A tízes listán nem akartam sorrendet felállítani – tegye meg ezt az olvasó –, egyszerűen csak alfabetikus sorrendben haladva mutatom be a szép tereket, hozzátéve saját élményeimet, benyomásaimat. Tisztában vagyok vele, hogy vannak kimaradók, mint például Sopron, Debrecen vagy éppen Győr. Ezekről talán majd máskor.
Bajáról nekem először mindig az jut eszembe, hogy bármilyen közlekedési eszközt használunk is, nagyon messze esik Budapesttől. Legutóbbi látogatásom alkalmával a vonatot választottam. Sárbogárdtól a dolog felért egy időutazással az Interrégiónak elnevezett vonaton. De megérte, mert a bajai Szentháromság tér tényleg gyönyörű.
Igazán csodálatos persze akkor lenne, ha kitiltanák az autókat és a buszokat
(úgy, mint a kőszegi Jurisics téren), mert a város legszebb tere ma gyakorlatilag parkolóként üzemel.
A fotót a tér egyik szállodájának második emeleti szobaablakából készítettem. A hotel recepciósa nagyon rendes volt, simán felengedett. Az az igazság, hogy a legjobbkor, nem sokkal a déli harangszó előtt érkeztem, amikor a szoba vendégei már távoztak, az újak viszont nem futottak be. A tér fentről tényleg nagyszerű látvány, érdemes volna a turizmus fellendítésére kilátót emelni itt.
A Szentháromság tér legszebb része a régi kockakő burkolat, amely mindent túlélt. Szocializmust, rendszerváltást, a 21. század eddig eltelt éveit. Major Máté bajai származású építész kiváló munkát végzett, remélem, a jövőben sem jut eszébe senkinek felszedni ezeket a köveket. A Szentháromság teret sokan
a velencei Szent Márk térhez hasonlítják, ami persze túlzás.
Azt viszont bátran kijelenthetjük, hogy hasonló hangulatú és méretű teret nem nagyon találni a vidék Magyarországán.
Persze Baját nemcsak ezért, hanem a helyben főzött, gyufatésztás halászléért is érdemes meglátogatni. A Petőfi-szigeten három csárdát is talál az utazó, ezekben a színvonal változó, de a tésztás halászlé állandó.
A hevesi megyeszékhely leghíresebb és a közelmúltban felújított tere, a Dobó István tér minden idelátogató kedvence. Már csak azért is, mert ezt a teret akár lentről, akár a felette magasodó egri várból is kiválóan lehet fényképezni. A trapézalakzat viszont a magasból látszik a legjobban.
Bár a tér elvileg a gyalogosoké és a turistáké, természetesen akadnak olyan engedéllyel rendelkező vagy a büntetésre nagy ívben tevő autósok, akik gépjárműveikkel egészen közel merészkednek az autómentes övezethez.
A tér leghíresebb alkotása Stróbl Alajos 1907-ben készített Dobó István-szobra. A kora reggeli órák kivételével ezen a barokk hangulatú téren mindig nagy a tömeg, hiszen a már említett vár mellett a minaret is nagyon közel esik ide. Utóbbiba is felmásztam. A 97 lépcsőfok leküzdését azonban csak a legbátrabbaknak ajánlom, mert
a minaret tetején lévő erkély vasoszlopai olykor mozgásban vannak.
(Ha valaki ezt olvassa, és illetékes, kérem, húzza meg a csavarokat.)
Ugyancsak jó lenne, ha a roppant szűk lépcsőfordulóban minden lámpa égne, és nem kellene a vaksötétben leküzdeni a csúszós kőlépcsőket. Eger belvárosa és a Dobó István tér ezzel együtt remek hangulatú hely, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Amikor Kaposváron leszálltam a vonatról, és az első szembejövőt megkérdeztem, merre van a főtér, csodálkozva meredt rám, és közölte, hogy itt ilyen nem létezik. Ketten együtt pár másodperc múlva rájöttünk, hogy a keresett hely becsületes neve Kossuth tér, és tízpercnyi sétára esik a vasútállomástól. A helyi úriember persze rögtön levette, hogy nem kaposvári vagyok, kérdezgetett is rendesen, miért jöttem ide. Mondom, a Kossuth teret fotózni. Ezen elcsodálkozott kicsit, majd utamra engedett.
