A százéves háború, ami száztizenhat évig tartott

A La Rochelle-i tengeri ütközet

Ötszázhetven éve, 1453. október 19-én megadta magát VII. Károly francia király seregeinek az angol kézen lévő Bordeaux, ezzel véget ért az 1337-ben kezdődött százéves háború. A 116 évig kisebb-nagyobb szünetekkel, váltakozó sikerrel folyó hadakozás végén Anglia – Calais kivételével – valamennyi kontinentális birtokát elvesztette, Nyugat-Európa domináns hatalma a megerősödött Francia Királyság lett.

Eduárd újra bejelentette francia trónigényét

Az Angliát 1066-ban elfoglaló Hódító Vilmos normandiai herceg is volt, akinek franciaországi birtokait utódai örökölték, így az angol uralkodók a francia királyokkal egyenrangúak, de egyben azok hűbéresei voltak. A francia királyok módszeresen kurtítgatták az angol birtokokat, a 14. század elején már csak a délnyugat-franciaországi Aquitania volt angol kézen.

Az utolsó Capet-házi francia király, IV. Károly 1328-ban fiú utód nélkül halt meg, s ezt követően a még kiskorú angol király, III. Eduárd bejelentette igényét a francia trónra, mivel anyja, Izabella az elhunyt Károly nővére volt.

A francia rendek azonban nem akartak angol királyt és a nem sokkal korábban előbányászott, a 6. századból származó és a nőági öröklést kizáró száli frank törvényekre hivatkozva a Capetingek Valois-oldalágából származó VI. Fülöpöt választották meg királynak, az otthoni hatalmának megszilárdításán fáradozó Eduárd pedig – Aquitania hercegeként – 1331-ben letette neki a hűségesküt.

A két király viszonya gyorsan elmérgesedett, és Fülöp 1337-ben elkobozta Aquitaniát. Válaszul Eduárd újra bejelentette francia trónigényét és felvette a Franciaország királya címet, amelyet az angol és brit királyok egészen a 18. századig viseltek is.

A crécyi csata. Jean Froissart krónikájának illusztrációja Forrás: Wikimedia Commons/Jean Froissart

A háború első szakaszában az angolok sikert sikerre halmoztak: 1340-ben szétverték a francia flottát, majd az 1346-os első nagy csatában, Crécy mellett a jól képzett és fegyelmezett expedíciós haderő tönkreverte a háromszoros túlerőben lévő franciákat. A félelmetes hosszú íjakkal felszerelt angol íjászok nyílzáporában ott veszett a folyamatosan rohamozó francia lovagok színe-java, ezzel végleg leáldozott a lovagi harcmodornak.

A csata után angol kézre került és egészen a 16. századig azon is maradt Calais kikötője.

III. Eduárd angol király Forrás: Wikimedia Commons/

A kor legnagyobb hadvezére, a Fekete Herceg (Eduárd fia) tíz évvel később a poitiers-i csatában ismét csak az íjászoknak köszönhetően újabb fényes győzelmet aratott, foglyul ejtette II. János francia királyt is. János 1360-ban aláírta a békét, amely Franciaország területének majdnem egyharmadát angol kézre adta, ezzel a háború első szakasza lezárult.

A franciák nem sokat tanultak a korábbi vereségekből

A fogságban meghalt Jánost 1364-ben V. Károly követte a francia trónon, aki 1369-től két évtized alatt, a nyílt csatákat kerülve fokozatosan visszaszerezte a bretagne-i békében elveszített területek nagy részét, angol kézen csak Brest és Bordeaux környéke maradt.

1389-ben a belső intrikákkal bajlódó II. Richárd angol király békét kötött VI. Károly francia királlyal, akinek elméje hamarosan elborult, és hosszabb időre béke köszöntött be.

A La Rochelle-i tengeri ütközet Forrás: Wikimedia Commons/xJean Froissart

A háború 1415-ben újult ki, amikor Franciaországban polgárháború kezdődött, s mindkét fél a két évvel korábban trónra lépett, ambiciózus és tehetséges V. Henrik angol király segítségét kérte. Henrik mintegy tízezer emberével hajózott át a szárazföldre és jóllehet Agincourt közelében sarokba szorították, hatalmas győzelmet aratott a túlerőben lévő ellenség fölött.

A franciák nem sokat tanultak a korábbi vereségekből, a felázott talajon gyalogszerrel, frontálisan támadtak, így az angol íjászok könnyűszerrel végeztek velük, a csatában négyezer lovag, a francia nemesség színe-java elesett.

Henrik néhány év alatt meghódította Normandiát, majd egész Észak-Franciaországot és bevonult Párizsba. Az 1420-ban kötött békében rákényszerítette VI. Károlyt, hogy őt ismerje el örökösének és adja hozzá lányát, a francia dauphint kizárták az öröklésből.

Ekkor jelent meg Jeanne d'Arc

VI. Károly és V. Henrik egyaránt 1422-ben halt meg, s az angol uralom alatt álló területeken Henrik csecsemő fiát, VI. Henriket, míg a Loire-tól délre eső Franciaországban Károly fiát, a 17 éves VII. Károlyt ismerték el királynak.

Jeanne d'Arc rohamozza az angolokat Forrás: Wikimedia Commons/William Etty

A bizonytalan és kétségektől gyötört Károlyt a teljes bukás küszöbén, 1429-ben kereste fel Jeanne d'Arc, az Orléans-i Szűz, aki Isten szavára hivatkozva igazi királynak nevezte, ő pedig seregei élére állította.

Az egyszerű parasztlány megfordította a háború menetét, felmentette az angolok által ostromolt Orléanst, s a franciák, akik eddig szinte minden csatát elvesztettek, az egyik diadalt aratták a másik után. Károlyt a visszafoglalt ősi koronázóvárosban, Reims-ben 1429-ben ünnepélyesen megkoronázták.

Jeanne árulás folytán fogságba esett és az angolok megégették, de mártírhalála csak erősítette a franciák elszántságát. Miután Károly békét kötött az angolok legfontosabb támogatójával, a burgundi herceggel, 1436-ban Párizs is megnyitotta előtte kapuit. A megreformált és ágyúkkal is felszerelt francia haderő 1450-re visszafoglalta Normandiát, a következő évben lerohanta Aquitaniát.

VII. Károly megkoronázása 1429. július 17-éna Reimsi katedrálisban, amely a francia koronázás hagyományos helyszíne volt Forrás: Wikimedia Commons/Miguel Hermoso Cuesta

A háború utolsó csatáját 1453 júliusában Castillonnál vívták, és az angol vereség után, október 19-én Bordeaux is megnyitotta kapuit.

A teljes egészében francia földön zajló és iszonyatos pusztítást hozó háborút formális béke nem zárta le, a százéves háború elnevezést csak a 19. századtól kezdték használni a történészek.

(MTVA Sajtóarchívum)