Tévedéssel kezdődött, de győzelemmel ért véget a tápióbicskei csata

A tápióbicskei csata Than Mór festményén

Fotó: Wikimedia Commons/Than Mór

A 19. század története bővelkedik híres párbajokban. Az ellenségesség rendezésének „úriemberi” módja nemcsak a civil életben, de a csatatereken sem számított ritkaságnak. A magyar történelem egyik – regényben is megörökített – párbaja zajlott le a tápióbicskei csatában.

Gondterhes körülmények között kezdődött az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat

1849 tavasza nem indult éppen zökkenőmentesen a magyar honvédség számára. A tisztikar hangulatát erős belső feszültség jellemezte, Henrik Dembinsky altábornagyot leváltották fővezéri tisztségéből – utódja Vetter Antal altábornagy lett – és Cibakháznál sem sikerült a császári csapatok elleni támadás (itt végül harcra nem került sor). Vetter kedvét nem szegték a kudarcok és a jövő felé tekintett. Kidolgozta tervét, amelynek segítségével az osztrák csapatokat ki akarta űzni az ország központi területeiről ezzel pedig felmenteni az ostromlott Komárom erődjét. 

Klapka György honvédtábornok korabeli litográfián

A tervet Klapka György vezérőrnagy véglegesítette, végrehajtása pedig Görgei Artúr vezérőrnagyra hárult, ugyanis 28-án Vetter betegség miatt ezt nem tudta befejezni. A terv szerint a VII. hadtest Hatvannál magára vonja a császári erők figyelmét, az I., II., illetve III. hadtest pedig a Jászságon keresztül az ellenség gödöllői állásai mögé kerül. A terv kockázatos volta abban állt, hogy ha az osztrák csapatok rájönnek, hogy Hatvannál erőfölényben vannak, akkor ők kerülnek a magyar csapatok hátába.

A tápióbicskei csata Than Mór festményén
Fotó: Wikimedia Commons/Than Mór

 Április 2-án a hatvani ütközetet követően Alfred Windisch-Grätz tábornagy, az osztrák erők főparancsnoka észak felé húzódott csapataival, hogy Gödöllő és Hatvan között támadást kezdeményezzen.

 

A magyar huszár alezredes felülkerekedett félelmetes hírű ellenfelén

Két nappal később Tápióbicskénél majdnem kitudódott a magyar hadvezetés szándéka. A Klapka által vezetett megkerülőoszlop célja az volt, hogy eljusson Jászberényből Nagykátára, azonban azt a hírt kapta, hogy még Tápióbicskén vannak az előző napon áthaladó Jellasics poggyászszekerei. Klapka beküldte elővédjét a faluba, ahol viszont egy teljes császári dandár tartózkodott. Itt a mit sem sejtő magyar katonák tűz alá kerültek és hátrálni kezdtek a főként horvát egységekből álló ellenség elől. 

A hídért vívott ütközetet a magyarok nyerték meg, és ez eldöntötte a csata sorsát
Fotó: Wikimedia Commons

Hogy mentse a helyzetét, a huszárokat is támadásra küldte. 

Itt került sor egy híres lovaspárbajra báró Hermann Riedesel őrnagy és Szabó Alajos alezredes részvételével, 

melyet Jókai Mór is megörökített a Kőszívű ember fiai című regényében Baradlay Richárd és Palvicz Ottó párbajaként. Riedesel egy hatalmas termetű, rendkívüli kardforgató hírében állt, és bár egy mély vágás örök nyomot hagyott Szabó Alajos csuklóján, végül a magyar végzett ellenfelével. 

 

Damjanich vörössipkásainak harcbalépése hozta el a győzelmet

A lovasság a párbaj után a gyalogság segítségére sietett, akik a Tápió-hídon voltak, de végül az ellenség ágyútüze miatt ők is visszavonulásra kényszerültek. Nem utolsó szempont az sem, hogy az ellenség ekkor már Klapka 10 lövegét is megszerezte, melyeket szintén nem volt rest a maga javára használni. Görgei, értesülve az eseményekről Damjanich János vezérőrnagynak adott parancsot, hogy gyorsítsa meg haladását és menetből támadja meg az ellenséget. Damjanich 3. „fehértollas” szegedi zászlóalja és a Földváry Károly őrnagy által vezetett 9. kassai „vörössipkás” zászlóaljak végül lerohanták a hidat tartó ellenséges csapatokat és visszaszerezték az ágyúk nagy részét. 

Damjanich János honvédtábornok litográfiája
Fotó: Wikimedia Commons

Miután a magyarok átkeltek a hídon, a császári fél látta, hogy nem képes tovább tartani az állásait és Tápióbicske felgyújtásával igyekezett az őket üldözőket lassítani. Görgei félt, hogy Windisch-Grätz az ütközet alapján rájön, hogy a magyar főerők vannak ezen a területen, ám az osztrák fővezér nem gondolt erre a lehetőségre. Így két nappal később sor kerülhetett a tavaszi hadjárat egyik legjelentősebb csatájára Isaszegnél.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.