A háború története

2004.12.11. 8:27

"Voltam Boszniában a legborzalmasabb helyeken is. Az meg sem közelítette ennek a háborúnak a borzalmait" - mondta 2000-ben Csecsenföldről hazatérve egy brit haditudósító. A csecsen háborúban mindkét fél rengeteg civilt ölt meg és a béke továbbra is nagyon messze van.

Csecsenföld (csecsenül Icskéria) a Kaukázis északi részén fekvő terület, körülbelül hatoda Magyarországnak. Grúziával délen, az Oroszországhoz tartozó Dagesztánnal és Ingusétiával pedig keleten és nyugaton határos. Egymillió csecsen él itt, majdnem a teljes lakosság muzulmán. A csecsenek több mint 200 éve rendszeresen háborúznak Oroszországgal.

Már a XVIII. században harcban álltak a csecsenek az észak felől hódító oroszokkal, de a végső bukás csak 1858-ban jött el. Akkor a cár hadserege végleg bekebelezte a területet. A bolsevik forradalmat kihasználva a csecsenek kikiáltották függetlenségüket, de 1922-re a vörös hadsereg visszafoglalta a magas hegyekkel övezet vidéket.

Tizenkét év múlva megalakították a Csecsen-Ingus Szovjet Szocialista Köztársaságot, vagyis a területet összevonták a szomszédos tartománnyal. Az ingusok és a csecsenek rokonoknak tartják egymást. 1944-ben Sztálin mindkét népet deportáltatta. A szovjet diktátor úgy vélte, hogy együttműködtek a németekkel a második világháborúban az ott élők, ezért még a harcok befejezése előtt félmillió embert, a csecsen lakosság több mint a felét elkergette otthonából, hogy Kazahsztánba és Szibériába száműzze. Kétszázezer közülük életét vesztette a kegyetlen út és az ottani sanyarú körülmények miatt. A mostani háborúban az akkori deportálások a csecsenek egyik fő érve volt a függetlenség követelésekor. Amikor Groznij (az ország fővárosa, csecsenül Dzsohár) a felkelők kezére került a kilencvenes évek közepén, akkor az egyik első rendelkezésükkel egy nagy múzeumot rendeztek be a deportálás áldozatainak emlékére, a város központjában, az újonnan épített központi mecset közelében.

1957-ben Hruscsov hazaengedte a túlélő száműzötteket és visszaállította a csecsen-ingus autonómiát is. Amikor a Szovjetunió az összeomlás szélére került, a azonnal megindultak a függetlenségi szervezkedések. Közülük a legradikálisabb az 1988-ban alakult Csecsen-Ingus Nemzeti Front volt. Bár az ingusok később kiszálltak a függetlenségi mozgalomból, az első lövések mégis itt dördültek el: az ingusok 1991-ben megpróbálták visszaszerezni azt a területet, amit még a deportálások idején Észak-Oszétiához, a terület keresztények lakta nyugati szomszédjához csatoltak. A hat napig tartó háborúban hétszáz ember halt meg, és az orosz katonai beavatkozás miatt az oszétok győztek. Több mint tízezer, az oszét pogromok elől menekülő ingus azóta is menekülttáborokban él, és további negyvenezren kényszerültek rokonokhoz. Az akkori vereség után az ingusok lemondtak az erőszakról, Csecsenföldön viszont csak ekkor kezdett súlyossá válni a helyzet.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK