Neked is lehet sámánálmod!

A sámán révüléses állapota rokon a skizofréniával. De míg az elmebeteg akaratán kívül kerül "másállapotba", addig a sámán tudatosan, a saját akarata által lép át más világokba. Sok ember számára a sámánság leginkább történelemkönyvek lapjain szereplő misztikus furcsaság, így nem csoda, ha meglepődnek, amikor álmaikban előre látják a jövő történéseit.

A sámán Szibéria, Afrika, Alaszka tájain az a különleges képességű ember, aki "tud", aki a "szájával nemz". Révülései során, melyet dob, csörgő, tánc és egyéb tudatmódosító szerek segítségével ér el, másvilágokban utazik. Soha nem öncélúan teszi, hiszen az egész közösség sorsáért felelős, például megkeresi a beteg elkóborolt lelkét, gyógyít, megnézi a jövőt, felleli az ellopott állatcsorda helyét. Kilép a testéből, állatalakot is ölthet, és így például magasan repülő sólyom szemével képes végignézni az alatta elterülő tájat. Érti az elemek, az állatok, a növények nyelvét. A közösséget kapcsolja össze a kozmikus energiákkal, mintegy közvetítő elemként ég és föld között. Nálunk, magyaroknál, a táltos, a garabonc, a tudós kocsis mutat rokoni vonásokat a sámánsággal.

Az archaikus korok "szociális hálója" tudott ezekről a más típusú emberekről, így stabilan megtartotta, sőt, mint mondottuk, meg is becsülte őket. Ha valaki különös állapotba került, látott egy kemény álmot, vagy nappali látása támadt, akkor hívták a sámánt, aki egyrészt megértette ezeknek a képeknek, tüneteknek az értelmét, másrészt tudatosította az álmodóban-látóban, hogy ő ilyen képességek birtokában van, és ez teljességgel normális, sőt értékes dolog. Ha ma valaki ilyen típusú képességeket észlel magán akár a nappali, akár az áloméletében, akkor általában nem tudja, mit kezdjen velük, meg is ijedhet ezektől az élményeitől, ahogy jónéhány kedves levélíró esetéből tudom, és megpróbálja elnyomkodni, elhalasztani ezeket a "fura" tudásait. Valóban ijesztő érzés eleinte előre meglátni a jövőt, valaki közeljövőben bekövetkező halálát, érezni a másik ember érzelmeit, olyan dolgokat tudni, amelyeket semmiképpen nem tudhatunk a nappali tudatunkkal. Annyira más ez az észleleti élmény, hogy sokan attól félnek, hogy "megbolondultak", vagy legalábbis errefelé tartanak.

Valóban: a sámán révüléses állapota az esszenciális skizofréniával rokon állapot. De van egy óriási különbség! Míg az elmebeteg akaratán kívül mintegy bepottyan a saját álomvilágába, addig a sámán tudatosan, a saját akaratából kifolyólag lép át másvilágokba úgy, hogy közben folyamatosan van mindkét világban, tehát tudatánál van minden szinten. Énjét nem nyeli el a másik világ.

A mai világban a sámánság leginkább történelemkönyvek lapjain szereplő, vizsgára megtanulandó tananyag nagyon sok ember tudatában. Így néhányan igencsak meglepődnek, amikor megtudják az álmaikból, hogy lelkük a régi korok sámánéival rokon, és éjszaki tudatukban mindazt érzékelik, amit a sámánok tudatosan nappal is, a révüléses állapotaikban. Többségünk a nappali tudat fényét a mai világunkban már csak akkor tompítja, amikor nyugovóra tér. Számunkra leginkább az alvás a "révülés", ekkor találkozunk csodás képességeinkkel, amelyekről nappal nem is tudunk.

Tar Ildikó