Súlyos veszélyben vannak a cápák az európai vizekben

Az Adriai-tengerben is őshonosnak számító kék cápák egydszáma radikálisan lecsökkent a mediterrán vizekben

Riasztó hír, hogy napjainkra szinte már alig maradtak cápák a mediterrán és az Európát övező vizekben. Az elmúlt harminc évben a földközi-tengeri nagy fehér cápák amúgy is ritka populációja a tengerbiológusok becslése szerint mintegy hatvan százalékkal csökkent, de ugyancsak kritikus szintre zsugorodott a Földközi-tenger egyik emblémájaként számon tartott kék cápák egyedszáma is, és általánosságban elmondható, hogy a cápák komoly veszélybe kerültek az európai tengerekben. A spanyolországi Kanári-szigeteken működő Angel Shark Project szakértői most egy különleges csoport, a mediterrán angyalcápák végveszélybe kerülése miatt húzták meg a lélekharangot.

Egy különlegesen bizarr cápa, ami végveszélybe került

A modern cápák (Neoselachii) nyolc rendjéhez a tudomány jelenlegi ismeretei szerint mintegy ötszáz faj tartozik. A cápákról élő általános képtől, vagyis a torpedószerű testtel, hegyes, kúpszerű orral, sarlószerű hátúszóval és jellegzetes aszimmetrikus farokúszóval rendelkező villámsebes csúcsragadozók képétől alapvetően eltérnek az angyalcápák (Squatina spp.).

A röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrhincus) jól megtestesíti a közvéleményben élő hagyományos cápaképet Forrás: Ralph Heinemann

Az önálló rendet (Squatiniformes) alkotó angyalcápák valamiféle furcsa átmenetet képviselnek a klasszikus cápák, és a többnyire fenéklakó életmódot folytató ráják (Rajiformes) között.

Közönséges angyalcápa (Squatina squatina). Az angyalcápák furcsa átmenetet képeznek a "kalsszikus" cápák és a ráják között Forrás: Mchael Sealey

A csoport rendkívül ősi, első képviselőik még a dinoszauruszok korában, a jura időszak végén, nagyjából 161 millió éve jelentek meg az akkori óceánokban. Az angyalcápák fej és hátoldali része rendkívül ellapított, ami rájaszerű jelleget kölcsönöz a csoportnak. Az ugyancsak lapos és széles, szorosan a fej mögött kinyúló mellúszóik csak még tovább növelik e porcos halak rájaszerű jellegét. Ezzel szemben a farokrészük már hengeres, vagyis sokkal inkább „cápaszerű".

Napközben szinte észrevehetetlen a homokba temetkező angyalcápa Forrás: Monaco Nature Encyclopedia

Az angyalcápák életmódja sem emlékeztet a nyílt vízben sebesen úszó és a zsákmány üldözése közben rendkívül jól manőverező „klasszikus" cápákéra. Az angyalcápák fenéklakó életmódot folytatnak,

napközben mint a ráják, beletemetkeznek a homokos aljzatba,

és kitűnő rejtőszínüknek köszönhetően ilyenkor szinte felfedezhetetlenné válnak. Jellemzően éjszaka aktívak, zsákmányukat az aljzaton élő lepényhalak és ráják mellett más szabadon úszó csontos halak, illetve polipok, valamint tintahalak alkotják.

A Kanári-szigeteken működő Angel Shark Project tengerbiológusai Forrás: Angel Shark Project

Többségük a partközeli sekély, homokos aljzatú élőhelyeket kedveli, de akadnak mélyvízi fajaik is. A Földközi-tengerből és a kelet-atlanti vizekből három fajuk ismert, köztük a legnagyobb, az akár 2,4 méter hosszúra is megnövő közönséges angyalcápa (Squatina squatina).

Miért kerültek végveszélybe az angyalcápák?

Az európai vizekben honos angyalcápák kutatásával foglalkozó spanyol Angel Shark Project tengerbiológusai szerint a angyalcápák rendje a kihalással legjobban fenyegetett második csoport a cápák világán belül.

A mediterrán angyalcápák populációját különösen súlyosan érintette az ipari halászat,

valamint a partközeli élőhelyeik gyors ütemű degradálódása. A populáció kihalás közeli helyzetbe kerülésében az angyalcápák alacsony reprodukciós képessége is fontos szerepet játszott.

Az angyalcápák többsége a parthoz közeli sekély vizeket kedveli Forrás: Oceana

A Földközi-tengerben és Európa atlanti partvidékén egykor elterjedt fajokból ma már a Kanári-szigetek kivételével jószerével egyetlen példányt sem lehet látni a mediterrán vizekben. A Kanári-szigetek maradt a közönséges angyalcápák egyetlen mentsvára, ahol még elég nagy számban fordulnak elő ahhoz, hogy rendszeresen találkozhassanak velük a búvárok.

A Kanári-szigetek térségében a búvárok még jó eséllyel találkozhatnak ezzel a különleges cápával Forrás: Michael Sealey/The telegraph

Az Angel Shark Project egyik vezetője, Eva Meyers tengerbiológus így beszél az erőfeszítéseikről: „Most már a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolják őket, ami az utolsó kategória a kihalás előtt. De a jó hír az, hogy ismét sokkal nagyobb figyelmet fordítunk rájuk, ezért egyre több helyen elkezdtek újra megjelenni, ami nagyon izgalmas. Létrehoztunk egy online térképet is, hogy ha egy búvár angyalcápát lát, a térképen történt bejelöléssel jelenthesse nekünk az észlelését."

Az angyalcápa szája sem "cápaszerű" Forrás: Wikimedia Commons

- A Kanári-szigeteken tilos a vonóhálós halászat, ezért is sikerült túlélnie az itteni populációnak." Noha ez valóban örvendetes, de az európai vizeken továbbra is kritikusnak számít a helyzet. A Földközi-tengeren riasztó mértékben csökkent a cápák száma az elmúlt néhány évtizedben,a tudományos becslések szerint átlagosan mntegy hetven százalékkal.

Az Adriai-tengerben is őshonosnak számító kék cápák egyedszáma radikálisan lecsökkent a mediterrán vizekben Forrás: Shark Enthusiast's Club

Ennek hátterében a kereskedelmi halászat, a rendkívül megnövekedett hajóforgalom, valamint a környezetszennyezés,

a klímaváltozással is összefüggő vízminőség romlása, és a zsákmányállatok megritkulása áll. A cápák jelentős része ma már a veszélyeztetett fajok közé tartozik. A cápapopulációk egyedszámának radikális csökkenése pedig helyrehozhatatlanul súlyos károkat okozhat a tengeri tápláléklánc és ökoszisztémák egyensúlyában. Ezért is számít kiemelt feladatnak a cápák – benne az angyalcápák – fokozott védelme.