Az Archaeological and Anthropological Sciences magazinban publikált kutatás vázolja, hogy a jégben lévő ólomszennyezés drámaian csökkent a Római Köztársaság ideje alatt, bár érméket akkor is gyártottak. A kutatás szerint a Kr.e. 1. és 2. században a rómaiak hozzáférését az ibériai és Franciaország déli részén lévő ezüstbányákhoz való hozzáférése konfliktus miatt megszakadt. A denarii (a rómaiak uralkodó ezüst érméje) vörösrézzel való szándékos devalválásának gyakori oka az ezüstgyártás megszakadása. Mégis, az ezüst érmék finomságában történt enyhe csökkenés (különösen a társadalmi és polgárháborúk idején a Kr.e. 1. században) nem elegendő magyarázat az ólomszennyezés csökkenésére.
A liverpooli kutatók szerint a jelenségre a magyarázat, hogy a rómaiak újrahasznosították az ezüstöt az érmegyártáshoz; az ezüstöt, amit gyakran az Ibérián és Franciaország déli részén lévő konfliktusokat követően raboltak
.
A kutatók elemezték, hogy a pénzverésben mennyi arany volt jelen, adva, hogy minden ókorban gyártott ezüst tartalmazott kis mennyiségű aranyat. Kr.e. 120 körül az érme klaszterekben kezdett nagyon csökkenni az arany. És úgy tűnt, hogy az érmékhez használt ezüst az ezüst eltátás részévé vált a pénzverdék számára a Kr.e. 1. század első felében.
Aztán Kr.e. 49-ben belépett a forgalomba egy új, nagy arany tartalmú ezüst keverék. Mivel Julius Cézár Kr.e. 49-ben tért vissza a Galliával való csatákból Rómába, a kutatók felvetése, hogy ezt a forgalomba került új ezüstöt Cézár serege rabolta.
Az ezüst ellátás fluktuációit, vagy az ezüst devalválásával kezelték, vagy beolvasztották a meglévő ezüstöket, vagy a sajátjukat, vagy másokét.
Az érmék újrahasznosítása jelentősen kevésbé költséges lehetett a rómaiak számára, mint új ezüstöt kivonni - ez jót tett az államháztartásnak, és a környezetnek is.
(Forrás: Liverpooli Egyetem: https://news.liverpool.ac.uk/)