Eltévedt liftek nyomában

A liftes álmok során arra kapunk választ, hogy az álmodó hogyan utazik a maga lélekszintjein belül, azaz hogyan képes irányítani a személyisége belső erőit, mennyire tartja kézben őket, illetve, hogy a szintjei mennyire átjárhatóak.

Az alsóbb szintekre lezuhanás esetleg egy szellemi törekvésünk kudarcát jelenti, azaz hiába törekedtünk magasabb tudati-spirituális szintek elérésére, visszahúztak tudattalan félelmeink, szorongásaink, mélyebb erőink.

Olykor azonban azért kell önmagunk mély tárnáiba, alsó régióiba utaznunk, hogy szembesüljünk olyan rejtett, bennünk zajló folyamatokkal, amelyekkel a nappali tudatunk nem tud, vagy nem akar szembesülni. Például feltoluló vizek, azaz nem tudatosított érzelmek vannak a pincéinkben, amely érzelmek alámoshatják egész személyiségünket (az épületet), így nem árt lecsapolni őket. A lecsapolás azonnal elindul, ahogy a tudat szembesül a lelki tényekkel, ekkor mintegy a tudat erejével, a nap fényével felszívja magába a vizeket.

Olykor azért kell mélyre ereszkednünk önmagunkba, hogy szemrevételezhessük belső értékeinket, kincseinket.

Kevésbé félelmetes, inkább csak bosszantó álomban azzal a ténnyel szembesülni, hogy a lift nem azon a szinten áll meg, mint ahol az álmodó szeretné. Itt fontossá válhat a szint száma, és érdemes számmisztikai irányba kutakodni, illetve megnézni, hogy a személyes életben mit jelent az a szám, esetleg korábbi - későbbi évek eseményeire való utalás is lehet.

Ha az álmodó bent ragad a liftben, akkor még nem érett arra, hogy könnyedén elérjen önmagán belül szinteket, azaz mintegy beszorul egy szülőcsatornába.
A személyiség erejének összeszedésére utal az, amikor egy álmodó mégiscsak megkockáztatja, hogy felmegy egészen a tetőtérig, és ott meglepetésére semmi borzalom nem történt vele, mégcsak a világűrbe sem lökődött ki, hanem kellemes dolgokat tapasztalt.

Egy adott személyiségérettség szinten a lift mozgása már uralt. Nincs szorongás, a lift ott áll meg, ahol az utazó akarja, szinte rásimul, rásiklik a megfelelő emeletre. Puhán, simán, szelíden történik minden, ahogy általában az álmodó életében is, leszámítva a kisebb bosszúságokat.

Tar Ildikó