Kun Miklós

Kelet-Európa az 1950-es években: Reformok és visszarendeződés

I. Reformok és visszarendeződés

A kelet-európai térségben, főleg a volt Szovjetunióban végbemenő reformfolyamat, az "olvadás" kezdetét általában Joszif Sztálin halálának napjához szokás kötni. (1. ábra) Az időnként már-már elborult agyú, paranoiás diktátorként viselkedő politikus valóban olyan csődtömeget hagyott maga után, hogy a több évtizedes kontraszelekció következményeit viselő, hatalmukért rettegő utódai - akiket egyszerre foglalkoztatott a saját politikai túlélésük és a rogyadozó birodalom aládúcolásának kényszere - tudták: csak komoly változtatások révén őrizhetik meg uralmukat. (2. ábra) Ez tette lehetővé, hogy ideig-óráig egyben tartsák az Elbától a Csendes-óceánig, az Északi Jeges-tengertől az Adriai-tengerig elterülő, többnyire szovjet szuronyok segítségével kialakított hatalmas befolyási övezetet. (3. ábra)

1. ábra

2. ábra

3. ábra

Az ideológiai diktátum mellett szüntelen területi expanzióra épített sztálini birodalom - amely magába foglalta a hatalmi centrumot (ez volt a Moszkva és Leningrád peremén kialakított, légelhárító ütegek és repülőgép-hadosztályok által szorosan körbezárt biztonsági körgyűrű), valamint a félfüggőségben tartott távoli provinciákat és a háborús események nyomán hadizsákmányként kezelt szövetséges államokat - az 1950-es évek közepére számos vonatkozásban eljutott lehetőségei végső határához.

4. ábra