Felfújható űrmodulok

Július közepén Szibériából orosz rakétával juttatták 550 kilométer magasra a Genesis-1 űrmodult, egy majdani űrállomás részegységét, előképét. A modul nem szivárog, belsejében állandó a nyomás és a hőmérséklet. Lakói - a fellőtt csótányok és lepkék - sorsáról egyelőre még nincsenek megbízható adatok. A felfújható űrállomás megépítését Robert Bigelow amerikai hotelmágnás finanszírozta.

Felfújható űreszközök tervezésével, építésével már évtizedek óta foglalkoznak. A start előtt kis helyen elférő, összehajtogatott, könnyű anyagokból készült szerkezeteket a pályára állítás után felfújják, így veszik fel tervezett alakjukat, 10-20 méteres kiterjedésüket. Az 1990-es évekre az új anyagok és megoldások fejlesztése olyan stádiumba jutott, hogy komoly alkalmazási tervek készülhettek. A felfújható eszközök azért vonzóak, mert könnyebbek, kevesebb helyet foglalnak el az indításkor, jobban ki lehet használni a teret a rakétákon, vagy kisebb, olcsóbb rakéták alkalmazása is elegendő, ez pedig jelentősen olcsóbbá teszi a vállalkozást.

Az 1960-as években távközlési átjátszóállomás szerepét betöltő, fémmel bevont, felfújható, műanyag ballonokat próbáltak ki az amerikai Echo programban. A távközlési hold 30 méter átmérőjű volt. 1996 májusában az Endeavour űrrepülőgépen hajtottak végre kísérletet egy felfújható antennával - a 14 méter átmérőjű koronggal sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttek. A fejlesztőmunka során új összetett anyagokat dolgoztak ki, miniatürizálták a felfújó szerkezeteket és sikeres megoldásokat találtak a felfújt szerkezetek merevítésére. Felfújható óriás naptükröt, napelemet, antennát is terveznek. Nagy, felfújható kerekek kerülhetnek a későbbi mars- és holdjárókra.

Az űrállomásul szolgáló felfújható űrmodul fejlesztését az amerikai űrügynökség, a NASA kutatói kezdték el. A Transhab modul földi kipróbálása sikeres volt. Egy időben a szilárd felépítésű ISS Nemzetközi Űrállomás alternatívájaként foglalkoztak a fejlesztésével, de a végül áldozatául esett a költségvetés csökkentésének. Hasonló felfújható szerkezeteket terveztek a Holdra és a Marsra települő űrkutatók számára is. 2001-ben a kongresszus megszüntette a program finanszírozását, Bigelow pedig megvette a szabadalmakat, tervezési jogokat és az 1999-ben alapított Bigelow Aerospace nevű cége folytatta a fejlesztést.

A henger alakú Genesis-1 hossza 4,5 méter, átmérője 2,4 méter. Az emberek elszállásolására tervezett modul ennél háromszor nagyobb lesz majd. Egy merev központi rész köré épül ki a felfújható fal, amely elegendően merev, jó légzáró és kisebb űrszemét-darabok vagy kis meteoritok becsapódását is elviseli. Az űrutasokat háromszoros fal védi majd a mostani szimpla fal helyett (a csótányok nem kaptak többet). A fellövés után először a napelemeket nyitották ki, és a pályára állás után 65 perccel már készen állt a felfújt állomás. Belsejében azóta is 26 Celsius-fok a hőmérséklet, a nyomás változása, a szivárgás a kimutathatóság határán van.

A Genesis-1 a tervek szerint 5 évig marad fenn, majd a légkörben elég. Lakói - a csótányok és a lepkék - ezt már nem érik meg, csak körülbelül fél évre való táplálékuk van. Jövő év végén indítják a Genesis-2 modult, amiben hangyák és skorpiók lesznek az utasok. Nekik még átmenetileg sem kell elszenvedniük a vákuumot, oxigén és nitrogén atmoszférájú zárt dobozokban utaznak. A távoli cél a Nautilus űrállomás megépítése, ebben modulok sorozatát illesztik egymás mögé: olyan lesz, mint egy kolbászkákból álló füzér.

Fantáziarajz a Föld körül keringő, felfújható elemekből összeálló űrállomásról (NASA)

A felfújható űrállomást akkor lehet optimálisan kihasználni, ha nemcsak az állomás feljuttatása és összeépítése lesz olcsó, hanem az emberek odaszállítása is. Bigelow 50 millió dolláros díjat tűzött ki annak, aki 2010-ig olyan űrjárművet épít, amely 5 személyt fel tud vinni 400 kilométer magasba. A vállalkozást kis összegekkel is lehet támogatni. A Genesis-2 fényképeket és kisebb tárgyakat visz majd magával; öt fénykép felküldésének ára mindössze 295 dollár lesz a tervek szerint.

Jéki László