Kabos Gyula komédiákban, tragédiákban bővelkedő, fájdalmasan rövid élete

Meseautó (1934)

Kabos Gyula negyvenéves kora után kezdett forgatni. Aztán már folyamatosan készültek a nevével fémjelzett mozidarabok – egészen addig, amíg a zsidótörvények miatt el nem hagyta az országot. Majd Amerikában azért nácizták, mert védte Magyarországot. Amúgy sokszor maga adta az ötleteket a sztorikhoz, vagy saját érzése szerint igazított a forgatókönyvön. Unikális profizmusa miatt nemcsak filmgyári stábok, de a közönség is úgy kezdte emlegetni: a magyar Chaplin. Mindemellett a színész csak pénzkeresetnek tekintette a mozgóképes lehetőségeket, valójában a színpadon vágyott nagy drámai feladatokra. Abból kevés jutott neki. Annál bővebben a huszonéves korától százával játszott operettszerepből, vígjátéki feladatból, valamint a gyakorta maga által jegyzett kabaréjelenetből. Mindezért viszont olykor erős lenézést tapasztalt a kollégáktól. Áttételesen komoly csalódások is részesei lehetnek annak, hogy az egyik legnagyobb honi nevettetőnk ötvenötödik születésnapját sem élhette meg. Sorsa különös, bár szakmájában nem egyedi.

Direktor lesz, belebukik

1929-ben az Operettszínház vezetése csődöt jelent.

Tizenhét másik aspiráns mellett Kabos Gyula és az országosan ismert konferanszié, Békeffi László közösen pályázzák meg a teátrumot. A színház felett diszponáló konzorcium számára kettejük neve garancia a színház újraélesztésére. Hitelezők, befektetők is melléjük állnak.

Kabos Gyula azt gondolja: muszáj belevágnia, már csak a színház száznyolcvan dolgozója miatt is, máskülönben egyik napról a másikra utcára kerülhetnek. Ő senkit nem akar elbocsátani. Ugyanakkor azt is érzi: itt az idő, ráadásul a lehetőség is a művészi megújulásra.

Egy operettszerep a sok közül, Haraszti Marival Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

A teátrum homlokzatára új felirat kerül: Fővárosi Művész Színház.

Az operettsztárok gázsiját megfelezi. Van, aki azonnal otthagyja a teátrumot. A maradókkal megtartják első, programadó bemutatójukat. Zsolt Béla Erzsébetváros című darabjában Kabos Gyula alakítja a drogista Kardos urat, akinek egyik napról a másikra csúszik szét egész élete – magánviszonyai, egzisztenciája. A bemutató után írja a Magyar Hírlap kritikusa:

Kabos Gyula alakítása lokális és emberi vonatkozásban is mély és közvetlen. Néhány pillanata ünnepélyesen avatja drámai színpaddá ezt a még nemrég operettszínházat.

Hozzá kell tenni: és egyben kiürítette.

A lapok mind elismeréssel fogadják az Erzsébetvárost, de a közönség ismét elutasítja kedvenc mókamesterük komolykodását. Elég nekik a maguk valósága.

Kabos Gyula kapkodni kezd. Újra előveszi az operetteket is, olasz bábcsapatot léptet fel – a pesti közönség akkoriban szinte egyáltalán nem érdeklődik a bábszínház iránt –, kínai témájú vígjátékot rendel, de próbálkozik drámával is.

Egyik napról a másikra dönt új bemutatókról, felfüggesztve már beindult próbafolyamatokat. A Pesti Hírlap vezércikkben ironizál: „Még csak egy figyelmeztetésünk van a közönség számára, az, hogy ne szegje kedvét, ha azt olvassa, hogy szombaton már megint bemutatót hoz Kabos Gyula. Ebben az a szándék vezeti, hogy műsorát változatosabbá tegye. Nem is értjük, hogy miért keresztelte a nehézkes új névre színházát. Ez lett volna jó: Fővárosi Műsor Színház.”

Békeffi László hamarosan kihátrál a vállalkozásból.

Kabos Gyula azonban késő éjszakáig benn van a színházban. Éjfél körül hazatérve – hogy ne zavarják fel a gyerekeket – a fürdőszobába zárkózva beszéli át Máriával a napi történéseket. Hatkor talpon van, megy vissza a színházba.

Katscher: Riviéra Expressz (1929) Forrás: Bajor Gizi Színészmúzeum

Intézkedik, próbál, rendez, éjfélre ismét elszív három csomag Kék Darlingot.

1929. január 6-án este vígjáték aznapi előadásának főszerepére készül. Beállít hozzá a fivére. Móric zokogva borul öccsére, eldadogja:

meghalt az édesapjuk, motorkerékpár ütötte el, amikor hazaindult a cirkuszból.

Miután Móric magára hagyja, Kabos Gyula bezárkózik az irodájába. Eszébe jut, hogy lemondja az előadást, de tudja, hogy már egyetlen törölt program is súlyos következményekkel járhat a színház működtetése szempontjából. Kezdés előtt tétován kopog ajtaján az ügyelő, Kabos kilép, követi a színpad felé. De nincsenek csodák. 1930. május 4-én Kabos Gyula összepakolja személyes dolgait az igazgatói irodában. A színház működtetésére addig felgyűlt személyes tartozása kétszázezer pengő.

Cinóber Muki

Kabos Gyula 1930 júliusában Feld Mátyás hatodrangú városligeti kabarészínpadán Cinóber Mukit alakítja vörös parókában. Gázsijából már vonják adósságait.

Feleségével, Máriával hamar eladják négyszobás elegáns lakásukat. A bevétel jó része a hitelezőké.
Kabos Gyulát szeptemberben visszaszerződteti a nevét visszanyert Fővárosi Operettszínház. Három évet tölt a társulatnál.

