Nem az ígéretekből lett a történelem

Volt köztük, aki ikonná nemesedett, volt, aki kétségtelen érdemei és néhány hibája mellett is leginkább csak "rendes fickóként" maradt meg az amerikaiak emlékezetében, és volt, aki eltékozolta lehetőségeit - az [origo] megnézte, hogy az elmúlt ötven év izgatottan várt amerikai elnökei mennyiben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Három elnök, három korszak, háromféle eredmény.

Várakozások: A körülmények Bill Clinton kezére játszottak - ő volt a hidegháború utáni új világrend első elnöke és ő volt az első olyan elnök, aki a második világháború után született, így Clinton meghatározó élménye már nem a háború, hanem Vietnam, a rock'n'roll, a szexuális szabadság és a drogkultúra volt - írta róla megválasztásakor a Time magazin (a drogokkal kapcsolatos híres nyilatkozata szerint próbálta ugyan a marihuánát, de nem tüdőzte le).

Clinton már az 1992-es kampány előtt is ismert figura volt, ekkor pedig annak köszönhetően tudott kitűnni, hogy - a Demokrata Párt jelentős részével ellentétben - elhitte, és hangoztatta is, hogy az Öböl-háborúban aratott győzelem ellenére Bush legyőzhető. Ehhez többek között arra volt szükség, hogy a kampány fő témájává a rendkívül rossz állapotban lévő gazdaságot tegyék. Clinton azt mondta, az "elfelejtett középosztály helyreállításáért vívott keresztes háborút", egyszerűbben fogalmazva, adócsökkentést ígért - "radikálisan új gazdaságpolitikát" a republikánusok tizenkét éve után.

A New York Times szerkesztőségi cikkében olyan politikusnak írta le Clintont, aki egységbe kovácsolhatja az amerikaiakat - kiemelve a demokrata pártgyűlésen tartott beszédét, ahol arról beszélt, hogy a demokratáknak és a republikánusoknak szükségük van egymásra, nincsen ők és mi. Az Economist szintén Clinton mellett állt ki, aki közelebb hozhatja egymáshoz a feketéket és a fehéreket, a gazdagokat és a szegényeket, valamint dicsérték a kampányban tanúsított intelligenciáját, szorgalmát és energiáját.

Eredmények: Clinton első ciklusa a várakozásokkal ellentétben nem sikerült különösebben emlékezetesre - Stephen Graubard történész szerint Clinton már hivatalba lépésének első napjaiban látta, hogy gazdasági ígéreteit aligha tudja majd valóra váltani. A legnagyobb lendülettel az egészségügyi rendszer átalakításának látott hozzá - ez hozta a legegyértelműbb kudarcot is. A feladattal feleségét, Hillaryt és régi barátját, Ira Maganizert bízta meg, akik a demokraták által régóta szorgalmazott, lényegében az ellátás kiterjesztéséről szóló tervnél is sokkal radikálisabb megoldásokban gondolkodtak. Kilenc hónap alatt egy rendkívül bonyolult tervet dolgoztak ki, nem számoltak azonban az egészségügyi rendszer és a gyógyszeripar ellenállásával, és nem is toleráltak semmiféle kritikát javaslataikkal kapcsolatban, mely végül úgy bukott el, hogy a közvélemény igazán nem is értette, miről volt szó. Clinton elnökségének végén még mindig nem volt biztosítása az amerikaiak 15,5 százaléknak.

Ugyanakkor, bár minden idők legnagyobb amerikai költségvetési hiányát örökölte George Bushtól, nyolc évvel később az Egyesült Államok büdzséje történetének legnagyobb többletét mutatta. Elnökségének ideje alatt, Amerika történetének leghosszabb fellendülését élte - más kérdés, hogy ez mennyire az ő személyes sikere. A BBC értékelése szerint Clinton leghasznosabb cselekedete az volt, hogy mindent ráhagyott Alan Greenspanre, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnökére. Tavaly kiderült azonban, hogy ebben az időszakban születtek olyan döntések (például a másodlagos pénzügyi termékek piacának szabályozásában), melyek jelentősen hozzájárultak a mostani gazdasági válság kialakulásához. A BBC értékelése azt is kiemeli, hogy bár csökkentésükkel kampányolt Clinton, elnöksége végére nőttek a jövedelmi különbségek.

Clinton külpolitikája nem különösebben emlékezetes. Szinte rögeszmésen ragaszkodott ahhoz, hogy ne kelljen halott amerikai katonát hazahozni valamilyen ismeretlen országból. A balkáni bombázásokkal valójában nem kockáztatott sokat - ráadásul mire közbelépett, addigra a srebrenicai mészárlás, vagy az 1999-es szerb etnikai tisztogatás már megtörtént. A ruandai népírtás idején sem akart közbeavatkozni. Túl sokszor tette külpolitikáját a népszerűségi adatok függvényévé - írja a BBC. Pedig aktív volt: több országban járt, mint akármelyik elődje, az észak-ír békefolyamatban tevékeny szerepet játszott, fő célját, a közel-keleti békemegállapodást ugyanakkor nem sikerült tető alá hoznia.

Clinton elnökségének egyik legemlékezetesebb eseménye természetesen a szexbotránya egy fiatal fehér házi gyakornokkal, Monica Lewinskyval. A közvélemény megbocsátott az eleinte mindent tagadó elnöknek, de ennek nagy ára volt. Pont abban az időszakban, amikor a fényes gazdasági helyzet miatt bele lehetett volna vágni fontos strukturális átalakításokba, az egész adminisztráció azzal volt elfoglalva, hogy megmentse az elnököt a totális leégéstől. Mindezek miatt a korszak egy "hihetetlen politikai képességekkel és hihetetlen intellektussal megáldott ember eltékozolt lehetőségeinek időszaka volt" - írja a washingtoni korrupcióról szóló könyvében Elizabeth Drew újságíró.