Tetszett a viking élet, de a csukamájolajat hanyagoltuk

Reine színes házai, ahol 1979-ben Helmut Schmidt is nyaralt

A 83 méter hosszú, korhűen rekonstruált főnöki ház egész Norvégia – egyben a Lofoten-szigetek – legnagyobb viking korabeli épülete. De a szigeteken találjuk Norvégia második legnagyobb fából épített templomát, és egy olyan múzeumot is, amely az egykori halászok életét mutatja be. Ha gusztusunk támad rá, itt akár csukamájolajat is fogyaszthatunk.

Beszámolóm első része inkább a természeti szépségekre koncentrált, de akik erre a vidékre látogatnak, készüljenek fel arra, hogy bármikor elromolhat az időjárás. Ilyenkor érdemes múzeumba menni, hiszen az egykori viking- és halászkultúra megismerése révén közelebb kerülhetünk az itt élőkhöz, könnyebben megérthetjük az északnorvég emberek lelkivilágát.

Elborult az idő a Lofoten-szigetek egyik kis településén Forrás: Lantos Gábor

A Viking Múzeumban még szerelmes filmet is vetítenek

Szinte sorsszerűnek bizonyult, hogy szeptemberi lofoteni látogatásunk utolsó napjára romlott el az idő. A naptár szombatot mutatott, ami azért is volt szerencsés, mert a Borgban található Viking Múzeum, amely nyáron mindennap várja a látogatókat, ebben a hónapban csak szerdán és szombaton tart nyitva. Odafele azon tanakodtunk, vajon mennyien lesznek a kiállításon. Nem kis meglepetéssel konstatáltuk, hogy a múzeumra akár a megtelt táblát is kiakaszthatták volna.

A múzeum legnagyobb attrakciója a 83 méter hosszú, remekül feltárt egykori viking főnöki ház.

Mielőtt belépnénk, a mellette álló látogatócsarnokban a vikingek különféle használati tárgyait tekinthetjük meg, na meg levetítenek nekünk egy viking időkben játszódó szerelmes filmet (a címe: Borg álma), amelynek az egyik helyszíne Borg, a másik pedig Izland.

Norvégia legnagyobb vikingkorabeli épülete Forrás: Lantos Gábor

Az erős, izmos viking fiú itt maradt a főnöki házban, Borgban, a viking lányt viszont a jégföldre vetette a sors. Aztán persze győzött a szerelem, s újra egymásra találtak ezen az akkor magányos, vad, szélfútta vidéken. A film minden egyes kockáján látszik az igényesség, a rendező apait-anyait beleadott, hogy az idegenekkel is megismertesse ezt a kultúrát. A mozi színei pedig káprázatosan élethűek, érdemes erre 13 percet rászánni.

Igazán jó ízlésük volt a vikingeknek Forrás: Lantos Gábor

Rúnaírás és meseszép viking hajó

Bevallom, a film alatt kicsit fészkelődtem, mert már nagyon kíváncsi voltam a skanzenszerűen megépített egykori viking lakóházra. Nem is kellett csalódnom. A hely az oslói Bygdoy-félszigeten található szabadtéri múzeumhoz hasonlatos, a szobákban megelevenedtek az egykori lakók mindennapjai. Ebben a monumentális hodályban

a látogatók még a szerszámokat is kipróbálhatták, illetve részt vehettek egy korabeli viking vacsorán.

Bár nem volt sok időnk, igyekeztünk elmerülni a 9-11. századi viking élet valamennyi rejtelmében. Már a 8. században megindultak a viking kalandozások Dániából és Norvégiából az európai kontinens atlanti partjai, valamint az angol és az ír szigetek felé. A vikingek mozgékonyságát azok a hajók tették lehetővé, amelyekből egyet az itteni múzeumban is kiállítottak.

Játék határok nélkül, viking módra Forrás:Lantos Gábor

Hogy mindent felderítsünk, a főnöki háztól oda-vissza három kilométert kellett gyalogolni. Nem lett volna ezzel semmi probléma, ha az úton nem vág az arcunkba az eső, és nem akar bennünket ledönteni a lábunkról a szél. De ha már eljutottunk ide, nem tántoríthatott el minket a tipikus norvég őszi időjárás. Mentünk, meneteltünk, és közben láttuk, hogy kísérőink az erdő közepén rúna írásjeleket ragasztottak a fákra.

A vikingek anno úgy tartották, hogy ezt az írást a titkos tanok félszemű istene, Odin ajándékozta nekik.

A legrégebbi rúnaírásos feliratok 150-ből származnak.

A kor legismertebb tárgyi emlékei azok a rúnakövek, amelyek a koppenhágai Nemzeti Múzeumban találhatók. Gondolták volna, hogy ezt az írást idehaza is tanítják a skandináv szakos hallgatóknak? Mi az, hogy tanítják! Vizsgázni is kell belőle. Elnézve ezeket a jeleket, nem lehet egyszerű a dolog.

Így főzőcskéztek a viking főnök házában Forrás: Lantos Gábor

Az erdőn átvágva értünk le a korabeli hajóhoz. Az ömlő esőben az őr kint felejtette a székét a stégen. Ő maga nem volt sehol, pedig a közeli csónakházba is benéztünk.

