Népszokások és babonák a márciusi időjárásról

A meteorológusok március elsejétől számítják a tavaszt. Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. Böjtmás havához számos ősi szokás, babona kötödik, ismerjünk meg közülük néhányat!

A természet újjászületése az embereket is a megújulásra indítja mind fizikailag, mind lelkileg. Erre legalkalmasabb a virágvasárnapot követő nagyhét. A falusi parasztság igyekezett ezen időszak alatt rendbe tenni a háza környékét, de a közmunkákat - útjavítások, kutak kitisztítása, árkok újraásása - is ezen a héten végezték el. Nem ártana ma is újra feleleveníteni e hasznos hagyományt.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök - idén március 24-e - a bibliai utolsó vacsora emlékét idézi. A nagymise glóriájára szólalnak meg utoljára a harangok, a csengők és az orgona. Ezután - ahogy a népi hiedelem tartja - a harangok Rómába repülnek, hangjukat kereplők helyettesítik a szertartásokon. Elterjedt szokás volt a nagycsütörtöki rituális mosakodás a faluhoz közeli folyóban. Egy-egy faluban az állatokat is megmosták. Bajelhárító szerepet tulajdonítottak ennek a rituálénak. Sajátos étkezési szokás szerint hagyományosan spenótot ettek ezen a napon, ezért zöldcsütörtöknek is nevezték.

Nagypéntek

Nagypéntek, Jézus kínszenvedésének és kereszthalálának a napja, szintén nem mentes a babonás hiedelmektől. A lányok, akik még szebbek akartak lenni, napfelkelte előtt, a patak vizében mosakodtak. A férfiak, tartván a szigorú böjtöt, reggelire csak kenyeret ettek, és hogy majd nyáron a kígyó a hasukba ne másszék, pálinkát ittak rá. Az asszonyok fekete gyászruhában mentek templomba, ahol a mise után a hívek nagy zajt csapva verték a padot, képletesen Krisztus elitélőjét, Pilátust.

Locsolás Békéscsabán

Nagypéntek a szigorú böjt és a gyász napja. A templomokban virággal díszített szentsírt rendeztek be, a halott Jézust szimbolizáló corpusszal. A nagypénteki templomi liturgia legismertebb része a János passió előadása, mégpedig nem latin, hanem magyar nyelven. A passió szerepei sok helyütt nemzedékről-nemzedékre öröklődtek. Számos étkezési szokás is kötődött nagypéntekhez. A Szeged környéki falvakban csak hideg ételeket ettek, azt is csak akkor, amikor a templomi szertartásból hazaértek. A katolikus vallás tiltja a húsevést és csak egyszer szabad jóllakni a nap folyamán.

Nagyszombat

Nagyszombat az új tűz-, és vízszentelés és a böjti tilalom alól mentesülő húsétel - főként a sonka - megáldásának az ideje. Az ismét megkonduló harangok, és az estébe nyúló körmenet már a feltámadást hirdeti. Ősi néphagyomány, a Húsvét hajnalára virradó Jézus-keresés, amely szokás keveredik a határkerülés mozzanatával. A Székelyföldön a búzába rejtett Krisztus-szobrot kellett megtalálni a keresőknek. Néhány vidéken éjjel vonultak ki a keresők, mert úgy hitték, majd amikor felkel a nap, abban megpillanthatják a húsvéti bárányt, Jézust.

Húsvétvasárnap

Húsvétvasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe. Dologtiltó nap, a szokásos vasárnapi munkatilalomnál is szigorúbb. Aki Húsvétvasárnap a mezőn dolgozik, elveri termését a jég, aki befogja a jószágot, szerencsétlenség éri, tartották a régiek. Húsvét örömünnep, egyben a nagyböjt vége. Étkezési szokás szerint sonkát, tojást, tormát fogyasztottak még a nem katolikus hivők is. Az ételekből a családfő mindenkinek adott egy keveset, először a tormát kóstolták meg, emlékezve Krisztus szenvedéseire a keresztfán, utána a főtt tojást. A szentelt ételek maradékát sokféle módon használták fel: elégették, vagy a szentelt sonka csontját gyümölcsfára akasztották, hogy a fa sokat teremjen. A morzsákat a tyúkoknak adták, hogy jól tojjanak.

A legismertebb húsvéti ételeknek mágikus-misztikus eredete van. Szinte áldozati jellegű étel a bárány, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak, Egyiptomból való menekülésük emlékére. Ezért Krisztust az Isten bárányának nevezik, hiszen az újszövetségi könyvek az ószövetségi szimbólumokra támaszkodnak. A tojás az élet újjászületésének a jelképe, a piros tojás színe pedig Jézus kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet rendje következtében vált húsvéti étellé, ugyanis nagyböjtben nem ehettek húst, így a füstölt húsok megmaradtak Húsvétig. A tormának gonoszűző erőt tulajdonítottak.

Húsvéthétfő

Húsvéthétfő a vigasságok napja. A locsolásnak számos formája ismert. Faluhelyen a kúthoz, vagy a vályúhoz vonszolták a lányokat, és vödörrel öntötték le őket, innen ered a nap másik neve: vízbevető hétfő. A városokban kölnivízzel locsoltak a férfiak, nemcsak a fiatalok, a korosabbak is, hogy a sok virágszál még szebben viruljon. Viszonzásként hímes tojást, aprósüteményt, italt kínáltak a lányok, asszonyok. "Úrfiak, alávaló fő és nemes emberek Húsvét másodnapján, a vízben vető hétfűn járták az falut, az leányokat hányták az vízben" - jegyezte fel az 1730-as években Apor Péter.

Az ajándékot hozó húsvéti nyúl szokása, valószínűleg német nyelvterületről származik, és az állat szaporasága miatt a termékenységet szimbolizálja. A hétfőt követő húsvét keddjén, egyes vidékeken a lányok locsolták vissza a fiúkat.