Menyhárt: Nem vagyok profi zenész

"Az Európa Kiadónak csak egy búcsúkoncertje volt" - állította a New Yorkból hazatért Menyhárt Jenő, a legendás együttes frontembere az [origo] Csevegőszobájában. Olvasóink egy órán keresztül faggatták, a rengeteg kérdésre adott válaszból többek között az is kiderült, hogy Menyhárt nem tartja magát zenésznek, a mai napig elutasítja a mainstream kultúrát, gyerekkorában pedig egyszer majdnem meghalt fagylaltmérgezésben.

- Az milyen változást hozott anno a zenekar életében, hogy kiadták a lemezeteket? (pierre56)
- Nem olyan nagy változást. Valamiféle legitimációt jelentett, utána már a zenekart mutatták néha a tévében, meg játszották alkalmanként a rádióban, de miután ez anno is úgynevezett rétegzenének számított, ezért ez nem volt döntő hatással a zenekar tevékenységére. Talán annyi előnye volt, hogy így olyan emberekhez is eljuthatott, akikhez talán nem jutott volna el.

- Annak idején, gondolom, nemegyszer volt gondotok a hatóságokkal. Ezek az élmények meghatározóan hatottak a világnézetetekre? Ma hogy tekintesz ezekre vissza? Mit gondolsz, mi ma a lázadás céliránya? (pierre56)
- A különböző rendszereket nem kell szerintem összevetni, az egyik szisztéma nem igazolható azzal, hogy a másik rossz volt. Úgy érzem, hogy ma a nemzetközi tutokratizmus és az ennek égisze alatt zajló globalizáció éppannyira elfogadhatatlan, mint annak idején az a fajta szocializmus, ami itt volt. Az akkori általános értékektől és életformáktól éppúgy távol érzem magam, mint a mai mainstream kultúrától, értékektől és világlátástól. Nem könnyű persze erről itt pár mondatban beszélni, de röviden annyit, hogy minden szisztémát ugyanazzal a fajta szigorral és becsületes érzékenységgel kell szemlélni, és akkor a jelen helyzetben rengeteg tennivaló van azok számára, akik a társadalmi jobbítást legalább olyan fontosnak vagy még fontosabbnak tartják személyes érdekeiknél.

- Annak idején őrült harcot vívtatok ti is a lemezkiadókkal. Ez szinte védjegyetekké vált. Ha belegondoltok, talán jobb is, hogy nem adták ki, hiszen így meg tudtatok maradni annak a szférának, amely nem olvad be, amely megmondhatja a magáét - igaz, hanghordozó nélkül. (cool)
- A dolgok önmagukban nem rosszak vagy jók, valóban van egy olyan része ennek a kérdésnek, hogy ha valamit betiltanak vagy nem adnak ki, az egy plusz értéket ad neki. De persze az is jó lett volna, hogyha az 1980 és 85 közötti EK megfelelő felvételeket tud készíteni, és ilyen módon ezek a felvételek később és is rendelkezésre állnának, ahogy mondjuk a korai Sex Pistols-, David Bowie- stb. lemezek. Ha lemezeink lettek volna, akkor többet tudtunk volna koncertezni, több ember láthatta volna az együttest, és ez nem feltétlenül lett volna baj.

Menyhárt Jenő a Csevegőszobában

- A ti korosztályotok sokat merített a zenétekből. De vajon milyen hatással van a mostani fiatalokra? Átlátod ezt, ezt nem figyeled? (cool)
- Soha nem gondoltam azt, hogy a közönség az egy tömeg. Azt gondoltam, hogy egyénekből áll, akik mind a saját külön érzékenységükkel hallgatják a dolgokat, ezért azt gondolom, hogy a dolgok mindenki által valamennyire másképpen hallhatók. Különböző emberekre nyilván különböző hatással van. Az előző májusi turné során a közönséget nézve úgy tűnt, hogy ez nem annyira generációkhoz, mint inkább egyfajta érzékenységhez kötődik. A nézők között úgy tűnt, hogy nagyjából minden 16-60 közötti generáció hasonló mértékben volt jelen.

- A kortársaid közül ki vagy kik voltak azok, akik a legnagyobb hatással voltak rád? És miért? (cool)
- Müller Péter Sziámival való együttműködésünk során (az URH-ról beszélek) nagy hatással volt rám, és sokat tanultam tőle. Elsősorban szövegírás tekintetében, de más vonatkozásban is. Ezenkívül mindig nagyra becsültem Vig Mihály tevékenységét, mindig nagyon odafigyeltem rá, és ez is nagy hatást gyakorolt rám. A Trabant zenekarban való működésem is meghatározó volt a későbbiek során.

- Melyik külföldi előadó volt rád vagy rátok anno a legnagyobb hatással? És miért? (cool)
- Erről csak a magam nevében tudok beszélni. Különböző időszakokban ez változott is, nagyjából egy időben hallottam 1979-ben Sex Pistols-kazettákat és láttam Molnár Gergely Spions nevű együttesét. Mindkettő nagyon nagy hatással volt rám. Később David Bowie és Lou Reed voltak azok, akik talán a legjobban megérintettek.

- A Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmen kívül volt más filmes szereplésetek is? És a mai "menő" ifjabb filmesekkel terveztek valamilyen közös munkát? (tit)
- Nem szerepeltünk a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című filmben, talán a Városbújócska című filmmel kevered össze, abban szerepeltünk. Nem tudok róla, hogy lenne olyan szándék mai filmesek részéről, hogy velünk bármit közösen csináljanak. Tehát ez eddig nem merült fel.