Kabos Gyula komédiákban, tragédiákban bővelkedő, fájdalmasan rövid élete

Meseautó (1934)

Kabos Gyula negyvenéves kora után kezdett forgatni. Aztán már folyamatosan készültek a nevével fémjelzett mozidarabok – egészen addig, amíg a zsidótörvények miatt el nem hagyta az országot. Majd Amerikában azért nácizták, mert védte Magyarországot. Amúgy sokszor maga adta az ötleteket a sztorikhoz, vagy saját érzése szerint igazított a forgatókönyvön. Unikális profizmusa miatt nemcsak filmgyári stábok, de a közönség is úgy kezdte emlegetni: a magyar Chaplin. Mindemellett a színész csak pénzkeresetnek tekintette a mozgóképes lehetőségeket, valójában a színpadon vágyott nagy drámai feladatokra. Abból kevés jutott neki. Annál bővebben a huszonéves korától százával játszott operettszerepből, vígjátéki feladatból, valamint a gyakorta maga által jegyzett kabaréjelenetből. Mindezért viszont olykor erős lenézést tapasztalt a kollégáktól. Áttételesen komoly csalódások is részesei lehetnek annak, hogy az egyik legnagyobb honi nevettetőnk ötvenötödik születésnapját sem élhette meg. Sorsa különös, bár szakmájában nem egyedi.

Újházy Edéhez méri magát, lefokozzák

Történt ugyanis, hogy Kabos Gyula késve érkezett az 1913-as évad egyik márciusi próbájára, amiért Erdélyi keményen leteremtette. Ezt követően állítanak be az igazgatóhoz Kabos Gyula párbajsegédei, két helyi nobilitás. Erdélyit nem hatja meg a rangjuk, közli velük: megjelenésüket beavatkozásnak tekinti legintimebb igazgatói jogkörébe, amit egyben visszautasít, az ügyet pedig a lovagiasság szabályai szerint lezártnak tekinti.

Kabos Gyula talán valóban túlreagálta igazgatója korábbi dörgedelmét, bár zaklatottsága sem előzmények nélküli.

A náluk népszerűbb Kabos Gyulát a nagyváradi társulat többsége, főként persze szerényebb képességű, maradibb színjátszást képviselő kollégák nem tudják megkedvelni.

Ott kötnek bele a kamaszévein alig túljutott fiúba, ahol tudnak.

Ha erejével kérkedik, azt mondják rá: agresszív és kínosan egyszerű. Ha pajtási hangnemmel próbálkozik, azt kapja: puhány, nem elég férfias. (Azon persze gyűlölködő kollégái is könnyesre nevetik magukat, amikor Kabos Gyula – magyar színpadon először – finom ízléssel, mégis tagadhatatlan női vonásokkal ruházta fel Gilbert Az ártatlan Zsuzsi című operettjének Alexis nevű bajuszos főpincérét.)
Erdélyi Miklósnak eleinte nincsenek kisszerű fenntartásai legjobb színészével szemben.

Akkor is védi, amikor Kabos egyik szerepében könnyed kiszólással csinál bolondot a nézőtéren helyet foglaló, amúgy a teátrum működése felett diszponáló helyi színházi bizottság elnökségi tagjából.

Rögtönözve persze, hiszen a játszott operett librettójában szó sem esik a korlátoltságáról közismert nagyváradi főhivatalnokról. (Aki elvörösödve, a közönség pedig vastapssal fogadja Kabos gegjét.)

Valójában azok után változik Erdélyi Miklós és Kabos Gyula viszonya, hogy a direktor csupán a helyi lapokból értesül arról: az évad közben rövid időre Pestre látogató színésze a következő évadra szerződési ajánlatot kapott Beöthy Lászlótól, a fővárosi Király Színház igazgatójától.

Akkor már Gózon Gyula is a fővárosba szerződött egy kabarészínházhoz, Erdélyit pedig bántja, hogy másik kulcsembere egyeztetés nélkül döntött a távozásáról. Eleinte még így is nagyvonalú:

1912 nyarán zokszó nélkül bontja fel Kabos Gyula szerződését, csak annyit kérdez, kit ajánlana maga helyett.

Nagyváradi kép 1912-ből Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos akkor kihívja direktorát az irodájából, rámutat a színház előcsarnokában függő, Újházy Edét ábrázoló festményre. Újházy Ede akkoriban hatvannyolc éves, az ország első számú drámai színésze, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Színművészeti Akadémia tanára. Kabos az mondja Erdélyinek:

Nagyon tehetséges színész, úgy hiszem, ha igyekszik, tán be tudja tölteni azt a helyet, amit én üresen hagyok.

Nem tudni, mi történt Kabos Gyula évadközi pesti látogatásán. Az sincs dokumentálva, mi zajlott le Beöthy és Kabos között 1912 nyarán, miután a színész szerződést bontott Nagyváradon. Annyi biztos, hogy

1912 őszén Kabos Gyula arra kéri Erdélyi Miklóst: szerződtesse vissza.

