Népszokások és babonák a márciusi időjárásról

A meteorológusok március elsejétől számítják a tavaszt. Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. Böjtmás havához számos ősi szokás, babona kötödik, ismerjünk meg közülük néhányat!

A Halak jegyéből a Kos csillagképbe átváltott március utolsó harmada még inkább a rügyfakasztó kikeletre összpontosította a falusiak figyelmét. Erre emlékeztet 24-én Gábriel, a három arkangyal egyike, vagyis Gábor napja, amely a káposztaültetés hagyományos kezdete. A naphoz fűződő hajdani szokások közé persze némi babonás hiedelem is keveredett, mert egyes helyeken a távolabbi kertekbe igyekvő háziasszonyok arra törekedtek, hogy útközben ne találkozzanak kakassal, mert különben a földbe tett káposztamag csak gizgazos termést hozna. Gábriel héber jelentése: "az Isten embere", egyik fő szereplője az angyali üdvözletnek, mert hiszen ő vitte a hírt Máriának, hogy születendő gyermeke az emberiség megváltója lesz.

Ez az ünnep pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, amelyet Magyarországon már régóta március 25-én ünnepelnek, függetlenül attól, hogy X. Pius pápa 1911-ben törölte a kötelező ünnepek sorából. A nap szép elnevezése a Debreceni-kódexben fordul elő először, míg a XVI. században az Érdy-kódexben: "Asszonyunk, szűz Mária szeplőtelen foganatja" - meghatározás szerepel. Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit.

Március 25-étől rövid időre vissza kell kanyarodnunk a húsvéti ünnepkör egyik jeles dátumához, Virágvasárnaphoz, amely ebben az évben március 20-ára esik. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának az ünnepe, e mozzanattól kezdődik a Szent nagyhét. A biblia szerint a szent városba bevonuló Jézus elé letört ágakat szórtak, ennek emlékére tartanak virágvasárnapon - ahol van - pálmaágas, hidegebb tájakon barkás körmenetet. A pap által megszentelt barkát az év során sok mindenre felhasználták, lenyelve vagy elégetve gyógyítottak vele. A házban tartott szentelt barka oltalmat adott a villámcsapás ellen, az istálló közelébe téve megvédte az állatokat. Majdnem olyan nagy szerepet tulajdonítottak neki, mint a szentelt gyertyának, vagy a szentelt víznek.

Jézus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe

A barkagyűjtés, ami általában az ünnepet megelőző napon, virágszombaton történt, hazánkban mindig a gyerekek, az ifjúság feladata volt és ünnepélyes keretek között zajlott. A XVIII. században a Ferencesek sümegi templomából körmenet indult a barkát hozó gyerekek elé. A délvidéken is körmenet vitte a szentelni való ágakat a gyűjtés helyéről a templomba. A pap a következő év hamvazószerdáján e barkák hamujával végezte a szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a házi szentélyben, a Mária-sarokban őrizték. Főzetével borogatták a magas lázban szenvedő beteg testét.

Virágvasárnap a tavasz első nagy ünnepe. A szépség, a tisztaság napja, amelyre a nők mindig a legelegánsabb viseletüket öltötték fel. A menyecskék például a legszebb virágos szoknyában mentek templomba. A lányok gyakran új fehér ruhát is kaptak erre az alkalomra.