogatásra készülődő román katonákra. A tábornok a szövetséges misszió nevében harsány hangon megparancsolta, hogy azonnal takarodjanak ki az épületből.

Román katona a Ferenc József-híd ( ma Szabadság-híd) feljárójánál Forrás: Wikimedia Commons

Az erélyes fellépéstől megszeppent románok nem mertek ellenkezni a haragos Bandholtz-zal, hanem megszégyenülten elkullogtak,

miközben a tábornok magasra szegett fejjel és villámló szemekkel mutatta a kijáratot az ostorával.

Miután a románok dolgavégezetlenül eltávoztak és a tábornok meggyőződött arról, hogy semmit sem volt módjuk eltulajdonítani, a Szövetséges Katonai Misszió nevében lepecsételte a múzeum bejáratát. Harry H. Bandholtz határozott és gyors fellépésének köszönhetően a Magyar Nemzeti Múzeum kifosztása, illetve az ott őrzött páratlan értékű magyar történelmi relikviák megdézsmálása meghiúsult.

Román megszállók az Erzsébet-hídnál Forrás: Tormay Cecile

A Horthy-korszak idején a magyar nemzeti kincseket megmentő amerikai tábornok emlékét osztatlan szimpátia és tisztelet övezte. Mielőtt elutazott volna Budapestről, Huszár Károly miniszterelnök kérésére

a híressé vált lovaglóostorát a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta,

amit mind a mai napig ott őriznek. A magyarok hálájának jeleként már Bethlen István miniszterelnöksége idején (1921- 1931) szobrot akartak állítani a hazájába visszatért és 1925-ben elhunyt hős amerikai tábornok emlékének.

Gróf Bethlen István miniszterelnök (a képen középen) kormánya szobrot akart állítatni a hős amerikai tábornoknak Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ez azonban súlyos diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett, mert Románia mereven ellenezte az emlékmű felállítását, főleg a szobor kezében lévő és a bukaresti diplomácia szerint „a román nemzetet megszégyenítő" ostor miatt. A tábornok szobrát – Ligeti Miklós szobrászművész alkotását – így végül csak 1936-ban avatták fel, és a híres lovaglóostor is a tábornok kezében maradt. Harry H. Bandholtz emlékműve elkerülte a Rákosi-diktatúra idején tomboló úgynevezett „szoborrevíziót", és megmenekült a beolvasztástól.

Bandholtz tábornok szobra jelenleg a Szabadság-téren, az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége előtt áll Forrás: Alchetron

A kommunisták azonban „rendszeridegen" alkotásként eltávolították az emlékművet, ami egészen az 1980-as évekig egy zárt raktárban porosodott. A hős tábornok szobrát csak a rendszerváltás hajnalán, 1989 kora nyarán, néhány héttel George Bush amerikai elnök első hivatalos magyarországi látogatása előtt állították fel újra az eredeti helyén, a Szabadság-téren.