Itt sem kellett volna mást tennem, mint felmenni a tér egyetlen szállodájának tetejére, de Bajával ellentétben a somogyi székhelyen erre nem volt lehetőségem. A teret 2003-ban újították fel, a gyönyörű épületek közé kissé ormótlanul ékelődik be a szálloda szocreál darabja.
Korábban a Korona hotel szép szecessziós épülete állt itt, kár volt lebontani.
Lehet, hogy a csepegő eső és a borús ég, lehet, hogy a vasárnap késő délutáni hangulat miatt, de Kaposvár Kossuth tere rám nem tett mély benyomást. Ez nem azt jelenti, hogy nem szép – hiszen ebbe a válogatásba is bekerült – csak azt, hogy a többit ennél szebbnek láttam.
Kőszeg a nagy magyar városiasodási forradalom előtt (amikor még nem akart minden nagyközség város lenni) hazánk egyik legkisebb városa volt. Az Alpokalján fekvő településnek különleges hangulata van, talán éppen az emberléptékű mérete miatt. Kőszeget és ezt a teret egyszerűen nem lehet nem szeretni.
A Jurisics tér egyediségét a zártsága adja, valamit az, hogy ide tényleg nem jöhetnek be autósok. Nem vagyok autóellenes, de vannak helyek, ahol nem sok keresnivalójuk van a gépkocsiknak – ez a tér is ilyen. Itt van az egyik legrégebbi magyar városháza, amely a 14. századtól kezdve ezt a funkciót tölti be, és a tér közepén álló Mária-szobor is megérdemli a figyelmet. A tértől egyébként csak pár lépés a kőszegi vár bejárata.
Leülni a tér egyik padjára, olvasgatni, nézelődni vagy csak beszívni a hely történelmi levegőjét, maga a csoda.
Ha pedig délelőtt 11 órakor harangszót hallanak, nem az órájuk jár rosszul.
A kőszegi vár sikeres megvédése után a török sereg 1532. augusztus 29-én elvonult Kőszeg alól. Pontosan 11 órára egyetlen török katona sem maradt a városban. Ennek emlékére Kőszegen azóta délelőtt 11-kor is harangoznak.
Az ország egyik legkisebb és egyúttal legszebb tere található ebben a Pest megyei faluban. Többször jártam itt, szinte minden évszakban csodaszép. Ráadásul a Szobról induló erdei vasúttal is könnyen megközelíthető a virágokkal teli, kockakövekkel borított tér.
Márianosztráról sokan tudják, hogy Nagy Lajos király alapította, arról viszont már kevesebben hallottak, hogy
itt a templom és a börtön fala összeér.
A ma börtönnek használt épület egykor pálos kolostor volt. A kolostor építési éve 1352, ekkor emelték a nagytemplomot és mellette a kolostort. Ezek később elpusztultak.
A Magyarok Nagyasszonya-templom az 1890-es évek végén épült fel, ekkor már a börtön falával simult össze. A két épület története itt különválik, hiszen a kolostort a magyar állam 1858-ban megvásárolta a katolikus egyháztól, és az egykori kolostor falai között megkezdte működését a női börtön.
Igen, tisztában vagyok azzal, hogy itt és most a Széchenyi térnek kellene következnie, de nekem Pécs terei közül a Dóm tér sokkal jobban tetszik. Néhány pécsi tüke (ott született ember) úgy véli, hogy a Széchenyi térnek nem tett jót az átépítés, hiszen kivágták a fákat, és ettől egészen más lett a hangulata a hatalmas területnek.
A Széchenyi térnél jóval kisebb Dóm téren a hatalmas templom mellett a Püspöki Levéltár épülete és Liszt Ferenc egészen különleges szobra (Varga Imre 1983-as alkotása) is megragadja az arra járók figyelmét. Liszt Ferenc 1846. október 24-én volt a pécsi püspök vendége, itt komponálta az Esztergomi misét.