Nyáron, szép időben még evezni is lehet ezzel a járművel, erre most esélyünk sem volt.

(Nem mintha erőltetni akartuk volna.) A gyönyörűen megmunkált, színes motívumokkal díszített vitorlás még ebben a borzalmas időben is szépnek tűnt.

Minden szempontból emlékezetes maradt az a pár óra, amelyet a borgi múzeumban töltöttünk. A norvég múzeumok amúgy is a kontinens legszínvonalasabb intézményei közé tartoznak, akinek lelkéhez közel áll az északi kultúra, egészen biztosan élményekkel telve hagyja ott a kiállítást.

A hajóval most nem kirándulhattunk, de majd legközelebb Forrás: Lantos Gábor

Lehet, hogy a csukamájolaj finom?

Beszámolóm első részében már említettem, hogy a szigetcsoport utolsó települése a mindössze egy betűből álló Å (ejtsd Ó) falu. Itt rendeztek be egy másik szabadtéri múzeumot, amely a halászok életét hivatott bemutatni. Mit ad Isten, amikor ezt a helyet meglátogattuk, szintén esett az eső, de ez csak addig tartott, amíg végigjártuk a kiállítóházakat.

Az, hogy

itt van Európa legrégibb tőkehalmájüzeme,

szinte már meg sem lepett, ellenben az igen, hogy egy 1844-ben alapított pékség is üzemel errefelé. De vissza a halmájhoz, pontosabban a tőkehalmájolajhoz, amelyet a magyar ember inkább csukamájolajként ismer, főként gyermekkori emlékeiből. Nincs tévedés, a csukamájolaj a tőkehalak, illetve egyes cetek májából kisajtolt olaj.

Csukamájolaj minden mennyiségben Forrás: Lantos Gábor

Egy asztalra ki is tettek pár üveggel, meg lehetett kóstolni. Ettől inkább elálltunk. Nem úgy annak a filmnek a megtekintésétől, amely a csukamájolaj készítésének rejtelmeibe avatott be bennünket. Az előkészületek, a tőkehal felnyitása, majd a főzés nem volt éppen szemet gyönyörködtető látvány. A kifogott halak máját előbb kivágták, majd hatalmas hordókba tették. A hordók alatt tüzet gyújtottak, s kezdődhetett a több napon át tartó főzés, amely iszonyatos bűzzel járt.

Csakhogy a csukamájolaj az angolkór egyik fő gyógyszere volt, mivel D-vitaminban rendkívül gazdag.

Az angolkór már az őskorban, az ősemberek között felütötte a fejét, első tudományos leírása 1645-ből maradt fenn. Akkor már Lofotenen réges-régen fogták a tőkehalat, és készítették a sokáig varázsitalnak számító csukamájolajat. Ja, és a halászok ezzel az olajjal suvikszolták ki a csizmáikat.

Fotó a harmincas évekből, akkor így hajóztak ki a halászok Forrás: Lantos Gábor

Å halászati múzeum több épületben helyezkedik el, de a látogatóknak könnyű dolguk van, mert valamennyit megszámozták. A jegyet a recepción lehet megvenni, s bár mindenhol tábla figyelmeztet, hogy belépő nélkül senki se tegyen egy lépést se, ezt egyáltalán nem ellenőrzik. Norvégiának ezen a tájékán is rendkívüli módon megbíznak az emberben,

fel sem merül, hogy valaki csalással, jegy nélkül szeretné a kiállítást megtekinteni.

Lofoten a természetfotósok Mekkája

Az Å mellett fekvő Reine a pirosra pingált halászkunyhók, a rorbuk hazája. A kis falu annyira megtetszett az NSZK egykori kancellárjának, Helmut Schmidtmek, hogy 1979-ben a norvég miniszterelnök társaságában itt töltötte nyári szabadságát. Maradjunk annyiban, hogy nem volt rossz ízlése. Bár Reine látképe napsütésben a legszebb, azért a felhős égbolt ellenére is csodálatos fényekkel ajándékozott meg bennünket.

Reine színes házai, ahol 1979-ben Helmut Schmidt is nyaralt Forrás: Lantos Gábor

Van még egy hely Lofotenen, amely érdemes a figyelemre. Ez pedig Kabelvåg, ahol az ország második legnagyobb fatemploma emelkedik. A monumentális faépítmény a legszebb képét naplementekor mutatja, ilyenkor a vörösbe boruló nap elképesztő fényjátékkal szolgál. Nem messze ide található a lofoteni akvárium, amelyet szintén kár kihagyni, ha erre jár az ember. Már csak azért is, mert a minden délben esedékes fókaetetés felettébb mulatságos és vidám pillanatokkal szolgál.

Az ország második legnagyobb fatemploma Forrás: Lantos Gábor

Talán mondanom sem kell, nagyon nehezen hagytuk ott Lofoten varázslatos szigetcsoportját. Alpok az Atlanti-óceánban, így is nevezik ezt a vidéket. A természeti szépségekben tobzódó szigetvilágot valamennyi norvég büszkén mutogatja, s az sem véletlen, hogy Lofotent a természetfotósok Mekkájának is tartják.