Hol van már az a tökös csávó?

A filmvilág újabb ironikus fintorának lehetünk tanúi a Hajlakk 2007-es változatának mozikba kerülésével, hiszen a musical alapjául szolgáló eredeti film rendezője, John Waters, az örök kívülálló, degeszre tömi a bankszámláját azok pénzével, akik korábban hanyatt-homlok menekültek polgárpukkasztó komédiáitól. Mindeközben Johnny Depp gyerekfilmekre, Angelina Jolie pedig gyerekgyűjtésre áll át. Almodóvar közönségbaráttá reciklálja alternatív gyökereit, egykori férfi-múzsáját, Banderast pedig latin bikává formálta Hollywood, majd letörte a szarvait. Átfogó összeállítással adózunk a mozi megszelídült lázadóinak, és utánajárunk, hogy az egykori botrányhősök közül kit puhított meg végleg a pénz, a család vagy a politika.

Pedro Almodóvar

A rétegszórakoztatás bugyraiban: Spanyolországba a diktatúra lecsengése után, két évtizedes késéssel érkeztek meg a hatvanas évek, és míg az Andy Warhol köré csoportosuló New York-i művészvilág nagy része már rég szétnarkózta az agyát (aki még egyáltalán életben volt) Madridban friss és naiv lelkesedéssel ütötte fel a fejét a Movidá-nak keresztelt újhullám. Almodóvar és sleppje rövid időn belül a Movida kirakatarcai lettek, ezt az időszakot kiválóan dokumentálják a rendező Patty Diphusa álnéven kiadott naplószerű újságcikkei (nálunk is kiadta a Palatinus Könyvesház), valamint a hihetetlen trash-élményszámba menő Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből, majd a romantikus idiotizmussal hódító Szenvedélyek labirintusa. Öt éven belül Almodóvar maga mögött hagyta a Movidát, de nem lett hűtlen sem a szubkultúra emblematikus alakjaihoz, sem a szexuális és életmódbeli szabadossághoz.

Jelenet az Áldott mélységek című filmből

Kultikus pillanat: Legalább tíz ilyet tudnék említeni és meg is tettem már egy korábbi összeállításban. Nagyon ideillene a Pepi, Luci, Bom... hírhedt pisiszexjelenete, vagy az Áldott mélységek (bizony ez a film szolgált a sokkal-sokkal szolidabb Apáca Show alapjául!) kokaint szipákoló nővérei, de mégis A vágy törvényé-t emelném ki, amelyben Pedro legkedvencebb múzsája, Carmen Maura egy nővé operált férfit alakít, aki egy éjjeli utcai fürdőzésen nem tud betelni újdonsült női formáival. A rendező saját bevallása szerint ezt a filmet tartja Carmen színészi csúcspontjának, a küszöbön álló világsiker előtt nem sokkal készült, és tökéletes kapcsot képez az underground-Almodóvar és a közönségkedvenc-Almodóvar között. Ráadásul a film alapötlete egy az egyben újrafelhasználásra került a Rossz nevelés-ben.

Kokettálás a kommersszel: A világsikert az első mondatától az utolsóig zseniális Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén hozta meg, de korai lenne még ekkor elkommercializálódásról beszélni, hiszen az ezt követő Kötözz meg és ölelj! vagy a Kika még rá is játszanak az Almodóvartól elvárt botrányos radikalizmusra. Talán pont a Kika negatív fogadtatása jelentette a fordulópontot, ami miatt a szentimentalizmushoz és a korábbi ötletek reciklálásához nyúlt a Titkom virágá-ban, majd minden korábbi védjegyétől igyekezett megszabadulni a legkevésbé almodóvaros Eleven hús-ban. A nyerő receptet végül a korai tiritarka karakterek lightosabb kontextusba helyezése jelentette extra adag melodrámával - a Mindent anyámról-ra, a Beszélj hozzá-ra és a Volver-re még a nagyit is beültethetjük.

Penélope Cruz a Volver című filmben

Van még remény? Valójában nincs semmi baj azzal, hogy Almodóvar szélesebb közönséghez is eljuttatja korábbi briliáns ötleteinek érettebb és konszolidáltabb kidolgozásait, bár kicsit hiányzik az egykori polgárpukkasztó humor és a határok néha öncélúnak tűnő feszegetése. Következő projektje, a La piel que habito mindenesetre a sötétebb, rizikósabb és kevésbé Oscar-barát irányvonalba tér vissza; állítólag egy bosszúálló plasztikai sebész operálgatja majd nővé lánya megerőszakolóját... Penélope Cruzt.