Isten-élmény és agyműködés

Isten létezése nem tudományos kérdés, ez tudományosan nem vizsgálható. Ki így, ki úgy gondolja. Ami vizsgálható, az a vallásos élmény alatt lejátszódó agyi folyamatok. Ahogy a látás során lejátszódó agyi történések elemzése nem vonja kétségbe a látott dolog létezését, úgy a vallásos élmények során aktiválódott agyterületek vizsgálata sem arról szól, létezik-e az, amiben valaki hisz. Ha különféle ingerlésekkel vizuális vagy vallásos élményt vagyunk képesek generálni, ez megint csak nem vonja kétségbe azt, hogy ne létezne a látott világ csak úgy magában is, vagy ne létezne a hit tárgya az ingerléstől függetlenül is.

Újkori történet Ellen Gould White-é, aki meghatározó személyiséggé vált az adventista egyházban. 1844-ben ezrek hagyták el egyházaikat és csatlakoztak egy mozgalomhoz, amely 1844. október 22-re várta a világvégét és Jézus Krisztus eljövetelét. Földi javaikat szétosztották, társadalmi kapcsolataikat felszámolták, de a világvége nem következett be. Ekkor alapították meg az adventista egyházat. Az egyház növekvő sikerében igen jelentős szerepet játszott Ellen G. White, akinek élete során 46 kötete jelent meg (100 000 gépelt oldal), és kb. 200 profetikus víziót élt meg.

A 9 éves kis Ellen barátnőivel egy nap az iskolából hazafelé igyekezett, mikor egy osztálytársnőjük egy kővel a kezében üldözőbe vette őket, majd a hátratekintő Ellent nagy erővel orrba vágta. Ellen orra betört, agysérülést is elszenvedett, összeesett, s rengeteg vért vesztett. Hónapokig tartó felépülése során személyisége is alapvetően megváltozott, megszállott bibliaolvasóvá és mélyen vallásos gyerekké vált. Első éber víziója 17 éves korában támadt egy intenzív lelkigyakorlat alatt, két hónappal az 1844-es világvége-várás után. Víziói később már nem kötődtek az imákhoz, hanem prédikálás vagy akár egyszerű beszélgetések alatt is rátörtek.

Az adventista egyház vezető személyeinek leírása szerint a víziók úgy kezdődtek, hogy White háromszor, egyre halkabban elkiáltotta magát, hogy "dicsőség", majd pár másodpercig lerogyott, mintha elájulna. Aztán valami emberfeletti erő töltötte meg, hirtelen felállt, és pl. végigment a szobán. Máskor kezével balra vagy jobbra mutatott, miközben feje arra fordult. Akármilyen pozíciót is vett fel, szinte lehetetlen volt ekkor őt ebből kimozdítani, izmai annyira merevvé váltak. A szeme ilyenkor mindig nyitva volt, de nem pislogott. Felfelé nézett, de nem volt ez egy semmibe meredt nézés, hanem kellemes kifejezés ült tekintetében, s egy távoli pontra meredt. A vízió elmúltával görcsös mély lélegzetet vett, és ilyenkor elgyengült, s látása, olykor hallása is, csak fokozatosan tért vissza. Víziói részben vallásos tárgyúak voltak, részben próféciák. Gregory L. Holmes és Delbert H. Hodder neurológusok elemzése szerint White komplex-parciális epilepsziában szenvedett, amit kora gyermekkori agysérülése okozott. Erre az epilepsziatípusra az jellemző, hogy a roham alatt jellegzetes mozgásautomatizmusok jelennek meg, pl. White különös mozgásai, távolba nézése, karja mutatásra emelkedése és fejének a mutatott irányba való fordítása. Másik jellegzetesség a különféle hangok, gépiesen ismételgetett szavak, mondatok hallatása, mint White "Dicsőség, dicsőség" vagy "Sötétség" kiáltásai. A rohamot hallucinációk is szokták kísérni, ezekről számolt be White. A rohamot gyakran követi letargia, depresszív állapot, amit szintén leírtak White vízióit követően.