Erdélyi rábólint. Nem sokkal később Kabos Gyula döbbenten tapasztalja:

szerepei súlyát tekintve ott tart megint, mint újonc korában. Körülötte kárörvendő kollégák.

Az Új Nagyvárad – már a párbajaffér után – 1913. március 29-i számában Hol van Kabos? címmel publikál cikket:

Hol van Kabos? Ez a kérdés ma már olyan népszerű Nagyváradon, mint az, hogy lesz-e háború? (...) Kabos Gyula egy idő óta mindenütt látható, csak a színpadon nem. A színpadon a legjobb szerepeit mások játsszák, s a csalódott közönség estéről estére türelmetlenül kérdezgeti: hol van Kabos, mi történt vele? (...) A színház körül tudnak róla, hogy valami titkos, diszkrét összeszólalkozás történt a direktor és a komikus között, amely után a direktor igen salamoni bölcsességgel úgy ítélt, hogy a legnépszerűbb színészétől, a Szigligeti Színház vezető művészétől elszed minden szerepet. (...) Diétára fogja az amúgy is sovány szezonban a publikumot és önmagát. Kabos nagyon tetszett, tehát nem fog játszani. Hadd játszanak azok, akik sose tetszettek. Erdélyi Miklósnak el kell hinnie, hogy a színpadon nem aszerint jó színész valaki, hogy barátságban van-e az igazgatóval, vagy hidegen szorít vele kezet.

Az Erdélyit pellengérre állító írás után persze Kabos Gyulának nem lesz könnyebb a helyzete. Ami segít elviselni: 1913. tavasszal valóban megköttetik – amiben alighanem a Pestre került Gózon Gyulának is része lehetett – a következő évadtól életbe lépő pesti szerződés Beöthy Lászlóval.

Pufi cipőt vesz (1914) Huszár Pufival Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

A merénylet

Kabos Gyula Budapesten a Király utca 87-ben bérel szobát. Közel szülei lakásához és új színházi otthonához.

„Újra startvonalon”, gondolja, amikor megkapja első szerepét: néhány tőmondatot A mozikirály című operett harmadik felvonásban. Ám az Újság kritikusa Kabos villanásnyi bemutatkozását is dicséri.
Morzsák után mégiscsak a júniusban színre vitt Napsugárkisasszony címlapján szerepel neve elsők közt a plakáton. Csakhogy a sajtó nem említi. Igaz, eleve ritkásabban írnak bármely kulturális eseményről.

A Napsugárkisasszony június 28-ai előadása alatt mozgolódás támad az emeleti páholyokban. Egyesek ki-be járkálnak, visszatérve nem a játszókat nézik, hanem páholybeli ismerőseikkel sugdolóznak.

A hír a kulisszák mögé is beszivárog, tapsrendnél szétesik a koreográfia, a nézők tolonganak a kijárat felé.

Kabos Gyula görcsbe rándult gyomorral, mégis szokott rutinnal indul szokott vacsorázó helye felé, az Erzsébet körúti Royalba. A vasárnapi éjszakában emberek sokasága rajzik a pesti utcákon, rikkancsok lobogtatják kurjongatva az újságokat:

Különkiadás! Szerbiában meggyilkolták a trónörököst és Zsófia hercegnőt!

Öccse elesik, a színészt rokkantnak nyilvánítják

Kabos Gyula a negyvenes évek elején Amerikában lejegyzett írásában többször megidézi fiatalabb öccsét, Márkuszt, aki lakatosként dolgozott, miközben ő még a kereskedelmi iskolába járt.

Ő aludt a díványon, én – az idősebb jogán – az ágyon. Ha későn jöttem és önzőn meggyújtottam a lámpát, ott láttam hatalmas nagy testét feküdni a kis díványon. Lába, feje lelógott, két izmos munkáskarja szétvetve majdnem a földet érte, és én, az ingyen kenyeret fogyasztó diák kényelmesen belesüppedtem az ágyba. Hosszú-hosszú évek múltak el, de ma is felkelek sokszor az ágyamból, és átpislantok a „szellemdíványra", és kínálom szegény öcsémnek az ágyat, mely nem adatott meg neki soha. Jött a világháború!

A tizenkilenc éves fiú önként vonul be, s úgy pusztul el, hogy temetni sincs mit. Családja Az ismeretlen katona sírjához viszi a virágot. Kabos Gyula az első világháború kitörése idején huszonhat éves. Kollégái közül is sokan vonulnak be katonának önkéntesként.

Kabos Gyulát egykori katonakönyve szerint „rokkantnak” nyilvánították, és írnokként dolgozhat egy pesti századparancsnokságon. Éjszakáit szülei lakásában tölti a Király utca 76-ban.

Mindezt egy inkognitóját érthető okból megőrző, a színész művészetét felettébb kedvelő főtisztnek köszönhette.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!