A déli part szemefénye

Ha egy igazán kedves, barátságos és nyugodt helységbe vágyunk a Balaton partján, akkor nem is kell tovább mennünk Balatonszemesnél. Itt aztán mindent megtalálunk, amit csak szeretnénk. Balatoni sorozatunk második része.

Az egyik legjobb hely a Balaton partján kétségtelenül Balatonszemes! Nem túl nagy, de mégis mindent megtalálhatunk, amire csak szükségünk lehet egy jó kis nyaralásnál. A Budapestől 140 km.re fekvő település igen fiatalos, korszerű és hangulatos. Természetesen, ha az idő jó (szabadság alatt ez némileg fontos szempont), akkor irány a strand, a víz, zizi, bambi, körhinta, miegymás. Amennyiben azonban úgy járunk, mint jómagam, hogy egy héten keresztül vízszintesen esik az eső, és tíz fok van, nos akkor sincs semmi baj, mert Szemesen van látnivaló bőven.

Az ilyen csavargásokra a legjobb "a most mi a fenét csináljunk" időjárás. Érdemes sétánkat a hetes főút közeléből indítani, már csak azért is, mert innen csak lefelé vezet az út. A főút mellett mindjárt ott van a Postamúzeum. Igazi postakocsikkal, konflisokkal, a kézbesítés teljes történetével. Szerencsére kitömött postalovakat nem találunk, de azt gondolom, hogy ez kissé morbid lenne. Ellenben a Magyar Királyi Posta csaknem teljes történelme kirajzolódik a szemünk előtt. Én csak gyermekkorom postás bácsiját, Siménfalvy Sándort hiányoltam, amint begörbített ujjaival felhívja a figyelmet az irányítószám fontosságára. Bélyegek, borítékok stb. A múzeum mellett található a temető.

Ebéd a színészkirály árnyékában

Nem, nem őrültem meg, hogy nyaralás alatt a temetőbe küldöm önöket. A nagy utazók azt tartják, hogy egy települést a legjobban a temetőjén keresztül ismerhet meg az ember fia. Megtudhatjuk például, hogy itt viszonylagos békében élnek egymással a különböző vallások képviselői. Erről tanúskodik a temető közepén álló ökonomikus ravatalozó. Nem messze innen nyugszik Latinovits Zoltán, a magyar színművészet egyik legnagyobb alakja, akinek mindig van friss virág a sírján. A hatalmas kőtömb előtt állva az ember szinte hallani véli a dörgedelmes hangsúllyal előadott sorokat: "Nincsen apám, se anyám...". Nem véletlen, hogy a temetővel szemben kapott helyet a Latinovits Emlékmúzeum, ahol már valóban hallhatjuk a sorokat. Minden szobában, kissé elnyűtt videoszalagról szól le hozzánk a színészóriás. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy mennyit is ér a Titanic "C" film tizenegy Oscar-díja. Az ereklyék, mindennapi használati tárgyak között elmélázva csak arra leszünk figyelmesek, hogy csorog a nyálunk, amikor a filmrészletről megnézzük, hogy hogyan is kell húslevest enni, amúgy Latinovits-módra.