Kun Miklós

Kelet-Európa az 1950-es években: Reformok és visszarendeződés

IV. Hatalmi küzdelem a Kremlben

7. ábra

Ráadásul a reformokat azoknak kellett volna meghirdetni és végrehajtani, akik az államszocializmus sztálini modelljének megvalósítói voltak. Tíz- és százezrek halála száradt legtöbbjük lelkén. Már csak azért is le akarták győzni társaikat, hogy ezt senki ne vethesse a szemükre. Szinte Sztálin halálának pillanatában - sőt még a diktátor életében, a rangjaitól őt halálos ágyán megfosztó elvbarátai között - megindult hát a küzdelem az egyeduralomért.
Különös, olykor igen rövid életű szövetségek jöttek létre és bomlottak fel ezekben a hónapokban, években. Nem kis részt azért, mert Sztálin nem jelölte ki az utódát. Sőt, ha feltűnően favorizálni kezdett valakit a legszűkebb környezetéből - az "ötök", "hatok", "nyolcak", "kilencek" néven ismert informális társaságból, amely még a második világháború előtt alakult a diktátor bizalmas munkatársaiból -, akkor a többiek azonnal támadásba lendültek a szerencsés választott ellen.

Nem csoda, ha Sztálin halála után a hosszabb távon az egész világ sorsát is alakító belszovjet erőviszonyok sokáig cseppfolyósak, változékonyak, végső soron pedig ingatagok maradtak. Eleinte úgy látszott, hogy Georgij Malenkov (animáció) - akit a régi-új vezetés legerőszakosabb és legfélelmetesebb tagja, Lavrentyij Berija (animáció) támogatott a háttérből - megszerzi a pártvezetés és a kormány legfőbb jogosítványait, vagyis megőrzi Sztálin mindkét tisztségét. A szervilis sajtó és az akkor többnyire Malenkov által ellenőrzött kormánykörök már kezdtek is demonstratív módon felsorakozni az új "vezér" mögé. Már csak azért is, mert pártfogójához és szövetségeséhez, Berijához hasonlóan Malenkov deklarált célja az volt, hogy új, szilárd sínekre helyezze a szovjet rendszer düledező szerelvényét. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy ha kell, verbálisan, sőt valamelyest tartalmilag is eltávolodik az elhunyt "Gazda" személyi kultuszától - annak ellenére, hogy Sztálin bizánci tömjénezésének éveken át éppen ő volt az egyik generátora.

Animáció: Georgij Malenkov

Animáció: Lavrentyíj Beríja

Az okos, bár nem túl markáns politikus azonban alig néhány nappal Sztálin temetése után, máig tisztázatlan körülmények között máris súlyos vereséget szenvedett a csúcson folyó iszapbirkózásban. Ennek jeleként le kellett mondania a pártapparátus közvetlen irányításáról, ami sokban megpecsételte további sorsát.

Malenkov riválisai - főleg a régi sztálini vezetés dogmatikus veteránjai, azaz Vjacseszlav Molotov, Lazar Kaganovics, Kliment Vorosilov - különös határozatot hoztak: megtiltották, hogy a Pravda és más lapok retusált fotókat tegyenek közzé a közszereplőkről. Ez a látszólag jelentéktelen - sőt, valljuk meg, önmagában értelmetlen - döntés valójában ugyancsak Malenkov ellen irányult. Nem sokkal Sztálin halála után a Pravdában ugyanis egy olyan korábbi fénykép látott napvilágot, amely Sztálint és Malenkovot ábrázolja Mao Ce Tung kínai pártvezér társaságában. Márpedig az eredeti felvételen egykor a "kollektív vezetés" tagjai is ott sorakoztak és tapsoltak, Kína és a Szovjetunió megbonthatatlan barátságát éltetve.

A meghátrálni kényszerülő Malenkov, gyenge jellem lévén, ettől kezdve többnyire a hatalmas létszámú belügyi meg állambiztonsági apparátust ellenőrző Berija háta mögé bújt. Olyan is előfordult, hogy a "vidékről jött atyafi" szerepében tetszelgő Nyikita Hruscsovban, régi barátjában keresett szövetségest, aki képzetlensége, tanulatlansága ellenére kitűnően értett az apparátusi intrikákhoz - az emigráns csecsen történész Abdurahman Avtorhanov találó kifejezésével: a "hatalom technológiájához".

A felsoroltakon kívül ugyancsak Sztálin örökébe szeretett volna lépni Vjacseszlav Molotov, az egykori szovjet kormányfő, aki már az egyre többet betegeskedő Sztálin életében többször elképzelte, milyen nagyszerű lenne, ha a november 7-i és május elsejei díszszemléken a szigorú rítusnak megfelelően ő lépne elsőnek a Lenin mauzóleum mellvédjére. Csakhogy e vágya megvalósításában szövetségesekre lett volna szüksége a "Gazda" halála után. A naponta változó belső erőviszonyok közepette pedig az általa gyűlölt Berija egyre erősebbnek látszott. Hruscsovot Molotov (animáció) mindig is tüntetően lenézte, Malenkovtól pedig tartott, mint veszélyes "reformertől".

Animáció: Vjacseszlav Molotov