Saját királyságot akart Tengerész Henrik, akinek esélye sem volt trónra kerülni a hazájában

Amit biztosan tudunk Henrikről, hogy I. János portugál király harmadik fiaként született 1394. március 4-én Portóban. Már gyerekkorában érdeklődést mutatott a csillagászat iránt, és ez egész élete során meghatározó szenvedély maradt. Karrierjének első jelentős állomása a stratégiai fontosságú Ceuta elfoglalása volt. A Gibraltárt ellenőrző észak-afrikai kikötő megszerzése az egyik olyan expedíció, amelyen bizonyosan személyesen is részt vett.
A herceg ugyanis, ellentétben ragadványnevével, nem töltött sok időt hajózással.
Az expedíciókat csupán tervezni szerette, a részvétel kockázatát és izgalmát meghagyta tengerészeire. Hasonló a helyzet az általa alapított akadémiával is. A közelmúltban végzett kutatások rámutattak, hogy nem ismerünk a Henrik által alapított iskola létezését bizonyító levéltári forrásokat. Az viszont tény, hogy 1420-ban a Templomos Lovagrend örökösének számító Krisztus Rend portugál nagymestere lett, amely jelentős anyagi forrást jelentett számára. A Nyugat-Afrika irányába indított felfedezőútjait részben ebből finanszírozta.
A történészek szerint Tengerész Henrik tevékenységei egy saját királyság létrehozásának irányába mutatnak. Ez a célkitűzés teljesen érthető volt a részéről, hiszen esélye sem volt a trónra kerülni. Az ambiciózus törekvésének termékei azok a kolóniák, amelyeket az általa szervezett expedíciók során alapítottak.
Ebben a tekintetben mindenképp érdemes Madeirát kiemelni, hiszen az bizonyult a leghosszabb életűnek. Szintén a herceg által támogatott hajóút során fedezték fel a portugálok a Zöldfoki-szigeteket. Henrik megrögzötten el akarta foglalni a Kanári-szigeteket is, azonban ez a vállalkozása kudarcba fulladt, saját királyságot pedig nem sikerült alapítania.
Másik nagy bukása Tanger városának megtámadása volt.
A Gibraltári-szorosnál elhelyezkedő kikötő megszerzése komoly gazdasági haszonnal járt volna a herceg számára. A hadjárat azonban olyan balul sült el, hogy a seregének távozása fejében saját testvérét kellet túszként otthagynia, aki nem is szabadult többé börtönéből. Henrik utólagos megítélésén az sem segít, hogy Portugália az általa szervezett expedíciók során kezdett el bekapcsolódni a rendkívül jövedelmező afrikai rabszolgakereskedelembe. Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért tiszteli az utókor?
Tengerész Henrik alakját kétségkívül több legenda övezi, mint amekkora szerepe a valóságban lehetett. Mindazonáltal elvitathatatlan tény, hogy jó érzékkel rendelkezett a térképészet és a csillagászat terén, amelynek köszönhetően számos tengeri utat tudott megtervezni. Nem kizárt, hogy hatással volt egy új hajótípus, a karavella kifejlesztésére is.
Kolumbusz Kristóf később három ilyen vitorlással tudta sikeresen elérni az Újvilág partjait.
Elsődleges szerepe tehát a földrajzi felfedezések előmozdításában és finanszírozásában keresendő. Az expedíciók a herceg halálát követően vettek igazán nagy lendületet, melynek eredményeképp a kis ibériai királyság hajósai eljutottak egészen Indiáig. Tengerész Henrik alakja a portugál nemzettudat egyik fontos eleme, a világ több pontján fellelhető szobrai pedig a mai napig ösztönzik az utókort világunk megismerésére.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.