Folyamatosan érzetetik vele: igazgatói működését sosem bocsátja meg neki a szakma. De amit színészként tud, arra szükség van.

Az előadásokon kívül kevesekkel tart kapcsolatot. Csak néhány fiatal színész barátságát fogadja el: előadások után Peti Sándor és Keleti László kísérik haza a korábbinál jóval szerényebb, Dessewffy utcai lakásáig.

Kabos Gyula mások felé egyre bizalmatlanabb, legfőképpen a színidirektorok bőszítik. Gyarapodásuk, luxuséletvitelük.

Bármely honi jövedelméből – egészen amerikai távozásáig – nyolcvan százalék a hitelezőit illeti.

Vádlottként is megidézik, amikor egy művész színházi befektetője állítja: ő valójában hitelező volt.
Csak négy év után tisztázza magát a bíróság előtt Kabos, de nem érez elégtételt. Még bőven maradt felé jogos követelés. Civilben deprimált, színészként mégsem törik.

Az 1932-es bécsi vendégjáték plakátja előtt Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

Kabos és Dosztojevszkij

Kapos Gyula még 1933-ban átszerződik a maga csődje után újra nyíló Magyar Színházhoz. A teátrum új vezetői – köztük Heltai Jenő, aki több, Kabos által sikerre vitt operettet magyarított korábban – drámai szereppel kínálja meg.

A kishivatalnok Marmeladovot alakíthatja a Nemzeti Színház éléről elmozdított Hevesi Sándor által rendezett Bűn és bűnhődésben.

Színészsorsát tekintve szimptomatikus, hogy az ítészek minden jelentős drámai megmutatkozására nem várt újdonságként csodálkoznak rá. Azok is, akik már korábban is megtették ezt. Ilyen Schöpflin Aladár is, aki a Nyugat hasábjain írja:

Nagy meglepetés Kabos Marmeladovja. Ezt a kitűnő színészt eddig csak komikus, sokszor groteszk s majdnem mindig zsargon ízű szerepekben láttuk, s most egyszerre kiderül róla, hogy tragikus aláfestésű groteszkben talán még kitűnőbb, olyan penetráns züllöttséggel, maszknak, mozgásnak, beszédnek olyan hitelességével, olyan félreismerhetetlenül orosz atmoszférában játszik, hogy az alak megnő, és epizódból főszereppé válik.

Mindezzel együtt Kabos Gyula újabb feladatokat is elvállal az Operettszínházban, majd hamarosan más társulatoknál.

Időközben felpörög filmes karrierje, ami színházaknál is kapósabbá teszi.

Kabos és a film

Kabos Gyula, ha újságírók operettszínházi bukásáról kérdezik, gyakran említi a hangosfilm honi megjelenésének káros hatásait. Azt is elmondja:

eleve nem tartja sokra a mozit, hiába csábítja magához a közönséget filléres jegyeivel.

1931-ben, egy januári estén éppen az Operettben lép fel. A nézőtéren ott ül az Amerikát is megjárt filmrendező, Székely István, aki a Hyppolit, a lakáj című tervezett mozijához keres főszereplőt. Előadás után bekopog Kabos öltözőjébe.

Kabos Gyula a Hyppolit Schneider urával rögvest megalapozza filmes pályáját. Ötödik mozija, a Meseautó bemutatója után minden vászon elé lépő szereplő szép tapsot kap. Az utoljára szólított Kabos Gyulát viszont állva ünnepli a közönség.

Hyppolit, a lakáj (1931) Csortos Gyulával Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Felesége és lánya magyarázzák el neki az autóban: filmsztár lett belőle.

Rajongók és skandálók

A „Kabos-film” külön fogalom lesz. Siker követ sikert.

Mindeközben Kabos Gyula elsősorban délelőtti pénzkeresetnek tekinti a dolgot, amelynek segítségével adósságai rendezése talán belátható közelségbe kerül.

Ugyanakkor a filmesek éppúgy imádják, ahogy a moziközönség.

Halló, Budapest (1935) Bársony Rózsival Forrás: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Már első filmjeinél kiderül: Kabos Gyula, mint egy született filmszínész, napok múlva is ott tud folytatni bármely jelenetet, ahol befejeződött. Képes ugyanolyan hangnemben megszólalni, mint azt korábban tette – rendkívül megkönnyítve ezzel a rendezők, operatőrök, hangmérnökök munkáját. Nyolc év alatt negyvenöt filmben játszik. Közben fellép a Magyar Színház, Vígszínház, az Operettszínház, a Magyar Színház produkcióiban. A Pesti Színházban 1935-ben mutatják be Hunyadi Sándor darabját, a Lovagias ügyet. Kabos Gyula Virág urat játssza, a talpig becsületes kishivatalnokot, aki a történet szerint megpróbál elégtételt kapni, miután megalázza főnöke arrogáns unokaöccse. Egyed Zoltán még színpadi alakításáról írta:

Kabos ezt a típust talán a legjobban ismeri, tehát szívdobogtató szuggesztivitással játssza. Remegése, sebzett felbődülése, drámai szívfájdalma (az összeomlás előtti percekben), bánatos nüánszai elragadóak, nagyszerűek. Kabos a világ grandiózus ábrázolóművészeinek egyike lehetne, ha történetesen amerikainak, vagy franciának születik.

Dunaparti randevú (1936) Keleti Lászlóval Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára

1936-ban Székely István rendezésében elkészül a Lovagias ügy filmváltozata. A kritikák áradoznak, a vetítéseken hetekig táblás házak. Ám pesti bemutatóját több száz fős tüntetés zavarja meg. A szélsőjobb szervezetek által felbérelt diákok azt skandálják:

Le a zsidó filmmel!

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!