A háború története

"Voltam Boszniában a legborzalmasabb helyeken is. Az meg sem közelítette ennek a háborúnak a borzalmait" - mondta 2000-ben Csecsenföldről hazatérve egy brit haditudósító. A csecsen háborúban mindkét fél rengeteg civilt ölt meg és a béke továbbra is nagyon messze van.

1999 nyarán Csecsenföldről indult a támadás Oroszország ellen. Egymás után három városban robbantottak fel lakóházakat: kettőt Moszkvában és egyet Volgodonszkban, összesen háromszáz civilt meggyilkolva. Ezt követően Csecsenföldről néhány száz fegyveres betört a szomszédos Dagesztánba, hogy egy nagy orosz-ellenes felkelést robbantsanak ki a térségben.

Maszhadov ugyan elhatárolódott az akcióktól, és a házrobbantásokat az orosz titkosszolgálat provokációjának nevezte, de a bosszúhadjárat hamar megindult. Ekkoriban nevezték ki Valgyimir Putyint orosz miniszterelnöknek, aki kemény és látványos megtorlást ígért. Szeptember végén másodszor is megindult az orosz hadsereg Csecsenföld ellen, ezúttal már százezer katona vett részt a hadjáratban. Moszkva többet nem volt hajlandó tárgyalni Maszhadovval, aki illegalitásba vonult.

Fotó: MTI

A második csecsen háború hasonlóan kegyetlen volt, mint az első. Ismét százezrek voltak kénytelenek elmenekülni. Groznijt ismét teljesen letarolták. Többször előfordult, hogy teljes falvakat romboltak le, és a szabad elvonulás ígéretében bízó civileket is kiirtották, ha településükön felkelőket sejtettek. 2001 óta több tucat tömegsírt találtak Csecsenföldön, a megcsonkított tetemekről szóló beszámolók szörnyű vérengzésekre utalnak.

Kezdetben gyors sikereket értek el az oroszok, és ezúttal gyorsan bevették Groznijt is. A csecsenföldi hadjárat tette népszerűvé Putyint, akit hamarosan Oroszország elnökévé választottak. Májusban már államfőként jelentette be, hogy sikerült újra orosz ellenőrzés alá vonni Csecsenföldet. Ez azonban a mai napig sem vált valóra. Bár a terület nagyobb része orosz ellenőrzés alatt van, a déli hegyekben továbbra is jelentős az ellenállás, és a gerillák rendszeresen lecsapnak orosz állásokra. Sőt, 2001 szeptemberében Gudermesznél a felkelők jelentős győzelmet arattak, és egy rövid időre átvették a kezdeményezést is.

2002-ben az oroszok diplomáciai botrányt okoztak azzal, hogy a Grúziához tartozó Pankiszi-szorost is bombázták, mert értesüléseik szerint ott jelentős bázisokat építettek ki a csecsen felkelők. Baszajevet többször is megpróbálták megölni, és fél lábát elvesztette ugyan, de továbbra is terrortámadások sorozatait szervezi titkos rejtekhelyeiről. Hattábot állítólag likvidálta a titkosszolgálat, de egyértelmű bizonyíték erről sincs. Sikerült élve elfogni Szalman Radujev lázadóvezért, aki életfogytiglani börtönbüntetéséből egy évet letöltött, majd rejtélyes körülmények között cellájában meghalt.

Miközben Csecsenföldet megszállták az orosz hadsereg, mindennaposakra váltak a merényletek szerte Oroszországban. 1999 óta több mint háromezer embert öltek meg otthonukban, iskolában, metróban, színházban, repülőgépen vagy rock-koncerten csecsen terroristák, akik közül sokan maguk is halálba mentek áldozataikkal. A túszmentő akciók látványos katasztrófával végződtek. 2002-ben egy moszkvai színházban több mint 100 túsz halt meg mentés közben, idén szeptemberben pedig több mint 300 gyerek halt meg a beszláni iskolában. A világ először rémülhetett meg lefejezős videóktól és a "fekete özvegyeknek" nevezett, testükön robbanószert viselő nőktől.

Oroszország már 2000 júniusa óta próbálkozik egy hatékony helyi vezetés megszervezésével, eddig nem sok sikerrel. Akkor nevezték ki csecsen elnöknek Ahmed Kadirovot, egy volt vallási vezetőt, aki a kilencvenes évek elején még függetlenség párti volt, de később átállt az oroszokhoz. 2003-ban választásokat is rendeztek Csecsenföldön, ahol Kadirov hatalmát megerősítették és elsöprő többség megszavazta az új alkotmányt is, amelyben az szerepel, hogy Csecsenföld Oroszország része. A választást elcsalták, annak eredményét a moszkvai kormányon kívül sehol sem fogadják el.

2004 májusában egy grozniji stadionban, ahol a második világháborús győzelmet (ami a csecseneknek deportálást jelentette) ünnepelték, felrobbantották Kadirovot. Utódja egy volt rendőr, Alu Alhanov lett, aki már az első csecsen háborúban is orosz oldalon harcolt. Elnöki posztját augusztusban újabb választáson erősítették meg, ahol az 20 indulni szándékozó jelöltből csak hét kerülhetett a szavazólapokra, melyek számlálásakor csalások sorozatát követték el.

A felkelők hírügynöksége szerint hetente száz orosz katonát ölnek meg rajtaütésekkor a felkelők. A hivatalos orosz hírügynökségek hetente átlagosan öt halottról számoltak be 2004 őszén.

Magyari Péter