A szobor a székesegyház felé néz, a hagyomány szerint ugyanis Liszt így hallotta a legjobban a harangok zúgását, amiből ihletet merített. A Dóm térnek számomra az adja a különleges hangulatát, hogy
bár maga a terület kicsi, mégis ott áll a csodálatos, négytornyos dóm.
Magyarország egyik legszebb kis tere ez, ebben talán nem lehet vita közöttünk.
Az eddigiekhez képest ez valami egészen más, mégis megérdemli a figyelmet. Bevallom, nem tudtam, hogy a fővároshoz közeli településnek ilyen szép tere van, de annyit hallottam róla, hogy nem hagyhattam ki. Talán a kép is mutatja, egyáltalán nem volt rossz döntés, még akkor sem, ha itt nincsenek kockakövek vagy barokk, netán szecessziós stílusú épületek. Ez a tér jó példa arra, hogy a modern építészet sem feltétlenül csúnya.
A tér egyik végében álló Művelődési Központ két portása nagyon rendes volt, mert megengedték, hogy felmenjek a tetőre. Innen látszik igazán a tér és a túloldalon emelkedő Szent István-templom. Az épületek, a fák, a kövezet, a zöld és a szürke keveredése mind-mind sajátos hangulatot árasztanak. Nem véletlen, hogy
a százhalombattaiak nagyon büszkék a terükre.
Ismerős a kép a tévéből? Hát persze, hiszen a Kisváros című sorozat összes epizódjának vége főcímében feltűnik a szigetvári Zrínyi tér, amely Kőszeg után a második nagy kedvencem. Az egri Dobó István térhez hasonlóan innen is csak pár lépés a vár. A Zrínyi Miklós téren üldögélve vagy sétálgatva időutazást tehetünk a középkorba.
Az Oroszlán-szobor Magyarország legrégebbi épségben megmaradt Zrínyi-emlékműve, Gerendai István készítette1878-ban.
A vörös márvány talapzaton álló oroszlán a török félholdas zászlót tapossa.
A nemes állat Szigetvár címerében is visszaköszön, amelyen két oroszlán szimbolizálja a szultán és Zrínyi harcát és halálát. Ezt a teret nem lehet nem szeretni – ezt nem én mondom, hanem mindazok, akik először látják Szigetvár bájos főterét.
A meredeken eső, szinte leszakadó kis térnek – ez a legkisebb a listán – a kockaköves burkolat és az apátság épülete adja a különlegességét. Amilyen kicsi, olyan zsúfolt, különösen nyáron. Ilyenkor legfeljebb hajnalban lehet róla tömegmentes képet készíteni.
Nekem szerencsém volt, mert a dörgő ég és a közelgő zivatar elűzte a tömeget az I. András térről, csak a legelszántabbak maradtak.
Az apátságot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére I. András alapította1046-ban.
Hogy a tér az ő nevét viseli, fogas kérdés lehetne egy kvízjátékban, hiszen a hangulatos kis placcot a legtöbben az apátság épületéhez kötik.
Gyönyörű ez is. Itt van Budapest szomszédságában, mégsem mondhatom, hogy özönlenének Vácra a turisták. Pedig a hosszan tartó átépítés és rekonstrukció igencsak jól sikerült. Háromszög alakú, a barokk terek minden szépségével, templommal, szökőkutakkal, régi kövekkel és megejtően egyedi hangulattal.
Már a középkorban is egyházi, gazdasági és kulturális központ volt. A tér északi oldalán a Bécsi kapu állt, szemközt a városháza, majd a jól körüljárható Szent Mihály-templom, amelynek kerítőfalai mentén a piac bódéi sorakoztak egykor. Így alakult ki a különleges, nyújtott háromszögforma. Nekem a legjobban a Duna felé eső színes házsor tetszik. Nemcsak a különböző színek összhatása miatt, hanem mert jól illeszkedik a barokk tér hangulatához is.
A sorozat második részében Európa általam legszebbnek tartott főtereit mutatom be.